Az álmok vágányán

A film főhőse Robert Grainier, egy favágó és vasúti munkás, aki a 20. század elején az északnyugati amerikai erdőkben dolgozik, ahol vasútvonalakat építenek és erdőt vágnak. Egy napon találkozik Gladys-szel, beleszeret, feleségül veszi, és közös otthont építenek. A film követi az egész életét, az első szerelmet, a családot, a munkával járó küzdelmet, a veszteséget, a magányt, és azt, hogyan próbál értelmet találni egy olyan világban, ami gyorsan változik. A nagyon mélyreható színészi alakítás mellett a hangulat, a látvány és atmoszféra is brutálisan erős: a filmben sok a csendes pillanat, a természet, a táj, a világ - ezzel inkább érzések, hangulatok és a belső dráma keltik az élményt. A hétköznapi történet mély emberi drámát mesél el. Nem akció, nem pörgős film, sokkal inkább melankolikus, meditatív, elgondolkodtató, hangulat- és karakterközpontú alkotás. A végén megtudjuk, hogy Robert „átlagos” élete a maga módján is lehet mély és jelentős. Illik a karácsonyi kedélyállapot és közérzet témaköréhez, egy emberi élet és kapcsolatainak érzékeny ábrázolása.

Nincs benne akció, nem robban fel semmi 2 percenként, mégis - vagy talán éppen ezért - néztem volna még sokkal tovább is. Valahogy nagyon mélyen megragadott a sztori, sikerült átélnem. A végén meg csak ültünk csendben és 1-2 perc szünet után csak ennyi jött: na ez jó volt. Valószínüleg nem árt hozzá némi lelki érettség.

Egyszerű történet, szép környezet, gyönyörű film, amely megmutatja, hogy az univerzum gyermekei vagyunk. A történet a 20. század elején játszódik, ahol egy vasúton dolgozó favágó, Robert Grainier (Joel Edgerton) életútján keresztül mutatja be a világegyetem szépségét és annak kiszámíthatatlanságát, valamint hogy ebben az univerzumban az emberiség hol helyezkedik el. Nagyon tetszett a filmben a narráció, végig tájékoztat a film alatt, éppen mi történik, mire is kellene odafigyelnünk, mivel a film adott jelenetében nem történik párbeszéd, elég sok háttérinformációhoz juttatva a nézőt. A férfi főszereplő, Joel Edgerton lenyűgöző alakítást nyújtott ebben a félévben. A film besorolása dráma, de mégsem annyira lehangoló és szomorú, és a végén rájövünk, hogy az emberiségnek hol lenne a helye a világban, és hogy most ennek ellenére merre tartunk... Nálam 5/5*

Több hónapja vártam erre a filmre, mert megfogott az előzetes, valamint odavagyok az új vadnyugatos filmekért, de legfőképp A vadnyugat születése c. sorozat óta. Tetszettek a napkelte és nyapnyugta idején felvett jelenetek, ahol a beszűrődő napfények gyönyörű képi világot alkotnak. Ezzel a filmmel a vasútépítőknek tisztelegnek. Egyébként igen, kínai emberek is építették Amerikát, ez a filmben bár minimális szinten, de említésre kerül. Sajnos a félidőben komoly drámai fordulatot vesz, amit nehéz megemészteni, ezért annyira már nem is tetszett, pedig 5 csillagról indultam. Maga az egész film egy dráma, mert a vasútépítés, beleértve a favágók életét, nem veszélytelen. A gyásznak és az újrakezdésnek is komoly szerepe van, amit nyersen ad elő. Nekem annyira nem jött be ez a vonal, inkább néztem volna tovább másképp a sztorit. Túl szomorú lett ezzel az egész, azonban a színészek nagyon jók, és az életrajzszerű, évtizedeken átívelő mesélés is, majd a zárójelenet monológja. Sajnos 3 csillag lett, pedig a legnagyobb jó indulattal kezdtem neki. 6,5/10