Az álmok vágányán

Szeretem a lassú, melankolikus, szépen fényképezett filmeket. Az előzetes alapján ez a mozi pont ilyennek ígérkezett és e tekintetben nem is kellett csalódnom. Aki hasonló preferenciákkal rendelkezik, ennél többre épp nem vágyik, illetve akit csak véletlenül elkap a hangulata, annak nem is lesz oka sok panaszra. De az igényesebbek számára már szembeötlőek lesznek egyes gyengeségek és hiányosságok, például a történet lyukacsossága, egyenetlen tempója, és az itt-ott feltűnő, hiányos hátterű és sehová se menetelő cselekményszálak és karakterek. Ez igazán kár, mert a megvalósítás minőségét, az atmoszférát és a színészeket nem érheti kritika, és ahogy utánaolvastam, az alapanyagként szolgáló novella/kisregény ennél logikusabban felépített és tartalmasabb, így lett volna még honnan meríteni. Szerettem volna, ha jobban sikerül. 70% lenne korrekt, itt ezt az értékelést három csillagra fordítom.

Nincs benne akció, nem robban fel semmi 2 percenként, mégis - vagy talán éppen ezért - néztem volna még sokkal tovább is. Valahogy nagyon mélyen megragadott a sztori, sikerült átélnem. A végén meg csak ültünk csendben és 1-2 perc szünet után csak ennyi jött: na ez jó volt. Valószínüleg nem árt hozzá némi lelki érettség.

Egyszerű történet, szép környezet, gyönyörű film, amely megmutatja, hogy az univerzum gyermekei vagyunk. A történet a 20. század elején játszódik, ahol egy vasúton dolgozó favágó, Robert Grainier (Joel Edgerton) életútján keresztül mutatja be a világegyetem szépségét és annak kiszámíthatatlanságát, valamint hogy ebben az univerzumban az emberiség hol helyezkedik el. Nagyon tetszett a filmben a narráció, végig tájékoztat a film alatt, éppen mi történik, mire is kellene odafigyelnünk, mivel a film adott jelenetében nem történik párbeszéd, elég sok háttérinformációhoz juttatva a nézőt. A férfi főszereplő, Joel Edgerton lenyűgöző alakítást nyújtott ebben a félévben. A film besorolása dráma, de mégsem annyira lehangoló és szomorú, és a végén rájövünk, hogy az emberiségnek hol lenne a helye a világban, és hogy most ennek ellenére merre tartunk... Nálam 5/5*

Több hónapja vártam erre a filmre, mert megfogott az előzetes, valamint odavagyok az új vadnyugatos filmekért, de legfőképp A vadnyugat születése c. sorozat óta. Tetszettek a napkelte és nyapnyugta idején felvett jelenetek, ahol a beszűrődő napfények gyönyörű képi világot alkotnak. Ezzel a filmmel a vasútépítőknek tisztelegnek. Egyébként igen, kínai emberek is építették Amerikát, ez a filmben bár minimális szinten, de említésre kerül. Sajnos a félidőben komoly drámai fordulatot vesz, amit nehéz megemészteni, ezért annyira már nem is tetszett, pedig 5 csillagról indultam. Maga az egész film egy dráma, mert a vasútépítés, beleértve a favágók életét, nem veszélytelen. A gyásznak és az újrakezdésnek is komoly szerepe van, amit nyersen ad elő. Nekem annyira nem jött be ez a vonal, inkább néztem volna tovább másképp a sztorit. Túl szomorú lett ezzel az egész, azonban a színészek nagyon jók, és az életrajzszerű, évtizedeken átívelő mesélés is, majd a zárójelenet monológja. Sajnos 3 csillag lett, pedig a legnagyobb jó indulattal kezdtem neki. 6,5/10