Az álmok vágányán

Vajon mi az élet értelme? Mi végre vagyunk itt e Földön? Valaki rájött már? Vagy csak élünk és elmúlunk, nyom nélkül? Számít, hogy mit tettünk vagy nem tettünk? Egy csendes élet pereg le a szemünk előtt, bánattal és örömmel és bánattal. Ez a szomorú szendvics inkább gombócot okoz a torokban, annyira valóságos és átérezhető. Sírásra késztet, de Clint Bentley valahogy olyan mélyen ragadta meg az egyszerű élet lényegét, hogy a szomorúság helyét átveszi egy fenséges érzés, valamiféle elégedettség, hogy a bánat ellenére is szép az élet, csak bírjuk meglátni. Ahogy az öreg Arn is meglátta, amikor a nagy fa oldalának dőlve kilehelte lelkét. Mert halni kell, előbb vagy utóbb, de akkor legalább legyen békés és szép az utolsó pillanat. Folyton vártam, hogy történik valami; ingerkereső, modern agyam kombinált, de nem kapott muníciót, mert nem történt semmi. És ezt a legjobb értelemben értsük, mert ennél szebb semmit nem sokat látni. Csak elmúlt egy élet, becsületben, kitartással, szépen. S ez ne lenne elég? Érdemes végignézni a filmet, s a végén levő két dalt is meghallgatni: - I've seen a grizzly big as a house - Láttam már medvét, mint egy ház, akkora. Ezt a dalt és a film saját zenéjét is jelölték Oscarra, méltán. Nagyon megérdemelné a film, hogy megkapja a 2026-os Legjobb Film Oscar-díját, de tartok tőle, hogy nem így lesz. Nagy kár lenne.

Nincs benne akció, nem robban fel semmi 2 percenként, mégis - vagy talán éppen ezért - néztem volna még sokkal tovább is. Valahogy nagyon mélyen megragadott a sztori, sikerült átélnem. A végén meg csak ültünk csendben és 1-2 perc szünet után csak ennyi jött: na ez jó volt. Valószínüleg nem árt hozzá némi lelki érettség.

Egyszerű történet, szép környezet, gyönyörű film, amely megmutatja, hogy az univerzum gyermekei vagyunk. A történet a 20. század elején játszódik, ahol egy vasúton dolgozó favágó, Robert Grainier (Joel Edgerton) életútján keresztül mutatja be a világegyetem szépségét és annak kiszámíthatatlanságát, valamint hogy ebben az univerzumban az emberiség hol helyezkedik el. Nagyon tetszett a filmben a narráció, végig tájékoztat a film alatt, éppen mi történik, mire is kellene odafigyelnünk, mivel a film adott jelenetében nem történik párbeszéd, elég sok háttérinformációhoz juttatva a nézőt. A férfi főszereplő, Joel Edgerton lenyűgöző alakítást nyújtott ebben a filmben. A film besorolása dráma, de mégsem annyira lehangoló és szomorú, és a végén rájövünk, hogy az emberiségnek hol lenne a helye a világban, és hogy most ennek ellenére merre tartunk... Nálam 5/5*

Denis Johnson Pulitzer-díjas kisregénye Clint Bentley rendezésében a Netflixen elevenedik meg. Az álmok vágányán minden ízében gyönyörű emberi dráma, mely egy fájdalmas életúton keresztül mesél az ember és természet ősi, spirituális kapcsolatáról, v... Teljes kritika

Több hónapja vártam erre a filmre, mert megfogott az előzetes, valamint odavagyok az új vadnyugatos filmekért, de legfőképp A vadnyugat születése c. sorozat óta. Tetszettek a napkelte és nyapnyugta idején felvett jelenetek, ahol a beszűrődő napfények gyönyörű képi világot alkotnak. Ezzel a filmmel a vasútépítőknek tisztelegnek. Egyébként igen, kínai emberek is építették Amerikát, ez a filmben bár minimális szinten, de említésre kerül. Sajnos a félidőben komoly drámai fordulatot vesz, amit nehéz megemészteni, ezért annyira már nem is tetszett, pedig 5 csillagról indultam. Maga az egész film egy dráma, mert a vasútépítés, beleértve a favágók életét, nem veszélytelen. A gyásznak és az újrakezdésnek is komoly szerepe van, amit nyersen ad elő. Nekem annyira nem jött be ez a vonal, inkább néztem volna tovább másképp a sztorit. Túl szomorú lett ezzel az egész, azonban a színészek nagyon jók, és az életrajzszerű, évtizedeken átívelő mesélés is, majd a zárójelenet monológja. Sajnos 3 csillag lett, pedig a legnagyobb jó indulattal kezdtem neki. 6,5/10

Szeretem a lassú, melankolikus, szépen fényképezett filmeket. Az előzetes alapján ez a mozi pont ilyennek ígérkezett és e tekintetben nem is kellett csalódnom. Aki hasonló preferenciákkal rendelkezik, ennél többre épp nem vágyik, illetve akit csak véletlenül elkap a hangulata, annak nem is lesz oka sok panaszra. De az igényesebbek számára már szembeötlőek lesznek egyes gyengeségek és hiányosságok, például a történet lyukacsossága, egyenetlen tempója, és az itt-ott feltűnő, hiányos hátterű és sehová se menetelő cselekményszálak és karakterek. Ez igazán kár, mert a megvalósítás minőségét, az atmoszférát és a színészeket nem érheti kritika, és ahogy utánaolvastam, az alapanyagként szolgáló novella/kisregény ennél logikusabban felépített és tartalmasabb, így lett volna még honnan meríteni. Szerettem volna, ha jobban sikerül. 70% lenne korrekt, itt ezt az értékelést három csillagra fordítom.

A film főhőse Robert Grainier, egy favágó és vasúti munkás, aki a 20. század elején az északnyugati amerikai erdőkben dolgozik, ahol vasútvonalakat építenek és erdőt vágnak. Egy napon találkozik Gladys-szel, beleszeret, feleségül veszi, és közös otthont építenek. A film követi az egész életét, az első szerelmet, a családot, a munkával járó küzdelmet, a veszteséget, a magányt, és azt, hogyan próbál értelmet találni egy olyan világban, ami gyorsan változik. A nagyon mélyreható színészi alakítás mellett a hangulat, a látvány és atmoszféra is brutálisan erős: a filmben sok a csendes pillanat, a természet, a táj, a világ - ezzel inkább érzések, hangulatok és a belső dráma keltik az élményt. A hétköznapi történet mély emberi drámát mesél el. Nem akció, nem pörgős film, sokkal inkább melankolikus, meditatív, elgondolkodtató, hangulat- és karakterközpontú alkotás. A végén megtudjuk, hogy Robert „átlagos” élete a maga módján is lehet mély és jelentős. Illik a karácsonyi kedélyállapot és közérzet témaköréhez, egy emberi élet és kapcsolatainak érzékeny ábrázolása.