Hóember (2017)

Hangulatban és látványban hozta az elvárhatót, csak a lényeg maradt el, mégpedig az izgalom. Hamar rá lehetett jönni, ki áll az ügy mögött.

Az ajándékba kapott mozijegy utalványt váltottam be erre a filmre, KÖSZÖNÖM! Amennyire vártam Jo Nesbø regényének (igenis regény, nem pusztán krimi!) filmváltozatát, akkora volt a csalódásom. Az már szinte művészet, hogy egy remek írás megfilmesítését ennyire elszúrják. A rendező korábbi filmjeit (Engedj be! Suszter, Szabó, Baka, Kém) én szintén rosszra értékeltem, de a „Hóember” esetében ara gondoltam, hogy a skandinávok megértik egymást. Nem így történt! A gyors és össze nem illő vágások ellenére egy unalmas, vontatott film került a mozikba. Csak az időnként, sajnos ritkán feltűnő norvég tájképek – remélhetőleg ténylegesen ott fényképezték, nem pedig műmájer módra, a költségvetés kímélése céljából máshol fényképezték a fenséges téli tájat – voltak igazán élvezhetők, mert a szétszabdalt cselekmény összerakása a regény ismerete nélkül elég nehezen ment volna. A Nesbø-írások többségében főszereplő Harry Hole nyomozót sem így képzeltem el, bár a szimpatikus Fassbender mindent megtett. Szerintem Hole jóval idősebb, arcán a nyomozásai során szerzett brutális élményeinek sokkal több jelét lehetne felfedezni. Segítőtársa, Rebecca Ferguson üdítő jelenség volt, de semmi több. A csalódásomat gyorsan egy még nem ismert Nesbø-könyvvel próbálom elfeledtetni, hogy előnyöm legyen a hamarosan Denis Villeneuve és Jake Gyllenhaal keze alatt forgó „A fiú” eredetijét kezdem el olvasni.

Nem olvastam még skandináv krimit, de hallottam az egyedi, borongós hangulatukról, amelyet véleményem szerint ez az adaptáció nem tudott megfelelően visszaadni. Láttuk persze a gyönyörű skandináv tájakat és szinte éreztük a hideget, ahogy folyamatosan esett a hó, de ennél többet nem kaptunk a borongós hangulatból. Sok véleményben írják, hogy a regény ad igazi magyarázatot arra, hogy milyen motivációk húzódnak a történetben ábrázolt gyilkosság mögött. Az azonban semmiképpen nem pozitívum, ha egy film az alapműve nélkül nem tudja megállni a helyét. Bennem nem hagyott különösebb hiányérzetet a film (talán csak a J.K.Simmons karaktere körüli piszkos ügyet nem értettem teljesen), bár az tény, ho... több»

Sokkal többet vártam ettől a filmtől. Az összes pozitívum, amit el tudok mondni róla az az, hogy szépen van filmezve és szépek benne a norvég tájak. Én bírom a lassú folyású mozikat, de ez már nekem is unalmas. A feszültségnek az idő előrehaladtával nőnie kellene, de nem történik semmi váratlan. Az ember már jóval a vége előtt tudja, hogy ki a gyilkos. Nem olvastam a könyvet, lehet, hogy az izgalmasabb, de a film merő dugóunalom volt.

Nem kéne más ebbe a jó kis sztoriba mint több vér, több gyilkosság, több brutalítás és misztikum. Egy sorozatgyilkos filmből mindig sokat ki lehet hozni. Alfredson ezt nem tudta megugrani, gyakorlatilag az egész egy nagy üresjárat, kiszámítható és vontatott. Gyilkosság meg alig, az egyetlen valamire való jelenet mikor lenyisszantják a nő fejét azzal a szerkezettel ami a könyvben is benne van. Egy sokat ígérő könyvből csináltak egy teljesen átlagos filmet. Ez a hóember tényleg elolvadt....