Jojo Nyuszi

Taika Waititi új-zélandi rendező személyiségétől sosem állt messze az absztrakt dolgok szeretete és a szatírához való vonzódás. Ami engem illet, tőlem viszont éppen ez áll a lehető legtávolabb. Ebben az alternatív filmben Adolf Hitler egy képzeletbeli manifesztációban jelenik meg egy kisfiú számára, és ad neki tanácsokat. Nekem ez ízléstelen dolog, és nulla realizmussal bír, így sajnos az egész filmet ezen a szűrőn keresztül néztem, és nem is nagyon jött be. Megnézni is csak egy barátom kedvéért néztem, de ismerve az alapállást, az első perctől fenntartásaim voltak. Ezek aztán rendre be is igazolódtak: A Jojo Nyuszi egy valóságtól elrugaszkodott szatirikus ízlésficam, mely megtévesztő képet ad az 1930-as évekről és a nácizmusról. Sajátos, ahogyan a náci kamaszfiú és a zsidó kamaszlány kapcsolata megjelenik. Összességében a Jojo Nyuszit nem tartom egy értékes darabnak az agyondicsérések dacára sem. A megtévesztő beállításai pedig félreviszik a fiatalokat. Értékelésem: három csillag, azaz 55-60% maximum.

„Te nem vagy náci, Jojo. Csak egy tízéves fiú, aki szeret vicces jelmezt ölteni, és tartozni akar valahová.” Vannak témakörök, amelyek kényes mivoltuk miatt óriási feladatot adnak a filmeseknek abban a tekintetben, hogy mindaz, amit mozgóképre álmodn... Teljes kritika

Ráfért már a vérfrissítés a háborús drámák műfajára, Waititi ötlete mégis példátlanul merész próbálkozás. Nevetségessé tenni egy olyan ideológiát, ami a maga idejében halálosan komolyan vette magát, csak a sikerbe vetett teljes bizonyossággal lehet. ... TöbbA Jojo Nyusziba annyi kreativitást és érzelmet sűrített, hogy sikerült szórakoztatóan ábrázolnia egy korszak és propaganda minden abszurditását és keserűségét. Rétegzett történet, remekül megírt karakterek, jól működő irónia – a kiváló szatíra minden fontos alkotóeleme benne van.

Kimagaslóan jó szatíra. Waititi ismét nagyot alkotott, és kifigurázza azt, ami nagyon sokáig tabu volt, és annak idején igen komolyan vette magát. Rendkívül jó színészgárda jött össze a filmre, Sam Rockwell most sem okozott csalódást. A történet egyszerre vicces, könnyfakasztó, izgalmas és elgondolkodtató.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A 2019-es év meglepetése volt a Jojo Nyuszi, melynek formájában a hitleri Németország eddigi legzseniálisabb, legkreatívabb, egyben legcsípősebb szatíráját üdvözölhetjük. Mesteri módon kezeli a nézőpontokat, és egy 10 éves Hitlerjugend növendék sze... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Taika Waititi egy második világháborús filmmel, azonbelül is ilyen témákba vágott bele... Szóval ez nagyon érdekes lépés volt, és persze itt igencsak fennáll a veszélye annak, hogy túllő a célon, mégis sikerült jól kimérnie. Sajnos azonban nem mindenhol. A film humorrészét inkább az első felében-elején tartja igazán, onnantól fokozatosan, de nagyon tudatosan válik drámaibbá, és a háború természetes velejárója, a szomorú jelenetek itt gyakorlatilag sokat bemutatnak a borzalmakról, innen már szinte nincs kedve humorral próbálkozni a filmnek. Második felében a "fekete-humor" azért már túl sok volt ( pl. amikor a házat ellenőrzik...). Ennek a jelenetnek a brutalitásának sikerült még az Ádám almái-féle fekete humort is überelnie. Már ha az előbbit lehet egyáltalán oda sorolni, amit én erősen kétlek... A színészi játék mindenesetre dícséretreméltó, vele együtt a látványtervezés, meg az alaphangulat nagyon helytálló, amely jól átadja a háború végi, fájdalmakkal teli hangulatot. Merészek voltak az alkotók tehát azzal, hogy ilyen érzékeny területet próbáltak, de hát ez szatíra, meg azért a lány bújtatása - egy nagy háború közben, szörnyű diktatúra ellenére - pl. az emberi jóakaratot, a tisztességes, erős jellemet is szimbolizálhatja. A kisfiú személyiségváltozása, kapcsolata a lánnyal, illetve annak alakulása szinte egyedülálló módon lett bemutatva, főleg hogy kevésbé volt klisés. 10/9

Már számtalan olyan szívszorító alkotás látott napvilágot, amely a náci Németország rémtörténeteit eleveníti fel. Azt gondoltam, hogy ez a mozi is ilyen, de ez a film szembemegy mindennel, amit az ember elvár egy második háborús filmtől. A náci Német... Teljes kritika

Taika Waititi egy zseni, ez a film pedig egyszerűen tökéletes. Sziporkázó humor, briliáns színészi játék, egy csipetnyi dráma és pofátlan társadalomkritika egyben. Scarlett Johansson tündököl, Sam Rockwell zseniális, Rebel Wilson hozza a szokásos "nemtudjamelyikrendezvényenvan" karaktert, a főszereplő kisfiú pedig már rég nem nyuszi. Egy film tele élettel, szeretettel. Kötelező!

Én az ilyen filmeket hatalmas képmutatásnak tartom. Mert értem, hogy viccesen akarja bemutatni, mennyire nevetséges és ostoba téveszme volt a nácizmus, ugyanakkor mégiscsak pénzt és sikert hoz a konyhára Hitler meg minden velejárója, miközben tudjuk, mi volt mindennek a következménye. Szóval erről ennyit...

Amikor az ember elmegy a moziba, valami ilyesmi élményre vágyik. Kap vicceset, szívszorítót, egy érdekes és más szemszögből egy már régóta rágott csontról. Valahogy még nem foglalkoztattak a Hitlerjugendek, de inkább az lehetett a baj, hogy olyan sok... Több az impulzus, hogy mindig csak azt látjuk, amit láttatni akarnak velünk. Örülök, hogy végre erre is sor került, viccesen megismerkedhettünk a német fiatalok akkori életével, kicsit kifordítva. Amennyire vicces volt 1-1 jelenet, annyira volt szomorú is. Először, mikor megláttam Rebel Wilsont az előzetesben, határozottan elszomorodtam, nem igazán szeretem a komolytalansága miatt. Valahogy itt is ugyanazt adta vissza, mint amit eddig is játszott, de ebben a filmben úgy éreztem, hogy ő inkább az egész náci hit abszurd valója volt.

Kicsit különlegesebb filmre számítottak. Jól indult a történet, volt benne némi varázslat, de utána leült a sztori. A gyerekek legalább aranyosak benne.

Odavoltam ezért a filmért. Az az ötlet, hogy egy 10 éves gyerek szemszögéből nézzük a világot, merőben könnyebbé tette a filmet és minden borzalmát. Az egész hangulata a komor időszakot színessé és gyermekdeddé teszi, ettől lesz vicces, de nem komédi... Többa. A tízéves fiúk lelkivilága telitalálatosan el lett találva. Minden gondja és minden gondolata helyén volt. Nagyon tetszett ez a fajta egyedisége. A Jojót megelevenítő színész pedig irtó cuki volt, és a játéka is őszinte volt. Nem véletlen tehát, hogy ez egy jó film. Csak ajánlani tudom.

Filmkészítési szempontból hatalmas vállalás bármilyen érzékeny témát hitelesen vászonra vinni. A holokauszt pedig korunk valószínűleg legnagyobb hatású kollektív traumaélménye, amit különböző művészeti alkotásokon keresztül is igyekszik feldolgozni a... Teljes kritika

Tetszett a Jojo Nyuszi, bár én ennél egy picivel még jobbra számítottam. A Taika Waitititől megszokott humor itt is jelen van (bár szerintem pl. a Vademberek hajszája viccesebb volt), tetszett a látványvilága is. Nem volt azzal sem gondom, hogy egy i... Többlyen komoly témát humorral dolgoz fel, viszont nekem néhol kicsit túl bugyuta volt. 8/10