Taika Waititi egy második világháborús filmmel, azonbelül is ilyen témákba vágott bele... Szóval ez nagyon érdekes lépés volt, és persze itt igencsak fennáll a veszélye annak, hogy túllő a célon, mégis sikerült jól kimérnie. Sajnos azonban nem mindenhol. A film humorrészét inkább az első felében-elején tartja igazán, onnantól fokozatosan, de nagyon tudatosan válik drámaibbá, és a háború természetes velejárója, a szomorú jelenetek itt gyakorlatilag sokat bemutatnak a borzalmakról, innen már szinte nincs kedve humorral próbálkozni a filmnek. Második felében a "fekete-humor" azért már túl sok volt ( pl. amikor a házat ellenőrzik...). Ennek a jelenetnek a brutalitásának sikerült még az Ádám almái-féle fekete humort is überelnie. Már ha az előbbit lehet egyáltalán oda sorolni, amit én erősen kétlek...
A színészi játék mindenesetre dícséretreméltó, vele együtt a látványtervezés, meg az alaphangulat nagyon helytálló, amely jól átadja a háború végi, fájdalmakkal teli hangulatot.
Merészek voltak az alkotók tehát azzal, hogy ilyen érzékeny területet próbáltak, de hát ez szatíra, meg azért a lány bújtatása - egy nagy háború közben, szörnyű diktatúra ellenére - pl. az emberi jóakaratot, a tisztességes, erős jellemet is szimbolizálhatja. A kisfiú személyiségváltozása, kapcsolata a lánnyal, illetve annak alakulása szinte egyedülálló módon lett bemutatva, főleg hogy kevésbé volt klisés.
10/9
Taika Waititi egy második világháborús filmmel, azonbelül is ilyen témákba vágott bele... Szóval ez nagyon érdekes lépés volt, és persze itt igencsak fennáll a veszélye annak, hogy túllő a célon, mégis sikerült jól kimérnie. Sajnos azonban nem mindenhol. A film humorrészét inkább az első felében-elején tartja igazán, onnantól fokozatosan, de nagyon tudatosan válik drámaibbá, és a háború természetes velejárója, a szomorú jelenetek itt gyakorlatilag sokat bemutatnak a borzalmakról, innen már szinte nincs kedve humorral próbálkozni a filmnek. Második felében a "fekete-humor" azért már túl sok volt ( pl. amikor a házat ellenőrzik...). Ennek a jelenetnek a brutalitásának sikerült még az Ádám almái-féle fekete humort is überelnie. Már ha az előbbit lehet egyáltalán oda sorolni, amit én erősen kétlek... A színészi játék mindenesetre dícséretreméltó, vele együtt a látványtervezés, meg az alaphangulat nagyon helytálló, amely jól átadja a háború végi, fájdalmakkal teli hangulatot. Merészek voltak az alkotók tehát azzal, hogy ilyen érzékeny területet próbáltak, de hát ez szatíra, meg azért a lány bújtatása - egy nagy háború közben, szörnyű diktatúra ellenére - pl. az emberi jóakaratot, a tisztességes, erős jellemet is szimbolizálhatja. A kisfiú személyiségváltozása, kapcsolata a lánnyal, illetve annak alakulása szinte egyedülálló módon lett bemutatva, főleg hogy kevésbé volt klisés. 10/9