kisslujo

Mert szenteste láttam
Gondoltam, egyházi témájú, nem szentségtörés, ha ma megnézem. Megérte. Sokkal magasabbról üzent, mint várhattam. Krimi, vígjáték, látvány, fordulatok, filozófiai keretbe ültetve. Bár ezt megérezni könnyed politikai poénokból nem könnyű, de a keret ki lett töltve a megoldással, amit a kispap hány a falra borsóként. Sajnos. Nem hinném, hogy a többség észreveszi, de én rezonálok vele. Akit nem ejtett tőrbe bármelyik szélsőség, annak reményt adhat, vannak még gondolkodók. Ez a plusz volt az ajándék nekem a szórakoztató kétórás lendülethez. Áldást, békességet az alkotóknak és nézőknek!

Kőrzővel, vonalzóval
Mesterségbeli intelligencia. Takkra pontosan. A kameramozgás, színészmozgatás, fényváltások, színtúlzások, hangeffektek tökéletes lekvárja. A színészi nemjátszás eljátszása. A fantáziámban építi fel a hangulatot, én vagyok a vászon. Átérzem. Élvezem. Mosolygok, aztán nevetek. Nyílik a tudatom, utalásokat kreálok a mai korhoz. Közben családom elhagyja a helyiséget. Ez a mese nekem készült.

Spirituális mozgófestmény
Harmonikusan romos képek. Egyszerűen rezgő hangok. Hiteles arcok, remek szinkronnal. A kor valóságának túlvilági üzenete a mának. Úr, szolga, pap alázatos beszéde és egy gyönyörű szerelem csobogása. A vontatottságával nyitotta meg a tudatomat, és belesimult. A spiritualitás miatt érzem modernnek. Tetszik ez a nyelv.

Szórakoztatóan elkeserítő
Ez a történet (Emma Donoghue regénye) az alapproblémát tekintve kortalan, a környezet csak színeket fest mellé. Semmit nem fejlődtünk a gyermekeink figyelemmel követésében, nem vagyunk felkészülve a szükséges beavatkozásra sem. Ma sem érdekel senkit a kiindulási alap, csak az elkenések működnek. Csodát kiáltani, azt könnyebb. És érdekes, mindenki az evés - nem evés körül repdes, sehol sem olvasok a családi tragédia valódi okáról véleményt. Pedig megelőzhető lenne. A két modern karakter sem tesz mást, mint csalással kimenekíti az áldozatot, a heppiend kedvéért. Ez is valami, de nem megoldás egy fejlődni képtelen társadalomnak. Jól szórakoztam a filmen, miközben elkeseredtem a valóságon.

Dante-Babits bűzös bugyra filmre festve
Végre valami más, másképpen. A történet nem pereg, csak betakar, mint a láva, a jelen nagy kérdéseivel. Hová tartunk? A hit segít vagy elpusztít? Bízzunk a rendfenntartásban? Vagy a "kiválasztott" a pont a végső i-re? A lassú képi trükkök letaglózóak. Visszavonhatatlanul? Egyszerű, de nagyszerű filmjóslat.