kisslujo

Közösségi trauma oldása szentelt vízben (és szoborkönnyben)
Szép film. A képek, a hangok, a remek szinkron és a nyugodt nyelvezet végig élvezhető. A téma feldolgozható, a trauma nem. De a hozzáállás sokat segíthet. Érdekes megoldás a lövések hangjának tompítása, néhány állókép perspektívája, a Jézus kereszten szobor talpával a kép aljára helyezve, átértelmezi a látványt, mintha mégis a földön állna. A főszereplő szónoklata a misén felháborító lehet a mélyhívőknek, nekem telitalálat. Újra megnézném.

Aztak***a
Nem szoktam motyogni film közben, de most muszáj volt. Ha messziről nézzük, horror és krimi, de ha szívközelből, lélektani felvilágosító. Hihető választ ad arra, hogyan forrnak ki tragikus sorsok a korai gyermekkor abuzív behatásait feldolgozva vagy nem feldolgozva, társadalmi abnormák útvesztőjében. Azt érzem, a készítők mindent beleadtak. A ritmus elragadó, a játék eredeti, mintha ők tényleg ilyenek lennének. És elmennek a falig, de a nézhetőség határán belül, miközben mutatnak határesetet is... A harmadik félóra átlép a kordokumentum monokróm árnyjátékából a jelen színeibe, remek fordulatokkal, és nem várt heppienddel! "Boldogan éltek, míg meg nem...". Szenzációs. De egy évben csak egy i... több»

Felnőtt történelmi matiné
Végig élveztem minden percét. De nem tudtam végigröhögni. Fiatalon statisztáltam ilyen témájú filmben, voltam német katona és zsidó apuka a vagonírozáskor. Sam Rockwell zárójeleneténél ez suhant át a szívemen. De inkább mulassunk rajta, amíg tehetjük.

Mert szenteste láttam
Gondoltam, egyházi témájú, nem szentségtörés, ha ma megnézem. Megérte. Sokkal magasabbról üzent, mint várhattam. Krimi, vígjáték, látvány, fordulatok, filozófiai keretbe ültetve. Bár ezt megérezni könnyed politikai poénokból nem könnyű, de a keret ki lett töltve a megoldással, amit a kispap hány a falra borsóként. Sajnos. Nem hinném, hogy a többség észreveszi, de én rezonálok vele. Akit nem ejtett tőrbe bármelyik szélsőség, annak reményt adhat, vannak még gondolkodók. Ez a plusz volt az ajándék nekem a szórakoztató kétórás lendülethez. Áldást, békességet az alkotóknak és nézőknek!

Kőrzővel, vonalzóval
Mesterségbeli intelligencia. Takkra pontosan. A kameramozgás, színészmozgatás, fényváltások, színtúlzások, hangeffektek tökéletes lekvárja. A színészi nemjátszás eljátszása. A fantáziámban építi fel a hangulatot, én vagyok a vászon. Átérzem. Élvezem. Mosolygok, aztán nevetek. Nyílik a tudatom, utalásokat kreálok a mai korhoz. Közben családom elhagyja a helyiséget. Ez a mese nekem készült.

Spirituális mozgófestmény
Harmonikusan romos képek. Egyszerűen rezgő hangok. Hiteles arcok, remek szinkronnal. A kor valóságának túlvilági üzenete a mának. Úr, szolga, pap alázatos beszéde és egy gyönyörű szerelem csobogása. A vontatottságával nyitotta meg a tudatomat, és belesimult. A spiritualitás miatt érzem modernnek. Tetszik ez a nyelv.

Szórakoztatóan elkeserítő
Ez a történet (Emma Donoghue regénye) az alapproblémát tekintve kortalan, a környezet csak színeket fest mellé. Semmit nem fejlődtünk a gyermekeink figyelemmel követésében, nem vagyunk felkészülve a szükséges beavatkozásra sem. Ma sem érdekel senkit a kiindulási alap, csak az elkenések működnek. Csodát kiáltani, azt könnyebb. És érdekes, mindenki az evés - nem evés körül repdes, sehol sem olvasok a családi tragédia valódi okáról véleményt. Pedig megelőzhető lenne. A két modern karakter sem tesz mást, mint csalással kimenekíti az áldozatot, a heppiend kedvéért. Ez is valami, de nem megoldás egy fejlődni képtelen társadalomnak. Jól szórakoztam a filmen, miközben elkeseredtem a valóságon.

Dante-Babits bűzös bugyra filmre festve
Végre valami más, másképpen. A történet nem pereg, csak betakar, mint a láva, a jelen nagy kérdéseivel. Hová tartunk? A hit segít vagy elpusztít? Bízzunk a rendfenntartásban? Vagy a "kiválasztott" a pont a végső i-re? A lassú képi trükkök letaglózóak. Visszavonhatatlanul? Egyszerű, de nagyszerű filmjóslat.