A férfi Rómából

A rendező nagyot akart alkotni, de az erőlködéstől beszékelt picit. Hát ez nem lett jó, sajnos. Van benne pár érdekes gondolatszikra, de ezeket nem sikerült kidolgozni attól, tartok. Van egy vatikáni nyomozó, akit Sevillába küldenek, mert van ott egy könnyező Mária-szobor. Rém unalmas körülmények között próbál a család bizalmába férkőzni, mert szerencsére ott még nem tartunk, hogy egy vatikáni detektívnek erőszakszervezeti felhatalmazásai legyenek. Ki kell derítenie, hogy van-e csoda, vagy prózaibb okok állnak a könnyezés mögött. Akkor nézzük az ünneprontó dolgokat - ki ne nézze meg? - aki bigottan vallásos és bántja, ha egy csodáról esetleg kiderül, hogy nem az - aki nem kedveli a halálunalmas filmeket - aki depresszióra hajlamos A film végső soron hitről, reményről meg a kegyes hazugságról szól. Belekevertek egy nagyobb adag iskolai lövöldözést is. A vége elképesztő, de nem feltétlenül a szó jó értelmében. Bár nem is tudom, abban legalább van némi csavar meg paradoxicitás. A csoda nem mindig onnan jön, ahonnan várjuk és ehhez hasonló sziporkák. Nagyon szólni akart valamiről, de ez az a film lett, amiről hülyébben jön ki a néző, mint ahogy bement, meg majdnem két órával szegényebben. Ja, és totál lehangoltan. De legalább a fényképezés szép volt. Holland film amúgy, nem tudom, láttam-e valaha holland filmet, azokhoz képest lehet, hogy nem olyan szörnyű. De csak azokhoz képest, szóval egész nyugodtan hagyjátok ki.

Szép film. A képek, a hangok, a remek szinkron és a nyugodt nyelvezet végig élvezhető. A téma feldolgozható, a trauma nem. De a hozzáállás sokat segíthet. Érdekes megoldás a lövések hangjának tompítása, néhány állókép perspektívája, a Jézus kereszten szobor talpával a kép aljára helyezve, átértelmezi a látványt, mintha mégis a földön állna. A főszereplő szónoklata a misén felháborító lehet a mélyhívőknek, nekem telitalálat. Újra megnézném.