Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) (2018)

Kicsit lapos a történet, semmi feszültség nincs benne, a vége meg sablonos, elkapkodott, vagy inkább összecsapot.

Nagyon vártam Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmjét (valójában minden olyan rendezőnek várom a filmjét, aki korábban közreműködött a Terápiában), de a Remélem legközelebb… még ráadásul olyan témát is dolgoz fel, ami napjainkban igen aktuális, így különösen sokat vártam tőle. Iskolai zaklatás mindig is létezett: bántják a duci lányt, megalázzák a szemüveges srácot…a különbség csak annyi, hogy eddig legalább az arcát adta a zaklató a tettéhez (itt kell hozzátennem, hogy a zaklató is egy fél pillanat alatt válhat zaklatottá, ha mondjuk elválnak a szülei vagy csak tegyük fel, nem olyan menő butikokból öltözik, mint a többiek). Az internet világában már a nevedet sem kell adni egy-egy negatív kommenthez, egészen nyugodtan elrejtőzhetsz egy álnév, vagy az anonimitás mögé, egy pillanatnyi döntésen is múlhat, tönkreteszed-e egy ember életét vagy sem (a tinik pedig nem éppen arról híresek, hogy jól átrágnák a döntéseiket). Bár ez a probléma nem korlátozható le egy korosztályra, tény, hogy a tizenévesek vannak leginkább kitéve az online élet veszélyeinek. Pár évvel ezelőtt volt egy megdöbbentő filmélményem, ami hasonló témát dolgozott fel, egyszerű eszközökkel, nagyszerűen (Cyberbully). Schwechtje szintén nem szájbarágósan közelít a témához, hanem bemutatja azt egy teljesen hétköznapi történeten keresztül. Nagy-nagy előnye a filmnek, hogy remekül válogatta ki a szereplőket. Ahogyan ez ... több»

Érdekes témát feszeget a film. Ami picit zavart az a vége. SPOILER A kiscsaj abban a tudatban van, hogy a tanárával volt viszonya és ő árulta el.

Élvezetes magyar film. A története elég aktuális, már nem a tanár-diák viszony miatt, hanem az internet okozta veszélyek miatt.

Mély mondanivalóval rendelkező, igényes film. A költségvetése nem túl nagy, de mégis egy jó filmet sikerült összerakniuk a készítőknek.

Az egy dolog, hogy az utóbbi öt évben meglepő számú minőségi, szórakoztató darabbal tudott előrukkolni a magyar filmipar, de, hogy még aktuális és komoly problémára felhívó alkotás is lesz köztük, nem hittem volna. Időről időre bele lehet futni feltáró cikkekbe, amelyek a mai virtuális korszak által már igencsak megkönnyített tanár-diák szexuális zaklatás/kihasználás eseteiről szólnak. Elég kényes téma, és mindenképpen több figyelmet és felelősséget igényelne nemcsak mindkét résztvevő fél részéről, de a szülőktől és az iskoláktól is. Az efféle esetek sokkal könnyebben jutnak aztán felszínre, és több port is kavarnak, de a film egyik erőssége, hogy mikor az ember azt hiszi, ez lesz a fő téma, sokkal többet ad hozzá. Ez a csavar nagyon jól van elhelyezve és kivitelezve. A fiatalkori iskolai zaklatás legalább ugyanolyan káros lehet, hiszen, míg az említett viszonyban az internet a nyílt közeledés egy formája, de akár épülhet abszolút pozitív érzelmeken, addig a kortársak anonim vagy nyílt módon, de sokkal kisebb kontrollal zúdíthatják gyűlöletüket a másikra. Az anonimitás problémája kapcsán a film kiszól gyakorlatilag minden közösségi felületet használóra is, hogy kicsit gondolkodjanak el, hogy kezelik saját személyes információikat, és mennyi bizalmat ítélnek egy pixelekből álló név és kép mögött álló akárkinek. Számomra a fő tanulság az volt, amit már eddig is vallottam. Minimál... több»

Érdekes és sajnos aktuális történet. Jó volt a felépítése, nem húzták órákig a mondani valót. A tini színészek játéka azért még hagy némi kívánni valót maga után.