Egy kis szívesség (2018)

Nagyon jó kis film volt. Végig izgalmas és rejtélyekkel teli, jók a karakterek és a történet is tartogat meglepetéseket.

Igazi kertvárosi, idillikus képpel indít a film, amelyben anyukák versengenek az iskolában legtöbb feladatot vállaló mami szerepéért. Ebben Stephanie a legmenőbb. Már a legelső jelenetek egyikében rá kell szólni, hogy ne firkálja tele a nevével a táblát, amelyen fel lehet iratkozni a projektekre. Anna Kendrick megítélése önmagában is kicsit kétes, van a játékában valami, ami iszonyatosan idegesítővé teheti egyesek szemében (én mondjuk nem tartozom közéjük, a legtöbb szerepében kedveltem)…és tessék, Stephanie-ként elég erre a „valamire” ráerősítenie kicsit, máris tökéletesen tudja hozni a karaktert. Ezt a túlbuzgó, egyébként végtelenül unalmas nőt (iszonyatosan ízléstelen öltözködéssel), aki szinte szomjazza azt, hogy valami történjen már, pörgesse már fel valaki az életét. Persze a történet előrehaladtával azért rájövünk, hogy az ő múltjában is van bőven titok, nem is olyan egyszerű a képlet, mint ahogyan azt az elején felvázolják nekünk…félreértés ne essék, ettől még Stephanie karaktere egy pillanatig nem lesz szimpatikus és kevésbé irritáló, sőt! Aztán itt van Emily: a nő, aki felkavarja Stephanie állóvizét, a tökéletes ellentét, a laza, vagány, már-már slendrián csaj, aki csettint a gyerekének, amikor hívja, akár egy kutyának és száraz martinival öblíti le a nehéz munkanapot (merthogy amellett hogy anya, Emily egy sikeres, munkamániás üzletasszony). Persze az elejétől fogva ... több»

Nálam az év egyik meglepetése a film. A története végig lekötött és még nevetni is tudtam és az izgalom sem maradt el.

A film eleje pazar volt, nagyon pörgősen indult, a történet jól fel lett vezetve, Anna Kendrick hozta a már tőle jól megszokott vígjátékaiból ismert karaktert és profizmust, míg Blake Lively a tőle nem messze álló nagyvilági nőt. Ezután megtörtént a főcselekmény, miszerint a Lively által játszott Emily eltűnik és újdonsült barátnője Stephanie nyakába szakad minden eddigi tennivalója, miszerint vigyázzon az eltűnt nő fiára és még lássa el férjét is. Stephanie, mivel példás egyedülálló anyuka maximálisan megfelel az elvárásoknak, sőt még arra is akad ideje, hogy utánajárjon a rejtélynek, főleg azután, miután megtalálják Emily holttestét egy tó fenekén. Innentől kezdve a film viszont átmegy egy sor már ezerszer látott klisébe. A temetés után persze méltó utódként viselkedik Stephanie, mind anyaként, mind feleségként. A nyomozást nem adja fel és sok titokra fényt derít, míg végül rájön (SPOILER), hogy Emily valójában él és saját ikertestvérét juttatta a tó fenekére. A nő persze ad magáról sejttető jeleket, mert leginkább fiát hiányolva fel-fel fedi magát. Amikor Stephanie aztán túl közel kerül a tűzhöz, miszerint egy életbiztosítási csalásról van szó és kezdi úgy érezni, hogy újdonsült szeretője keze is benne van, átértékeli helyzetét és a számára legjobb megoldással rukkol elő, melyhez segítségül veszi saját maga által vezetett vlogját, mely egyébként leginkább nevelési tanácsokra... több»

Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Nem volt alkalmam rá, hogy elolvassam Darcey Bell azonos című regényét, de a film megnézése után biztosan nem is fogom. Azért figyeltem fel erre a munkára, mert a könyvvel kapcsolatban emlegették Gillian Flynn nevét, akinek két írása („Holtodiglan”, „Sötét helyek”) nagyon tetszett. A film alapján állítom, hogy ennek a gyenge történetnek nem sok köze van Flynn említett írásaihoz, legföljebb az „Élés tárgyak”-hoz, ami olvasva nagyon nem tetszett. A film szerintem elég lagymatagra sikeredett, túl hosszú a majdnem két órás játékidő. Különböző csavarokkal próbálkoztak színesíteni a cselekményt, de mindegyik már ezerszer látott megoldás volt. Másik gondom az volt, hogy egy ilyen jelentéktelen külsejű és tehetségű színésznőre bízni a főszerepet, mint Anna Kendrick nagy tévedés. Grimaszai, amivel Stephanie figuráját életszerűvé akarta tenni az esetek többségében erőltetett, irritáló. Csifó Dorina sipító szinkronhangja is zavart, sok esetben nem is értettem a szövegét. Blake Lively sem egy kimondott színésznői őstehetség. Sean, a férj szerepét játszó „félig” maláj Henry Golding lehet, hogy fodrászként sokkal híresebbé vált volna, mint színészként, de legyünk nagylelkűek, nem volt sok lehetősége a vélt vagy valós tehetsége bemutatására. Örülök, hogy ingyen nézhettem meg, mert különben most szívhatnám a fogamat a felesleges pénzkidobásért.

Mindig is tetszettek ezek a stílusú filmek. Kicsit vicces, kicsit bizarr, kicsit félelmetes. Nagyon szimpatikus szereplőkkel dolgozott a film, legyen az jó vagy rossz karakter.CsK ajánlani tudom.

Imádtam, hogy teljes nő uralom van a filmben, mindet és mindenkit ők irányítanak. Izgalmas story.