Éjszakai ragadozók

Hát őszinte leszek: ez a film rettentő fárasztó volt.
Először is nagyon összezavaró, hogy amikor visszatérünk a valóságba, akkor nem tudom, hogy merre-hány méter. Nem tudom, hogy a nő búval-bélelt viselkedésével és az exével való zavaros viszonyával hogyan tudnék azonosulni.
Persze értem én, hogy a film belerágja a számba azt, amit nem tud elég jól elmesélni (vagy inkább megmutatni), de sajnos ez nekem kevés.
Ugye visszatérünk a jelenbe és egyszerűen nem tudom mi a jó abban, hogy időről-időre visszaugrunk a csaj múltbéli élményeibe, mert nekem az ő élményei nem voltak se azonosulhatók, se érdekfeszítők. Úgyhogy nem értem mire fel ez az írdatlan magas hájp, ami felgerjedt!?

Viszont sokkal jobb, feszesebb és drámaibb erejű lett volna ez a film, ha a fő csapásvonal maga a regény valósága lett volna, nem pedig egy olvasónak a képzelete, mert így az volt az élményem, hogy bármi történik a főhőssel, annak nincs igazán tétje, hiszen ez nem a valóság. Ennek ellenére Shannon és Gyllenhaal lehengerlő színészi teljesítményt produkáltak.
Aki akar látni egy tényleg annyira jó krimit, ami valóban megérdemel ekkora, vagy talán még magasabb értékelést, akkor nézze meg a 2003-as Identity című filmet!

Bitang jól felépített thriller és biztos, hogy 2016-os év top3-as mozijába benne van. Nem könnyű megemészteni, órák múlva is kattogok a látottakon.
Egyedi felépítése van a filmnek, és már eleve ez a szerkezet: lebilincselő. 3 szálon futnak az események, és ezek kiegészítik egymást, így a történet előre haladtával egyre átlátható a történet. 130 perc hamar elröpült, magával ragadt az egész. Feszültséggel teli, nyomasztó és elgondolkodtató film. Nem mindennapi alkotás.
Jake Gyllenhaal mindig elsőosztályú, de talán a Fogságban című filmben nyújtott ilyen erős alakítást... ,,csillagos5ös"!!!

Aki szereti a nagyon tipikus amerikai klisékkel teli thrillereket, akkor annak kötelező darab. Számomra egy nagyon unalmas volt. A megoldások, az "élethelyzet", az utána való gondolkodás... anyám, mind ezek jó hosszan. Előre mondtam magamnak a film alatt, hogy mi fog történni, és láss csodát, jövendőmondó lettem. Az biztos, hogy nem emiatt fogok sűrűn eljárni a manikűröshöz.

Amikor először hallottam az Éjszakai ragadozókról, még nem keltette fel az érdeklődésemet. Aztán, ahogy egyre több pozitív kritika és vélemény jelent meg róla (egyesek pedig kikiáltották az év filmjének) egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet. Tegnap volt szerencsém megnézni a moziban (stílusosan éjszaka, negyed 11-es kezdéssel), és egyet kell értsek a kritikusokkal: tényleg egy remek alkotásról van szó, valódi mélységgel, de fel kell rá készülni, mert iszonyat nyomasztó hatása van.

Nehéz úgy írni róla, hogy ne lőjem le a poént, de ez a háromszintű történetvezetés egyrészt nagyon merész, másrészt viszont nagyon bravúrosan lett megoldva, mindegyiknek nagyon egyedi, s igen nyomasztó hangulatot biztosít végig a filmen. Kiemelném még az olykor igencsak zavarba ejtő képsorokat, amivel már a legelején szembesül a néző (ráadásul nagyon találóan, ezek a képek mind a képernyő/mozivászon közepére vannak pozicionálva, vagyis ha akarunk sem tudunk máshova nézni). De akikről kifejezetten meg kell emlékezni, az négy színész: Jake Gyllenhaal zseniális, nekem eddig az Éjjeli féregben volt a csúcs, de ebben a filmben olyat alakít, hogy csak lestem. Aaron Taylor-Johnson kapott végre egy olyan szerepet, amiben tényleg komolyan lehetett venni, megmutatta, hogy tud ő, ha jó rendező keze alá kerül. Michael Shannont én nagyon kedveltem a Szabadság útjaiban, s szintén öröm volt látni az utolsó ügyén dolgozó, ugyanakkor haldokló, mégis segítőkész texasi zsaru szerepében. Ami Amy Adams karakterét illeti: én kedvelem a színésznőt, igazi tehetség, de úgy láttam, hogy ez a főszerep egy igazi kihívás volt számára. Az nem kétséges, hogy a középpontban az ő karaktere áll, ő az összekötőkapocs a különböző szintek között, ám amíg a jelenben játszódó síkon elképesztőt alakít, addig a múltban lévőnél ez az átütő erő hiányzott (megjegyzem: a három szint közül az Adams-Gyllenhaal közös múlt lett a legkevésbé kibontva, s emiatt van egy kis hiányérzetem). A zenét illetően szintén azt tudom mondani, hogy remek aláfestést adott a film képi világához, ám olykor pont azáltal tudott nőni a feszültség, hogy semmilyen zene nem volt, csak azok a hangforrások, amiket a környezet produkált, s ahol ennek a legfőbb jelentősége volt az pont a lezárás (amire érdemes nagyon-nagyon figyelni).

Úgyhogy azt mondhatom, hogy aki az év egyik legjobb thrillerét akarja látni, ami egyben egy kőkemény dráma is, s nem riad vissza a zavarba ejtő képektől, illetve az erőszaktól, annak mondhatni kötelező megtekintenie ezt a filmet. Hozzátenném még: fel kell készülni rá, mert megdolgoztatja az agyat és a lélekre is igen erőteljes a hatása!

Különleges filmélményt nyújtott számomra az Éjszakai ragadozók, az idei thrillerek közül az egyik legjobb film lett. Nem egy könnyen emészthető darab, a hangulata igen komor, sötét.