Éjszakai ragadozók (2016)

Amikor először hallottam az Éjszakai ragadozókról, még nem keltette fel az érdeklődésemet. Aztán, ahogy egyre több pozitív kritika és vélemény jelent meg róla (egyesek pedig kikiáltották az év filmjének) egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet. Tegnap volt szerencsém megnézni a moziban (stílusosan éjszaka, negyed 11-es kezdéssel), és egyet kell értsek a kritikusokkal: tényleg egy remek alkotásról van szó, valódi mélységgel, de fel kell rá készülni, mert iszonyat nyomasztó hatása van. Nehéz úgy írni róla, hogy ne lőjem le a poént, de ez a háromszintű történetvezetés egyrészt nagyon merész, másrészt viszont nagyon bravúrosan lett megoldva, mindegyiknek nagyon egyedi, s igen nyomasztó hangulatot biztosít végig a filmen. Kiemelném még az olykor igencsak zavarba ejtő képsorokat, amivel már a legelején szembesül a néző (ráadásul nagyon találóan, ezek a képek mind a képernyő/mozivászon közepére vannak pozicionálva, vagyis ha akarunk sem tudunk máshova nézni). De akikről kifejezetten meg kell emlékezni, az négy színész: Jake Gyllenhaal zseniális, nekem eddig az Éjjeli féregben volt a csúcs, de ebben a filmben olyat alakít, hogy csak lestem. Aaron Taylor-Johnson kapott végre egy olyan szerepet, amiben tényleg komolyan lehetett venni, megmutatta, hogy tud ő, ha jó rendező keze alá kerül. Michael Shannont én nagyon kedveltem a Szabadság útjaiban, s szintén öröm volt látni az utolsó ügyén dolgozó, ugyanakkor haldokló, mégis segítőkész texasi zsaru szerepében. Ami Amy Adams karakterét illeti: én kedvelem a színésznőt, igazi tehetség, de úgy láttam, hogy ez a főszerep egy igazi kihívás volt számára. Az nem kétséges, hogy a középpontban az ő karaktere áll, ő az összekötőkapocs a különböző szintek között, ám amíg a jelenben játszódó síkon elképesztőt alakít, addig a múltban lévőnél ez az átütő erő hiányzott (megjegyzem: a három szint közül az Adams-Gyllenhaal közös múlt lett a legkevésbé kibontva, s emiatt van egy kis hiányérzetem). A zenét illetően szintén azt tudom mondani, hogy remek aláfestést adott a film képi világához, ám olykor pont azáltal tudott nőni a feszültség, hogy semmilyen zene nem volt, csak azok a hangforrások, amiket a környezet produkált, s ahol ennek a legfőbb jelentősége volt az pont a lezárás (amire érdemes nagyon-nagyon figyelni). Úgyhogy azt mondhatom, hogy aki az év egyik legjobb thrillerét akarja látni, ami egyben egy kőkemény dráma is, s nem riad vissza a zavarba ejtő képektől, illetve az erőszaktól, annak mondhatni kötelező megtekintenie ezt a filmet. Hozzátenném még: fel kell készülni rá, mert megdolgoztatja az agyat és a lélekre is igen erőteljes a hatása!

Ezt a filmet nagyon vártam már és az előzetese is felcsigázó volt, de sajnos a végén nagy csalódás lett belőle.

Az előzetes nagyon felcsigázott, na mondom ez tuti jó film lesz. Mikor néztem vártam, hogy történjen valami. Na majd most, majd ezután. Aztán vége lett. Unalamas volt.

Az alapötlet nagyon rendben van, ám sajnos az egyik szál nem túl érdekfeszítő. Szerencsére a másik viszont kellően erős ahhoz, hogy a film élvezetes legyen. Amihez nagyban hozzájárul Michael Shannon szokásos zsenialitása. Ugyan a „regényben” akadnak írói bakik, de ez betudható akár szándékosnak, amit egy kezdő író elkövethet.

Elég érdekes történetű film volt ez, kellett hozzá egyfajta hangulat és odafigyelés, hogy megértsük mi is történik. Kellemes hangulatot teremtett és ez a legnagyobb erőssége ennek a filmnek. Nem mentes a hibáktól de szerencsére nem annyira szembetűnő így szerettem.