Horrornak kevés, tinifilmnek túl sok Sajnos ez a film ötlettelen és vérszegény lett. Még Guillermo del Toro közreműködése sem tudott javítani az összképen. A történetből sokkal többet is ki lehetett volna hozni, de a hogyan nyírjunk ki tiniket sablonokba belefulladt ez a próbálkozás.
A maga módján undorító mivolta ellenére is szórakoztató testhorror, ami leginkább a Hullajó stílusában próbál meg szórakoztatni. Egyszer nézhető, technikailag azonban kiemelkedik az átlagból.
Szürreális mese Guillermo del Toro talán legszebb filmje, annak ellenére, hogy kísértethistóriát látunk. Gyönyörű képekben mesél ismét, és mint oly sok filmjében, most is a rá annyira jellemző műfajkoktélt kapunk. Háborús történetből vált át ifjúsági kalandfilmbe, majd karakterdrámába, hogy aztán a végkifejlet minden várakozást felülmúljon. Del Toro olyan művészien bánik a képekkel, hogy az volt az érzésem, egy megelevenedett festményt látok. Lebilincselő, nagybetűs mozi élmény. Így kell filmet csinálni.
Egyszerű félelem A Valami követ legfőbb erőssége, hogy nem tudjuk, mi elől menekülünk. A fenyegetés valós, kézzelfogható, de mindig más alakot ölt, és egyre csak közeledik. Nem ritka az olyan horror, amely inkább pszichológiai alapokon nyugszik, ezek közül is kiemelkedik számomra ez a film. Ősi félelemre épít, mégpedig az ismeretlentől való félelemre, és éppen ezért hatásos. A rendezés feszültséggel teli, talán az entitással kapcsolatban lehettek volna kreatívabbak, de még így is az átlag horrorok felett teljesít eredeti ötletével és egyszerű, de hatásos rendezésével. Ha a megszokottól eltérő borzongásra vágysz, ne hagyd ki!
Bújócska felnőtteknek Mi történik, ha egy hentelős horrort, némi fekete humort összekeverünk egy csipetnyi misztikummal? Egy szó szerint kegyetlenül abszurd filmet kapunk, amit már csak a főszereplő utolsó mondata miatt is érdemes megnézni, főleg a film végi kis csavar után. Másfél órás véres poén.
Mexikói fegyverbalett Robert Rodriguez egyik legjobb rendezése gyakorlatilag egy felettébb véres Los Lobos videoklip, amiben ha nagy ritkán elhangzik egy poén, mondjuk éppen Quentin Tarantino szájából, akkor az nagyobbat üt, mint Banderas ökle. Elképesztően látványos fegyverpárbajokat kötnek össze videoklip-szerű átvezetések, és Salma Hayeknek hála romantikus epizódok, vagy éppen olyan sztárok vendégszereplése, mint Steve Buscemi, akinek a nagymonológja gyakorlatilag megalapozza az egész film hangulatát. A Desperado egy percig sem veszi magát komolyan, és pont ettől lesz Banderas oltári macsó, Salma Hayek egy istennő, és Mexikó a földi mennyország, ahol A Los Lobos szolgáltatja a talpalávalót. Kult.
Virtuóz balkán mese Imádom a magyar filmeket, és a Drakulics elvtárs minden várakozásomat felülmúlta. A hangulat teljesen magával ragad szinte az első percektől. Újra gyerek lettem, ahogy a "retro" környezetben barangolunk, miközben az ismert színészek valami elképesztően bizarr történetben szinte lubickolnak. Leginkább humor forrásává válik a vérszívó-lét, de azért néha megpendítenek egy-egy komolyabb húrt is némely beállítással. Vígjátékhoz képest szépen fényképezett, ötletesen megrendezett lett ez a film, láthatóan nagyon figyeltek a korhű jelmezekre és az apró részletekre. Mindenképp érdemes megnézni, ha könnyű kikapcsolódásra vágyunk.
Eszement sci-fi kaland Már az első rész sem volt semmi, de a második kaland egyszerűen frenetikusra sikerült. Pazar látvány, jó történet, eszement poénok és ütős zene. Imádtam, igazi kikapcsolódás. :)
Kórkép/Korkép David Fincher filmje egy kijózanító lázálom, egy olyan látomás, ami örökre megkérdőjelez benned mindent, amit eddig a világról gondoltál. Utazás a saját koponyádban, kijózanító, felforgató, zseniális. Látni kell!
Ripley a víz alatt Azt hiszem, ez volt az utolsó film, amit moziban láttam, és vegyes érzelmekkel távoztam a moziból. A nyitó jelenet az Alien első részének kezdő képsoraira emlékeztetett, főleg, hogy a főszereplő is a fent említett ikonhoz hasonlóan pár milis hajjal debütált ebben a soft-horrorban.
Szándékosan írtam így, mert tulajdonképpen a sci-fi része sem működött túlságosan jól, a horror része viszont még annyira sem. Alig látjuk a filmben a lényeket (pedig brutál jóra sikerültek), és valahogy a feszültségteremtés is elúszik a semmibe, csakúgy, mint a költségvetés. Stuart kisasszony rettentően igyekszik, hála az égnek egy percre sem jutottak az eszembe a csillogó vérszívók, azonban az ő igyekezete baro... több»
Unalmas istenek Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy Egyiptom istenei vajon mi a bánatos istennyiláért fehér bőrű európai karakterek? Ettől függetlenül is az Egyiptom istenei egy végletekig sablonos, unalmas és felesleges film. "Láttuk már" kategória, és abból sem a legjobb.
Popcorn lövölde Én imádtam minden percét. Ahogy a film sem veszi magát túl komolyan, úgy felesleges metaforákban és összeesküvés-elméletekben gondolkodni. Nem akar mást, csak szórakoztatni, és azt hozza is 100 százalékig. Még mai szemmel is látványos, pazar akciójelenetek, és természetesen Angelina Jolie. :) Mi kell még?
Lassú sodrású cunami Joaquin Phoenix elképesztő. De nem csak miatta érdemes megnézni a Jokert. Ez a film sokkal, de sokkal több, mint egy eredettörténet vagy egy képregényfilm.
Először is a rendező, Todd Philips legnagyobb húzása az volt, hogy Gothemet a nyolcvanas évek Amerikájába pozicionálta. Nincsenek CGI épületek, az egész közeg rendkívül egyszerű, mégis életszerű. Nem veszi el a figyelmet a karakterfejlődésről, vagy ha úgy tetszik, leépülésről. Kőkemény drámát látunk, ahogy emberünk egyre mélyebbre merül a saját elméjében, és éppen ezért tudunk együttérezni vele. Végigmegyünk minden egyes megaláztatáson, minden egyes fázison a főszereplővel, mígnem egyszerűen összeroppan a társadalom által ráruházott és eg... több»
Túlontúl vizes Guillermo Del Toro kétségkívül a kortárs filmművészet egyik legjelentősebb ikonja. Sajátos stílusa minden egyes filmjén érződik, A víz érintése mégis vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.
Ahogy a rendezőtől megszokhattuk, szinte minden műfajból kapunk egy kicsit, azonban nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy a Hellboy-ban megismert mutánssal van ismét dolgunk. A történet maga kellően abszurd, és a színészi játék is vérprofi, megvan a hangulat, gyönyörű a képi világ, de valahogy most nekem az jött le, hogy ezt bizony láttuk már. Mintha Del Toro sem tudta volna eldönteni, mit is akar igazán, mert annyira csapong a műfajok közt, hogy inkább egy kezdő rendező útkeresése jut eszembe, és n... több»
Ikerlángok Ha létezik klasszikus spirituális film, akkor ez az. Az ikerláng szerelem témakörét boncolgatja, illetve ezzel párhuzamosan a reinkarnáció törvényszerűségeire is rámutat. Hogyan hozunk előző életből viselkedési szokásokat, milyen hatással vannak egyik életünk cselekedetei a másikra, hogyan visszük magunkkal a következő életünkbe a megoldandó feladatainkat, képességeinket. Elgondolkodtató, felkavaró, szép film az életeken átívelő szerelemről.
Harry Potter felnőtt Daniel Radcliffe az utóbbi években rendesen belecsapott a lecsóba. Volt fingó vízi hulla, szerencsétlen lúzer kocka, akinek pisztolyokat csavaroztak a kezéhez, ebben a filmben pedig egy bizarr spirituális utazáson megy keresztül. Tetszik. Az eredeti könyv szerzője le sem tagadhatná Stephen Kinggel való rokonságát. Éjsötét hangulat, humor és szövevényes cselekmény. A kezdés üdítően abszurdra sikerült, és hát a továbbiakban olyan műfaji kavalkádot kapunk, hogy csak pislogtam. Főleg, ha számításba veszem, hogy a rendező, Alexandre Aja neve nekem eddig egybeforrott a "takardelaszememnembíromnézni" típusú horrorokkal. Teljesen azért nem tudta meghazudtolni önmagát, van egy-két véresebb jelenet a... több»
Életrajzi film, és mégse Ha valaki nem olvasta az eredeti művet, azt is gondolhatná az előzetesből kiindulva, hogy egy nagyívű életrajzi dráma fog kibontakozni a szeme előtt. Nos, ez félig-meddig igaz is, hiszen Pi saját maga meséli a történetét, tehát nem egy kerek élettörténetet kapunk, és valószínűleg nem is ez volt Ang Lee rendező célja, természetesen az eredeti regényhez is hűnek kellett maradni.
Azon túl, hogy a cselekmény nagy része Pi eddigi életéhez mérten annak egy rövid szakaszát mutatja be, mégis azt a jelentőségteljes időszakot, amikor főhősünk magára talál, pedig Istent kereste. Ez a fajta kettősség tetten érhető abban, hogy ide-oda ugrálunk a múlt és jelen között, ahogy ez az indiai fiatalember elkez... több»
67 Lidérces mesék éjszakája (2019)
Sajnos ez a film ötlettelen és vérszegény lett. Még Guillermo del Toro közreműködése sem tudott javítani az összképen. A történetből sokkal többet is ki lehetett volna hozni, de a hogyan nyírjunk ki tiniket sablonokba belefulladt ez a próbálkozás.