Régimódi akció Annak idején minden hónapban megvettem a Vox magazint (előtte meg egy másik mozis újságot, aminek a címére már nem emlékszem), és jóval a moziba érkezésünk előtt már mindent tudtam a filmekről. Emlékszem, Sly fagyasztós jeleneteiből vett félmeztelen képeivel volt tele az újság, mire az osztálytársam, Melinda megjegyezte: "milyen bika teste van". Nos igen, Stallone fénykorát idézi a film, de nemcsak erre emlékszem, hanem arra is, hogy Penge-Snipes legalább akkora arc volt benne, mint a mi jó öreg Rambónk. Sandra Bullock pedig már akkor is gyönyörű volt. Klasszikus zúzás, a mai napig megállja a helyét, ha könnyű kikapcsolódást keresünk.
Ryan Reynoldsnak elment az esze Ryan Reynoldsnak elment az esze, és baromi jól áll neki. Mikor már azt hinnénk, hogy most tényleg legalább két percig kicsit komolyabb hangvételt is megüt a film, akkor jön egy teljesen váratlan, és az eddigieknél is idiótább poén. Nem kímélnek senkit és semmit, közben pedig olyan akcióorgiát látni, hogy John Woo is bepisilne örömében. Látványos, teljesen agyament, szórakoztató és zseniális.
Eredeti Eredet Christopher Nolan talán legjobban sikerült alkotásában a mélytudatban tárolt emlékek közt matatnak a pszchi-bűnözők. Sokrétű, rendkívül összetett akciófilm némi sci-fivel vegyítve, színtiszta szórakozás, a Matrix óta nem láttam filmet, amely ekkora hatással lett volna rám. Di Caprio remek, mint mindig, tulajdonképpen az ő karaktere viszi a filmet, egy picit azonban a karakterének dilemmája emlékeztetett a Viharszigetben látottakra. Ettől eltekintve azonban nagyszerű látványvilágával, következetes rendezésével és érdekes történetével garantáltan a székbe szegez majd.
Kihagyott ziccer Sajnos még Donnie Yen sem tudta megmenteni a filmet. A harci jelenetek fantáziátlanok, és nagyon érződik rajta az erőltetettség. Wuxia elemekkel próbálták "keletivé" tenni a filmet, de inkább erőltetettre sikerült. Felemás lett az eredmény, mert nem lett sem harcművészeti film, sem "diznis", valahogy ellapult a kettő között. Kár érte.
Festmény a filmvásznon A maga idejében a legdrágább kínai film volt ez a csodálatos wuxia, amely rendkívül művészi, érzelmes és akciódús. A Névtelen (Jet Li) kalandjait követhetjük nyomon, ahogy a császárnak meséli történetét. Több szereplő nézőpontjából követhetjük a történetet, amelyben szerelem, cselszövés és ármány színezi az eseményeket: szó szerint. A rendező koncepciója az volt, hogy az egyes szekvenciák képi világa mindig az adott témához kapcsolódó, egyetlen szín köré rendeződött. A csodálatos helyszínek, kosztümök, a gyönyörű zene és a remek színészek pedig egyenesen mesterművé, illetve mára kult-klasszikussá emelték a harcművészeti filmek rajongóinak körében.
Russel megőrül Russel Crowe elképesztően kövér, a film pedig elképesztően agresszív. Enélkül is nyilvánvaló, milyen őrült világban élünk, és ezenkívül nincs semmi mondanivalója a filmnek, szimpla mészárszék, ráadásul unalmas.
James Bond nyomoz Egy furfangos, régimódi krimi és rengeteg jó színész. Daniel Craig mint detektív hozza a tőle elvárhatót, Toni Collette remek, mint mindig, Jamie Lee Curtis és Don Johnson is tiszteletét teszi, és végül, de nem utolsósorban Hollywood ügyeletes szépfiúja, Chris Evans szinte lubickol a szerepében, láthatóan jól szórakozik a seggfej ficsúr szerepében. Jól összerakott, remek film, de semmi extra.
Mila Kunist nagyon csípem, és a Mátrixos tesók agymenéseit is imádom. Pazar látvány, remek akciók, azonban a sztori már nem hozott túl sok eredetiséget, mert gyakorlatilag egy újragondolt Mátrixot látunk, hiszen a végső tanulság már megint az, hogy az emberi faj csak haszonállat. A főgonosz pedig fájdalmasan semmilyen lett, ráadásul a magyar szinkron csak hozzáadott az irritáló mivoltához, mert folyton azt éreztem őt hallgatva, hogy menten berekedek én is. Mintha Rod Stewart adta volna a hangját a projekthez, ráadásul koncert után. Ha ezen apróbb kellemetlenségeken túltesszük magunkat, egy rendkívül látványos, akciódús sci-fit kapunk, és Channing Tatum eddigi leghülyébb sminkjét.
A Halál élni tanul Azt hiszem, ez Brad Pitt legjobb filmje. Sokrétű, vicces, érzelmes, de nem érzelgős. Anthony Hopkins és Brad Pitt egyértelműen ellopják a show-t a többiektől, Claire Forlani friss és természetes játéka még, ami szót érdemel. Nagyszerű film életről-halálról és a halálhoz, egymáshoz való viszonyainkról.
Horrornak kevés, tinifilmnek túl sok Sajnos ez a film ötlettelen és vérszegény lett. Még Guillermo del Toro közreműködése sem tudott javítani az összképen. A történetből sokkal többet is ki lehetett volna hozni, de a hogyan nyírjunk ki tiniket sablonokba belefulladt ez a próbálkozás.
A maga módján undorító mivolta ellenére is szórakoztató testhorror, ami leginkább a Hullajó stílusában próbál meg szórakoztatni. Egyszer nézhető, technikailag azonban kiemelkedik az átlagból.
Szürreális mese Guillermo del Toro talán legszebb filmje, annak ellenére, hogy kísértethistóriát látunk. Gyönyörű képekben mesél ismét, és mint oly sok filmjében, most is a rá annyira jellemző műfajkoktélt kapunk. Háborús történetből vált át ifjúsági kalandfilmbe, majd karakterdrámába, hogy aztán a végkifejlet minden várakozást felülmúljon. Del Toro olyan művészien bánik a képekkel, hogy az volt az érzésem, egy megelevenedett festményt látok. Lebilincselő, nagybetűs mozi élmény. Így kell filmet csinálni.
Egyszerű félelem A Valami követ legfőbb erőssége, hogy nem tudjuk, mi elől menekülünk. A fenyegetés valós, kézzelfogható, de mindig más alakot ölt, és egyre csak közeledik. Nem ritka az olyan horror, amely inkább pszichológiai alapokon nyugszik, ezek közül is kiemelkedik számomra ez a film. Ősi félelemre épít, mégpedig az ismeretlentől való félelemre, és éppen ezért hatásos. A rendezés feszültséggel teli, talán az entitással kapcsolatban lehettek volna kreatívabbak, de még így is az átlag horrorok felett teljesít eredeti ötletével és egyszerű, de hatásos rendezésével. Ha a megszokottól eltérő borzongásra vágysz, ne hagyd ki!
Bújócska felnőtteknek Mi történik, ha egy hentelős horrort, némi fekete humort összekeverünk egy csipetnyi misztikummal? Egy szó szerint kegyetlenül abszurd filmet kapunk, amit már csak a főszereplő utolsó mondata miatt is érdemes megnézni, főleg a film végi kis csavar után. Másfél órás véres poén.
Mexikói fegyverbalett Robert Rodriguez egyik legjobb rendezése gyakorlatilag egy felettébb véres Los Lobos videoklip, amiben ha nagy ritkán elhangzik egy poén, mondjuk éppen Quentin Tarantino szájából, akkor az nagyobbat üt, mint Banderas ökle. Elképesztően látványos fegyverpárbajokat kötnek össze videoklip-szerű átvezetések, és Salma Hayeknek hála romantikus epizódok, vagy éppen olyan sztárok vendégszereplése, mint Steve Buscemi, akinek a nagymonológja gyakorlatilag megalapozza az egész film hangulatát. A Desperado egy percig sem veszi magát komolyan, és pont ettől lesz Banderas oltári macsó, Salma Hayek egy istennő, és Mexikó a földi mennyország, ahol A Los Lobos szolgáltatja a talpalávalót. Kult.
Virtuóz balkán mese Imádom a magyar filmeket, és a Drakulics elvtárs minden várakozásomat felülmúlta. A hangulat teljesen magával ragad szinte az első percektől. Újra gyerek lettem, ahogy a "retro" környezetben barangolunk, miközben az ismert színészek valami elképesztően bizarr történetben szinte lubickolnak. Leginkább humor forrásává válik a vérszívó-lét, de azért néha megpendítenek egy-egy komolyabb húrt is némely beállítással. Vígjátékhoz képest szépen fényképezett, ötletesen megrendezett lett ez a film, láthatóan nagyon figyeltek a korhű jelmezekre és az apró részletekre. Mindenképp érdemes megnézni, ha könnyű kikapcsolódásra vágyunk.
Eszement sci-fi kaland Már az első rész sem volt semmi, de a második kaland egyszerűen frenetikusra sikerült. Pazar látvány, jó történet, eszement poénok és ütős zene. Imádtam, igazi kikapcsolódás. :)
Kórkép/Korkép David Fincher filmje egy kijózanító lázálom, egy olyan látomás, ami örökre megkérdőjelez benned mindent, amit eddig a világról gondoltál. Utazás a saját koponyádban, kijózanító, felforgató, zseniális. Látni kell!
Ripley a víz alatt Azt hiszem, ez volt az utolsó film, amit moziban láttam, és vegyes érzelmekkel távoztam a moziból. A nyitó jelenet az Alien első részének kezdő képsoraira emlékeztetett, főleg, hogy a főszereplő is a fent említett ikonhoz hasonlóan pár milis hajjal debütált ebben a soft-horrorban.
Szándékosan írtam így, mert tulajdonképpen a sci-fi része sem működött túlságosan jól, a horror része viszont még annyira sem. Alig látjuk a filmben a lényeket (pedig brutál jóra sikerültek), és valahogy a feszültségteremtés is elúszik a semmibe, csakúgy, mint a költségvetés. Stuart kisasszony rettentően igyekszik, hála az égnek egy percre sem jutottak az eszembe a csillogó vérszívók, azonban az ő igyekezete baro... több»
Unalmas istenek Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy Egyiptom istenei vajon mi a bánatos istennyiláért fehér bőrű európai karakterek? Ettől függetlenül is az Egyiptom istenei egy végletekig sablonos, unalmas és felesleges film. "Láttuk már" kategória, és abból sem a legjobb.
82 A pusztító (1993)
Annak idején minden hónapban megvettem a Vox magazint (előtte meg egy másik mozis újságot, aminek a címére már nem emlékszem), és jóval a moziba érkezésünk előtt már mindent tudtam a filmekről. Emlékszem, Sly fagyasztós jeleneteiből vett félmeztelen képeivel volt tele az újság, mire az osztálytársam, Melinda megjegyezte: "milyen bika teste van". Nos igen, Stallone fénykorát idézi a film, de nemcsak erre emlékszem, hanem arra is, hogy Penge-Snipes legalább akkora arc volt benne, mint a mi jó öreg Rambónk. Sandra Bullock pedig már akkor is gyönyörű volt. Klasszikus zúzás, a mai napig megállja a helyét, ha könnyű kikapcsolódást keresünk.