Sandra Bernhard egy méltatlanul elfeledett színésznő, jellegzetes arca és stílusa számomra rendkívül egyedi. Nagyjából ennyi, amit komolyan tudtam írni erről a borzalmas paródiafilmről, de mégis. Ha az ember félreteszi az előítéleteit, és szereti az abszurd humort, még némi élvezetet is talál benne. Kellemes ökörködés, de azért jó, hogy nem lett hosszabb.
Unalomszoba Nekem valahogy túl nyomasztóra sikerült, hiába a remek rendezés és effektek, nem volt semmi váratlan a történetben, és a végére már teljesen ellaposodott. Félelemfaktor nulla, inkább egy rossz álomhoz hasonló élmény volt, amiből nehéz felébredni. John Cusack egyébként remek játéka sem tudta számomra élvezhetővé tenni.
Nem igazán szoktam horrorfilmet nézni, leginkább azok az alkotások érdekelnek, amelyek a trancsírozás helyett a misztikumra helyezik a hangsúlyt. Ez a film pontosan ilyen, és ahogy bemutatja a menny és a pokol küzdelmét, pontosan olyan jól egyensúlyozik a horror és a misztikum, a látvány és a mondanivaló között. Reevesnek nagyon jól áll a szerep, Rachel Weis is kitűnő, és legnagyobb örömömre egyik kedvencem, a csodálatos Tilda Swinton alakítja Gabriel arkangyalt. Nagyon jól összerakott, kellően misztikus és akciódús mozi.
Bestseller ponyva Kétféle ember van: aki utálja Quentin Tarantino filmjeit, és aki nem. Kétségbevonhatatlanul tud valamit ez az ember, hiszen gyakorlatilag minden amihez hozzáér arannyá válik. Bár saját bevallása szerint is előszeretettel "lopkod" a filmművészet nagyjaitól, tény, hogy mindezt olyan furfangos módon teszi és annyira szívvel-lélekkel lát neki mindegyik projekthez, hogy nem sajnálja az energiát arra, hogy akár hetekig vadássza a megfelelő zenéket a soundtrackhez vagy ugyanennyi ideig keressen helyszínt. Érzéke van ahhoz, hogy olyan szerepeket kreáljon amelyek annyira testhezállók a színészei számára, hogy nem egyszer volt már rá példa: az ő keze alatt született újjá valamelyik filmes ikon. Összet... több»
Bizarr utazás Aki szereti Jim Jarmusch lassú elbeszélő stílusát, az mindenképpen örömmel fogja üdvözölni ezt a filmet. Az a fajta visszafogott humor jellemzi, amikor az ember várja a hatalmas poént, és közben ráeszmél, hogy gyakorlatilag a teljes film egy hatalmas poén, mert egyáltalán nem veszi magát komolyan. Gondolok itt arra, amikor a szereplők a forgatókönyvről beszélnek, vagy ahogy a főcímdal megjelenik a filmben, de akár az olyan finom utalásokra is, hogy Adam Drivernek Csillagok háborújás kulcstartója van. Semmi meglepő nincs a filmben, mégis a rendező sajátos stílusa és humora ad neki egyfajta ízt, arról nem beszélve, hogy egy kellemes társadalomkritikát is kapunk. Abszurd remekmű.
Ez a William Blake nem az a William Blake Jim Jarmusch rendezője és írója is egyben ennek a látomásokkal teli, allegorikus utazásnak, melyet Neil Young pszichedelikus gitárjátéka tesz felejthetetlenné. Groteszk, abszurd, művészi, vicces és mégis felkavaró alkotás. Johnny Depp pedig egyszerűen zseniális. Erősen ajánlott.
Sötét kaland A film kezdő képsorai annyira erősek, hogy még most is emlékszem a lelkesedésemre, és nem is csalódtam. Az első perctől az utolsóig feszült tempójú, látványos, akciódús sci-fi, és egyúttal Vin Diesel legjobb alakítása. Klasszikus.
Modern zúzás Daniel Radcliffe és Samara Weaving is nagy kedvencem. Az előbbi azért, mert miután szakított a Harry Potter imidzsel, egyre merészebb szerepeket vállal, az utóbbit pedig azért, mert üde színfoltja a kortárs filmművészetnek. A Talpig fegyverben teljesen őrült sztori egyedi látvánnyal, talán csak a főgonosz lett némileg halovány, de ezt ellensúlyozza a teljesen elborult történet. Nemcsak Daniel Radcliffe fanoknak.
Zsigeri hatás Luc Besson az utóbbi időben mintha elfáradt volna, bár néha azért még meglegyinti a zsenialitás szele. Scarlett Johanssonnak nagyon jól áll ez a szerep, sőt gyakorlatilag az összes szereplő mintha erre a filmre született volna. Bár a befejezést túlságosan leegyszerűsítettnek gondoltam az elején, a film többszöri megnézése után inkább arra asszociáltam, hogy a tiszta tudattá válás élményének metaforájaként is értelmezhető, hiszen a film legerősebb pillanatai azok a szöveges és vizuális monológok, ahol Lucy felismeréseivel szembesülünk az életről. A legjobb értelemben különös film. Köszönöm, Luc Besson!
Könnyű fantasy Bevallom, régen rengeteg Jackie Chan filmet láttam, és sajnos azt kell mondanom, hogy az utóbbi években sajnos közelítettek a gagyihoz a filmjei. Utoljára talán a Csúcsformában volt az a produkció, ami nézhető volt tőle. Mielőtt elkezdett furcsa filmeket készíteni, az utolsó nagy dobása volt ez a Jet Livel közösen forgatott fantasy kaland. A Majomkirály legendája már számos feldolgozást megélt, és igazából itt sem a történet lett kimaxolva, hanem a két nagyágyú közös szereplése. Chan egykori legjobb alakítása, a Részeges karatemester köszön vissza a halhatatlan mester alakjában, Jet Li pedig a wushu mestereként gyakorlatilag önmagát, illetve a szertelen Majomkirályt alakítja. Látványos, pörg... több»
Művészi kaland Zhang Yimou a Hőssel bebizonyította, hogy a művészi, már-már elvont képi világ és az akciók jól megférnek egymás mellett. Ismét egy rendkívül erős atmoszférával rendelkező filmet sikerült készítenie a szépséges Zhang Ziyivel és a hazájában inkább színházi szerepeiről ismert Andy Lauval a főbb szerepekben. Természetesen most is a szerelem a központi téma, némi cselszövéssel, kalanddal és drámával fűszerezve. Ugyanúgy, mint a Hős esetében, páratlanul megkapó és szép képekben, gyönyörűen koreografált harcjelenetekben bontakozik ki a történet.
Tony Jaa bevadul Mivel az első részhez a főszereplőn kívül tulajdonképpen semmi nem köti, szeretek különálló filmként gondolni rá. A történet nincs túlságosan túlbonyolítva, hiszen a szokásos szerelmi szál mellett egy bosszúsztorit látunk, azonban nem is ezért érdekes, hanem Tony Jaa miatt. Valami elképesztő, amit ez a pasas művel, a végső leszámolásnál például végig az járt az eszemben, vajon hány évig kell tanulni és gyakorolni, hogy valaki ilyen sebességgel, pontossággal és művészien forgassa a kardot. Egyértelműen a színész képességeire lett kihegyezve a film, egyszerűen lenyűgöző koreográfiákat láthatunk, és a thai környezet és kosztümök csak hozzáadnak a film egyediségéhez. Látványos küzdelmek, gyönyör... több»
Klasszikus kosztümös kalandfilm, amely az ázsiai filmgyártás egyik legkiemelkedőbb darabja. Fantasztikus képek és Ang Lee rendezőre jellemző komótos elbeszélés jellemzi ezt a lírai történetet, amely bepillantást enged a kínai hagyományokba, gondolkodásmódba, mindamellett pedig szerelmi, harcművészeti és bosszúmoziként is funkcionál. A film harmadik harmadában látható, Yu Shu Lien (Michelle Yeoh) és Jiao Long (Zhang Ziyi) közti küzdelem pedig méltán lett az ázsiai filmgyártás egyik legparádésabb harcjelenete.
Félelem nélkül A Huo Yuan Jia életét bemutató film Jet Li ötletéből született, és nemcsak a színész saját filozófiáját közvetíti, de a harcművészetek lényegét is próbálja megragadni. Érdekesség, hogy a filmben kevés digitális effektet és drótköteles rásegítést alkalmaztak, mert a rendező leginkább Lee bámulatos tudására hagyatkozott. A filmben szereplő ellenfelei valódi sportolók voltak. Az eredetileg Fearless címmel bemutatott film hatalmas siker volt Ázsiában, és a mai napig a klasszikusok közé sorolják hazájában.
A folytatásokkal az a baj, hogy általában nem tudják túlszárnyalni az első részt. Matthew Vaughnnak azonban sikerült felülmúlni önmagát, ráadásul Elton John személyében egy nem várt humorforrás is megjelenik a filmben. Az akciók még őrültebbek, a színészek pedig láthatóan élvezték a forgatást. Julianne Moore egyenesen lubickol a szadista bűnöző szerepében. Ha lehet, még egyedibb mint az első rész, imádtam minden percét.
Matthew Vaughn kétségkívül klasszikust alkotott a Kingsmannel. Olyan finom iróniával nyúlt a titkosügynök témához, ahogy még eddig soha senki, mindezt pedig elképesztő ötletekkel és pazar akciójelenetekkel fejelte meg. Az a rendező, aki Colin Firth-ből akciósztárt képes faragni, tud valamit. A templomos jelenet (amit állítólag ráadásul egy szuszra vettek fel) önmagáért beszél: ennyire nyers, brutális, grandiózus, látványos és merész akciójelenet nem sok van a filmtörténelemben, pláne a helyszínt tekintve. Rendkívül jól összerakott mozi, a történet végig érdekes, látványos, nem ül le egy percre sem. A színészek kiválók, minden pont ott és úgy van, ahogy lennie kell. Csillagos ötös.
A rendezőváltás meglehetősen szembetűnő, vesztett a film az első részhez képest a dinamikájából, túlságosan elkülönülnek a pörgős részek a film többi részétől. Mintha nem tudta volna a rendező eldönteni, mit is akar valójában: egy akciómozit vagy tinifilmet, de még ettől függetlenül is némely akciójelenet meglehetősen nyers és merész lett. De sajnos az összképen Jim Carrey vendégszereplése sem javított sokat. Inkább csak azoknak ajánlom, akik szerették az első részt is.
Tini akció Matthew Vaughn már többször bebizonyította, hogy az akció a kisujjában van, és hát amit a kis Chloe művel a vásznon, az valami pazar. Dinamikus, őrült akciók és egy anti-szuperhős sztori teszi felejthetetlen élménnyé.
Zack Snyder legjobb rendezésének tartom ezt a képregénymozit. Lenyűgöző képi világa, hangulata megmarad az egész film alatt, látványos és szórakoztató.
34 Elképesztő ponyvaregény (1997)