Látványos ismétlés Egy filmklasszikus folytatása majdnem biztos, hogy sosem lesz ugyanolyan jó, hiszen az olyan lenne, mint kétszer egymás után nyerni a lottón ugyanazokkal a számokkal. Nagyon vártam a folytatást, és látványban hozta azt, amiért a képernyő elé ültem. Sokkal többet látni az idegeneket, minden nagyobb, szebb, látványosabb. Egyedül a sztori lett kissé lapos, így inkább csak vizuális örömszerzésre ajánlott. Tipikus látványmozi, kikapcsol másfél órára, és ennyi.
Nem mindenki az, akinek látszik Habár Julius Berg filmje az Egyesült királyságot és Kanadát képviseli hivatalosan, nekem végig úgy tűnt, hogy egy kifejezetten francia horrorral van dolgom, ami elsősorban Mathieu Gompel írónak köszönhető, illetve annak, hogy a hatalmas ház, ahol az eseményeket végigkövethetjük, akár egy Collonges-la-Rouge-i klasszikus vidéki ház is lehetne, ráadásul a szereplők nagy része is olyan "franciás" vonásokkal rendelkezik.
A történet szerint egy széf kinyitásának reményében törnek be fiatalok a nyugdíjas pár otthonába, azonban az események hamar nem várt fordulatot vesznek, és ahogy az lenni szokott az igényesebb alkotásoknál, a történet végére még egy kis csavarra is futotta a készítőktől. A fiata... több»
Friss vér Jordan Peele a Tűnj el! megérdemelt sikere után újabb és nem kevésbé izgalmas filmmel rukkolt elő. Maradt a bevált receptnél: érdekes történet bontakozik ki lassan a szemünk előtt, ráadásul ügyesen úgy indít, mintha egy szimpla belezős horrorral lenne dolgunk, de nem Peele lenne, ha nem csavarna megint a történeten jó néhányat. Bár most nem volt annyira meglepő, mint a Tűnj el esetében, de még mindig messze kiemelkedik az átlag horrorfilm-klisék közül, és egy meglehetősen ironikus utalás is belekerült a filmbe, hiszen egy jól ismert humanitárius szervezet logójának nagy szerepe van a történetben, de spoiler lenne, ha ennél többet árulnék el. Ismét foglalkozik a lélek működésével, az emberi g... több»
Intelligens ijesztgetés Jordan Peele tud valamit. Nagyon régen néztem már olyan filmet, aminek a fordulatain őszintén meglepődtem, márpedig ez a film ilyen volt. Ahogy lassan kibontakozik a történet, és helyére kerülnek a puzzle hiányzó darabjai, olyan elemi erővel hasít a nézőbe a felismerés, mint amikor a való életben elérkezik egy fordulóponthoz. A briliáns történet olyan meglepő, hogy garantáltan nem fogod a filmet megállítani sem azért, hogy kimenj a mosdóba, sem azért, hogy igyál vagy behozz valami nasit. Én legalábbis gyermeki kíváncsisággal vártam, vajon mi lesz a vége. Ráadásul jellemző egy nagyon erős vizualitás is egyes jelenetekre, mindamellett társadalomkritikaként is megállja a helyét. Horrornak nem n... több»
Klassz folytatás Kimondottan élveztem, sokkal jobban sikerült, mint az első rész. A történet gyakorlatilag ott folytatódik, ahol az véget ért, csak még több időzavar és még több bonyodalom és még több furcsa halál vár ránk. Hamar kiderül, hogy nem az első részben megismert sémát követik, bár bizonyos mértékben azokra az eseményekre is kapunk magyarázatot, mivel egy kis sci-fi vonal is került a filmbe, ami jót tett neki, ráadásul tanulság is van, ami nem lett elbagatellizálva. Kellemes fekete humora pedig nem tolakodó, de nem is lapos.
Vicces mészárlás Kellemes csalódás volt ez az időhurkos horrorsztori, Jessica Rothe pedig igazi komika, érdemes lesz még rá odafigyelni, mert laza és humoros játéka feldobta a filmet. A fekete humor teszi igazán élvezhetővé ezt a sztorit, kellemes kikapcsolódás.
Veszélyesen jó Tizi és a többiek története annyira jól ki lett találva, hogy ha könyv lenne, azt mondanám, "olvasmányos". De mivel – hála az égnek – filmsorozatról beszélünk, egy sor más összetevő is hozzájárult a sikerhez. Először is Winona Ryder annyira jó, mint talán egyetlen mozifilmjében sem, sorozathoz képest nagyon igényes a látvány, valamint a filmzene is megér egy misét. A gyermekszínészek néha még a nagyokat is felülmúlják ebben a sci-fi-horror-fantasy-akció-kaland-tini-thrillerben, ráadásul a rendezés is olyan piszok jó ritmust talált el, hogy az első évadot gyakorlatilag egy hétvége alatt néztem meg. Ha van letehetetlen könyv, akkor ez a sorozat abbahagyhatatlan, ha egyszer ráéreztél az ízére.
Vérfürdő Nagyon ritkán nézek horrorfilmeket, most mégis kivételt tettem. Egyrészt mert szeretem Sam Raimi stílusát, másrészt pedig az eredeti film olyan nagy hatással volt rám, hogy kíváncsi voltam, mit hoznak ki belőle, bár a "mester" csak producerként közreműködött. Alvarez meglehetősen kellemes meglepetést okozott, szépen felvezette a sztorit, miközben sikerült felidéznie az eredeti hangulatát – sőt annál jó pár árnyalattal komorabb lett –, és elképesztő mennyiségű művért használt fel. Az erőszakos jelenetek kellően brutálisak, az effektusok pedig ahhoz nagyon is meggyőzőre sikerültek, hogy a feszültség kitartson a film végéig, és a színészek is hozták, amit kell. A látványhorrorok közt korrekt ki... több»
Aranyérmes folytatás A folytatások a legritkább esetben szárnyalják túl az elődjüket, de azért akad kivétel, főleg, ha Guillermo Del Toro a rendező. A folytatásban sokkal több furcsa lényt és fantasy elemet kapunk, az első rész horror íze most inkább dark fantasybe csap át. A főgenya Nuada herceg személyében kapunk egy meglehetősen árnyalt ellenlábast, aki nem mellesleg brutál jól bánik a lándzsával, és hát az egész film – ha lehet – még elborultabb, mint az elődje. A karakterek itt is remekül kidolgozottak, a látvány elsőrangú, Nuada akrobatikus mutatványai gyönyörűek... Ráadásul a szemfülesebbek kiszúrhatják Kamarás Ivánt, amint felzabálják a fogtündérek. Mit is mondhatnék, ha egyszer Del Toro mesélni kezd...
Pokolian jó Ha van tökéletes képregényfilm, akkor Guillermo Del Toro klasszikusa mindenképpen az. Miközben hű maradt az alapanyaghoz, egy elképesztően komplex világot álmodott meg. Ron Pearlman mintha Vörös szerepére született volna, és a többi színész is éppen a helyén. Egyszerűen nem tudok belekötni, nincs hiba, csak egy elképesztően cool kaland. Izgalmas, látványos, érzelmes, vicces, sötét, misztikus, lehengerlő pörgős akciókkal, amit kellemes CGI és Del Toro festői képei emelnek hatványra. Igazi mestermű.
Hatcsillagos szórakozás Az animációs filmek legújabb generációjának egyik gyöngyszeme. Rendkívül kreatív, egyedi mind a történet, mind a megvalósítás terén. Akciódús, érzelmes, de nem érzelgős. Nem csak gyerekeknek.
Szörnyen kínos Paul W. S. Anderson – úgy látszik – kezd elfáradni, mert ezúttal is videojátékot választott alapanyagul, és már megint a nejét nevezte ki a világ megmentőjének. Legalább nem tököl, és gyakorlatilag az első két perc után belecsap a lecsóba, de sajnos ez a hirtelenség az egész filmre jellemző, mintha kapkodna, hogy minél hamarabb minél több mindent megmutasson, hogy igen, ez is benne van, és ezt is megcsináltuk; sajnos éppen ennek a kapkodásnak köszönhető, hogy olyan hirtelen van vége a filmnek, mintha elvágták volna a celluloidszalagot.
Milla Jovovich hozza a szokásos kemény csaj figurát, viszont azt még mindig nem tudom, Tony Jaa vajon mit keres ebben a produkcióban, ugyanis a thai harcmű... több»
Klasszikusokat megidézve George Clooney az utóbbi években egyre érdekesebb filmekben szerepel, saját rendezése egy kicsit kusza lett, de mégis szép, már csak azért is, mert több globális problémára szeretné ráirányítani a figyelmet. A történet kicsit sablonosra sikerült, a megvalósításból pedig süt, hogy Clooney nagyon igyekezett, talán pont ezért nem tudta megtalálni az egyensúlyt. Ennek következménye, hogy nem azért tart bizonytalanságban a sztori, mert annyira jól felépített: ellenkezőleg. Nem tudom, mit akar velem elhitetni. Azt, hogy a tudós elméje megbomlott, vagy azt, hogy az emlékeibe kapaszkodva próbál-e túlélni, esetleg a túlélés a lelki gyötrelmeinek a metaforája-e? ...Mégis gyönyörűséges képekkel mesél, ... több»
Kihagyott ziccer Sajnos az X-Men világához ennek a filmnek annyi köze van, mint Tarzannak a férfi divathoz. Inkább egy tinifilm lett belőle fantasy elemekkel, bár annak sem szokványos a két lány közt szövődő szerelmi szál miatt. Tulajdonképpen semmilyen zsánerhez sem köthető, mert céltalanul kalandozik a műfajok közt, így el is veszti minden lendületét. A karakterek unalmasak, egysíkúak, a történet pedig közhelyes és unalmas. Nagy kár érte, mert életet lehelt volna a haldokló franchise-ba, ha szakértő kezekre bízták volna a rendezést és a forgatókönyvet.
Gyenge feltámadás Michelle Yeoh az egyik legjobb harcművész/színésznő, és rendkívül utálom, amikor csak biodíszletként van jelen egy-egy produkcióban. Sőt, azt se bántam volna, ha a macsó műugróbajnok helyett ő a főszereplő, mert bizony Statham mintha kezdene kijönni a formából... Vagy épp ellenkezőleg: végleg beleragadt a skatulyába. Jessica Alba sem járt másként, mint kolléganője, a karaktere egydimenziós és kidolgozatlan. Persze egy akciófilmtől ne várjunk Shakespeare szintű forgatókönyvet, de azért nem árt, ha kicsit kitűnik az átlagból! Ez most nem sikerült.
Klasszikus krimi Tulajdonképpen fogalmam sincs, mikor váltott imidzset Liam Neeson, de egyszer csak elkezdett akciófilmekben szerepelni, és az a helyzet, hogy még mindig nagyon jól áll neki, ráadásul jó érzékkel választ sztorit és rendezőt, mert csakúgy, mint az előzőek, ez a film is jól sikerült. Talán azért, mert Neeson alapból egy barátságos és intelligens fazon, nem tudom, de valahogy minden általa megformált karakter számomra hiteles. Nincsenek manírjai, sőt szinte semmi különleges nincs ebben a pasasban, mégis betölti a vásznat a jelenléte. Talán Bill Murrey-nél szoktam még ezt érezni, ha nem csinál semmit, akkor is "jelen" van. A Becsületes tolvaj éppen azt nyújtja, amit a címe ígér, a történettel és ... több»
Totálisan agyzsibbasztó Amikor először találkoztam ezzel az animációs sorozattal, annyira bizarrnak és idegesítőnek tűnt már a főcím is, hogy amikor meghallottam Sponygya barátunk nevetését, első körben kirázott a hideg, a másodikban meg kikapcsoltam a laptopot. Később aztán ráéreztem az ízére, és a tenger alatti besenyősködés belopta magát a szívembe. Ahogy Pista bácsi viszonyul a kolbászcsücsökhöz, úgy viszonyulok Spongya Bobhoz. No nem azért, mert szivacsot enni támadt kedvem – bár szeretem a tengeri herkentyűket –, hanem mert kellően fárasztó és abszurd humor szövi át a kalandokat, és ez így volt a "nagy film" esetében is. Néha töményen fárasztó, sőt agyzsibbasztó hülyeség, ráadásul ha ez nem lenne elég, Keanu ... több»
Ez tényleg katasztrófa Gerard Butler tulajdonképpen a 300 óta nem produkált értékelhető alakítást, mára pedig a neve egyet jelent a B filmekkel. A Greenlanddel is ez a helyzet, mert egyszerűen dögunalmas, ráadásul 2020 után nekem speciel nem hiányzik semmilyen katasztrófa. Nincs benne semmi, ami eredeti lenne akár egy kicsit is, a történet teljesen logikátlan, a látvány meg úgy, ahogy van, más filmekből lett összeollózva annyi különbséggel, hogy mondjuk színesebbek a felhők, mint a Függetlenség napjában – csak itt nem idegenek, hanem üstökös jön –, vagy ugyanúgy potyognak az üstökösdarabok, mint a láva a Dante poklában, csak itt más a helyszín, és sorolhatnám. A színészi játék rettenetes. A feleség felváltva bőg v... több»
Műmájer boszik Habár Guillermo del Torot csak forgatókönyvíróként jegyzik a stáblistán, mintha halványan azért, de ott lett volna a keze nyoma az alkotásban, mert ennyire bizarr boszikat bizony régen láttam. Inkább kedves mesefilm lett Robert Zemekis alkotása, ellentétben a nagy előddel, ami a maga idejében meglehetősen ijesztőre sikerült. A mese jelleget csak erősítette Octavia Spencer nagyszerű alakítása és szívmelengető figurája, valamint az egérré változott gyerekek akciózása. Anne Hathaway láthatóan élvezte a főboszi szerepét, de leginkább a CGI rásegítése tette igazán félelmetessé, egyébként erősen Szörnyella De Frász szerű volt a játéka, nem igazán véltem eredeti "bosziságot" felfedezni benne. Zemek... több»
65 A függetlenség napja 2: Feltámadás (2016)
Egy filmklasszikus folytatása majdnem biztos, hogy sosem lesz ugyanolyan jó, hiszen az olyan lenne, mint kétszer egymás után nyerni a lottón ugyanazokkal a számokkal. Nagyon vártam a folytatást, és látványban hozta azt, amiért a képernyő elé ültem. Sokkal többet látni az idegeneket, minden nagyobb, szebb, látványosabb. Egyedül a sztori lett kissé lapos, így inkább csak vizuális örömszerzésre ajánlott. Tipikus látványmozi, kikapcsol másfél órára, és ennyi.