Tony Jaa bevadul Mivel az első részhez a főszereplőn kívül tulajdonképpen semmi nem köti, szeretek különálló filmként gondolni rá. A történet nincs túlságosan túlbonyolítva, hiszen a szokásos szerelmi szál mellett egy bosszúsztorit látunk, azonban nem is ezért érdekes, hanem Tony Jaa miatt. Valami elképesztő, amit ez a pasas művel, a végső leszámolásnál például végig az járt az eszemben, vajon hány évig kell tanulni és gyakorolni, hogy valaki ilyen sebességgel, pontossággal és művészien forgassa a kardot. Egyértelműen a színész képességeire lett kihegyezve a film, egyszerűen lenyűgöző koreográfiákat láthatunk, és a thai környezet és kosztümök csak hozzáadnak a film egyediségéhez. Látványos küzdelmek, gyönyör... több»
Klasszikus kosztümös kalandfilm, amely az ázsiai filmgyártás egyik legkiemelkedőbb darabja. Fantasztikus képek és Ang Lee rendezőre jellemző komótos elbeszélés jellemzi ezt a lírai történetet, amely bepillantást enged a kínai hagyományokba, gondolkodásmódba, mindamellett pedig szerelmi, harcművészeti és bosszúmoziként is funkcionál. A film harmadik harmadában látható, Yu Shu Lien (Michelle Yeoh) és Jiao Long (Zhang Ziyi) közti küzdelem pedig méltán lett az ázsiai filmgyártás egyik legparádésabb harcjelenete.
Félelem nélkül A Huo Yuan Jia életét bemutató film Jet Li ötletéből született, és nemcsak a színész saját filozófiáját közvetíti, de a harcművészetek lényegét is próbálja megragadni. Érdekesség, hogy a filmben kevés digitális effektet és drótköteles rásegítést alkalmaztak, mert a rendező leginkább Lee bámulatos tudására hagyatkozott. A filmben szereplő ellenfelei valódi sportolók voltak. Az eredetileg Fearless címmel bemutatott film hatalmas siker volt Ázsiában, és a mai napig a klasszikusok közé sorolják hazájában.
A folytatásokkal az a baj, hogy általában nem tudják túlszárnyalni az első részt. Matthew Vaughnnak azonban sikerült felülmúlni önmagát, ráadásul Elton John személyében egy nem várt humorforrás is megjelenik a filmben. Az akciók még őrültebbek, a színészek pedig láthatóan élvezték a forgatást. Julianne Moore egyenesen lubickol a szadista bűnöző szerepében. Ha lehet, még egyedibb mint az első rész, imádtam minden percét.
Matthew Vaughn kétségkívül klasszikust alkotott a Kingsmannel. Olyan finom iróniával nyúlt a titkosügynök témához, ahogy még eddig soha senki, mindezt pedig elképesztő ötletekkel és pazar akciójelenetekkel fejelte meg. Az a rendező, aki Colin Firth-ből akciósztárt képes faragni, tud valamit. A templomos jelenet (amit állítólag ráadásul egy szuszra vettek fel) önmagáért beszél: ennyire nyers, brutális, grandiózus, látványos és merész akciójelenet nem sok van a filmtörténelemben, pláne a helyszínt tekintve. Rendkívül jól összerakott mozi, a történet végig érdekes, látványos, nem ül le egy percre sem. A színészek kiválók, minden pont ott és úgy van, ahogy lennie kell. Csillagos ötös.
A rendezőváltás meglehetősen szembetűnő, vesztett a film az első részhez képest a dinamikájából, túlságosan elkülönülnek a pörgős részek a film többi részétől. Mintha nem tudta volna a rendező eldönteni, mit is akar valójában: egy akciómozit vagy tinifilmet, de még ettől függetlenül is némely akciójelenet meglehetősen nyers és merész lett. De sajnos az összképen Jim Carrey vendégszereplése sem javított sokat. Inkább csak azoknak ajánlom, akik szerették az első részt is.
Tini akció Matthew Vaughn már többször bebizonyította, hogy az akció a kisujjában van, és hát amit a kis Chloe művel a vásznon, az valami pazar. Dinamikus, őrült akciók és egy anti-szuperhős sztori teszi felejthetetlen élménnyé.
Zack Snyder legjobb rendezésének tartom ezt a képregénymozit. Lenyűgöző képi világa, hangulata megmarad az egész film alatt, látványos és szórakoztató.
Merész történet, nem is igazán tudom műfajilag besorolni. Kőkemény társadalomkritika, krimi, thriller, kicsit vígjáték és kicsit szociológia tanulmány. Nyers, vad, eredeti, különös. Igazi filmélmény.
Épp a napokban láttam újra Tom Hanks eme korai filmjét, és még mindig jókat nevettem rajta. Aranyos film, amolyan "rajzfilmes" humorral. Garantált kikapcsolódás a család minden tagjának.
Vámpír mátrix Kate Beckinsale ellopta Trinity ruháját, hogy irtsa az ellent. Kit érdekel, ha jól áll neki? Stílusteremtő akció-horror, sötét tónusú, látványos beállítások, jó sztori pazarul kivitelezett és fényképezett akciójelenetekkel. Kult.
Őrült szobaszerviz Ha egyszer Tarantino és Rodriguez közösen forgat, abból mindig valami extrém születik. A négy szekvenciát Ted (a zseniális Tim Roth) figurája köti össze, és a látszólag különálló történetek az utolsó szobában "érnek össze". A főcím alatt látható animáció megalapozza az egész film hangulatát, amely egy végtelenül könnyed humorú, pikáns, szabadszájú és néhol véres börleszkre hajaz, főként ahogy Ted figurája csetlik-botlik. Külön öröm volt számomra Madonnát ismét filmben látni, és Antonio Banderas komikusi vénája is meglepett. Minden ízében eredeti, vicces szilveszteri utazás.
Martin Scorsese nem tartozik a kedvenc rendezőim közé, azonban a Viharsziget azon kevés filmek egyike, amelyet többször is megnéztem. Leonardo Di Caprio remek választás volt az emlékeivel küzdő főszereplő megformálására, és a történet is az első perctől az utolsóig lebilincselő. A furcsa helyszín, a még furcsább sztori és a lassan kibontakozni látszó igazság (amiről persze kiderül, hogy tulajdonképpen nem is állhatna messzebb a valóságtól) teszik érdekfeszítővé ezt a pszichológiai thrillert. Erősen ajánlott, ha olyan filmre vágysz, ami az agytekervényeidet is megdolgoztatja.
Egyiptomi kaland Roland Emmerich-nek egyszerűen érzéke van a monumentális sci-fikhez. A maga idejében a Csillagkapu nagyot szólt, és bizony mai szemmel nézve is profi. Gyönyörű képek, remek történet, és James Spader élete talán legjobb alakítása. Kötelező darab.
Melankolikus és véres utazás Edgar Allan Poe-val John Cusack méltatlanul mellőzött filmjét bevallom, én is véletlen néztem meg egy unalmas éjjelen, mert a Brandon Lee-féle klasszikusra számítottam. Ez teljesen más stílust képvisel, azonban komorságában nem marad el az előbb említett kultfilmtől. A meglepő történet mellé remek színészi játék és rendkívül szép fényképezés társul. Ha műfajt kellene meghatároznom, azt mondanám, gótikus thriller, hiszen horrorba hajló elemeket is kapunk bőven, és a remek kosztümök és díszletek teremtette miliő azonnal beszippantja a nézőt. Melankolikus és véres utazás Edgar Allan Poe-val.
Barátom, Hitler Taika Waititi egy zseni, ez a film pedig egyszerűen tökéletes. Sziporkázó humor, briliáns színészi játék, egy csipetnyi dráma és pofátlan társadalomkritika egyben. Scarlett Johansson tündököl, Sam Rockwell zseniális, Rebel Wilson hozza a szokásos "nemtudjamelyikrendezvényenvan" karaktert, a főszereplő kisfiú pedig már rég nem nyuszi. Egy film tele élettel, szeretettel. Kötelező!
A természet ereje A régimódi katasztrófafilmek jellemzője, hogy a CGI használatával nem szálltak el úgy a készítők, mint manapság, és a Twister is az a kategória, ahol igyekeztek a készítők a realitás talaján maradni, ennek érdekében a színészek valódi viharvadászoktól is tanultak a felkészülés során. Nem is annyira katasztrófafilm, inkább "természeti akciófilm" a Twister. Nincs túlmisztifikálva, túltolva, egyszerű a történet, és pont ettől hiteles, no meg a kiváló színészektől. Látványos, izgalmas kikapcsolódás.
Margot Robbie tombol Vegyes érzelmekkel viseltetek eme alkotás iránt. A DC-vel tényleg semmi bajom, de valahogy a legtöbb filmjük mindig elcsúszik valamin, és most igazából több banánhéj is volt. Margot Robbie tényleg nagyot alakít, de nagyjából ez minden, amit a film fel tud mutatni erényeként, és a néhol egészen jól működő humor. Ewan McGregor a főgonosz szerepében sajnos annyira hatásos, mint Tarzan marketingszakemberként; borzasztóan erőltetett. A többi szereplő is kicsit – nincs rá jobb szavam – béna, főleg a közelharcoknál érződik az amatőrködés. Egy tökösebb gonosztevővel és némileg akcióorientáltabb társakkal Harley Quinn kalandja még ütős is lehetett volna, de sajnos a színésznő ehhez egyedül kevés volt... több»
Elnök baltával Timur Bekmambetov számomra a Wanteddal bebizonyította, hogy van érzéke az akciófilmekhez, és a vértől sem irtózik túlzottan, így nem lepődtem meg, hogy egy vámpíros sztorit vezényelt le. A hogyanon annál inkább. Elképesztően eltalálta a hangulatot, az akciók látványosak és pörgősek, és a sztori is egészen meredekre sikerült. Eredeti vámpíros film, garantált szórakozás a könnyedebb horrorfilmek kedvelőinek.
Klasszikus új köntösben A 47 ronin annak idején nem részesült túlságosan jó fogadtatásban, pedig egyáltalán nem lett rossz film, sőt. Keanu Reeves eleve jó választás volt a főszerepre, arról nem beszélve, hogy a nagy részét hazánkban forgatták. Az effektek nem kimagaslók, de azért nem is vészesen rosszak, a cselekmény kibontása és a rendezés azonban rendben van. Talán egy-két szereplőre lehetett volna több időt szánni, de alapjában véve tisztességes munka, és nem utolsó sorban szép.
58 Ong Bak 2. - A sárkány bosszúja (2008)
Mivel az első részhez a főszereplőn kívül tulajdonképpen semmi nem köti, szeretek különálló filmként gondolni rá. A történet nincs túlságosan túlbonyolítva, hiszen a szokásos szerelmi szál mellett egy bosszúsztorit látunk, azonban nem is ezért érdekes, hanem Tony Jaa miatt. Valami elképesztő, amit ez a pasas művel, a végső leszámolásnál például végig az járt az eszemben, vajon hány évig kell tanulni és gyakorolni, hogy valaki ilyen sebességgel, pontossággal és művészien forgassa a kardot. Egyértelműen a színész képességeire lett kihegyezve a film, egyszerűen lenyűgöző koreográfiákat láthatunk, és a thai környezet és kosztümök csak hozzáadnak a film egyediségéhez. Látványos küzdelmek, gyönyör... több»