Rizsporos paróka és kungfu Christophe Gans rendező Samuel Hadidaval közösen több remek filmet is összehozott, ezek közül is egyik kedvencem a Farkasok Szövetsége. Egyrészt szeretem a rendező egyéni látásmódját, másfelől ebben a filmben aztán tényleg van minden, amiért szeretni lehet a francia filmművészetet. Elsőre meglehetősen furcsa, ahogy Gans vegyíti a kosztümös kalandfilmeket a horror és akciófilmek stílusával, egyedi látásmódja azonnal észrevehető a legelső képkockától, és tényleg baromi furcsa egy kungfuzó indián, de ki a francot érdekel, amikor ennyire cool? Olyan hajmeresztő és brutális akciókat kapunk Marc Dacascostól és Samuel Le Bihantól, hogy majd leesett az állam. Vincent Cassel szó szerint őrülten gonos... több»
Klasszikus akció Christophe Gans nevéhez sok filmes érdekesség fűződik, Samuel Hadidával közösen több minőségi produkciót is letettek az asztalra. A Könnyező Harcos az egyik legjobb rendezése, a főszerepben pedig a méltatlanul mellőzött Marc Dacascos látható, aki a kilencvenes évek elején több harcművészeti filmben is szerepelt, ám végül eltűnt a B-filmek süllyesztőjében, és csak a jóisten és az ügynöke a megmondhatója, hogy mindez csak a rossz szerepválasztásainak volt-e köszönhető. Ebben a filmben kifejezetten jó a szerelmes bérgyilkos szerepében, és a rá vadászó nyomozót alakító Tchéky Karyo is hozza, amit kell. Először furcsán hatnak a totál belassított fegyverpárbajok, de Gans filmjeiben mindig is volt ... több»
Oldschool lidércnyomás Nagyon ritkán nézek horrort, jelen esetben azonban annyi jót hallottam, hogy úgy döntöttem, teszek vele egy próbát. A történet valóban nem az erőssége, mert se füle, se farka, és amire fény derül, tulajdonképpen annak sincs sok értelme, azonban a nyomasztó atmoszféra egyből beszippantja a nézőt, hogy aztán elképesztő tempóban elkezdjenek hullani a szereplők. Hála az égnek, maszkokat és mindenféle hidraulikus animatronikát használtak CGI helyett, ami egyszerre idézi vissza a nyolcvanas évek testhorrorjait, Cronenberget vagy Carpentert, és grátisz sokkal realisztikusabbá, ezáltal pedig emlékezetessé teszi a filmet. Erősen Howard Phillips Lovecraft műveire emlékeztet az egész produkció, már-már... több»
Végignevettem ezt is és az első részt is. Imádom Viku humorát és a magyar filmeket, így nekem már akkor tuti befutó volt, mikor még meg sem néztem. Néhol annyira röhögtem, hogy meg kellett állítanom... Egyszerűen imádom.
Láttuk már A romantikus sci-fi vígjáték az a kombó, aminek hallatán azt mondom, ejha! Aztán meglátom Melissa nevét, és azt mondom legyintve: jaaaa... Sajnos ami a tévében működött, az a nagyjátékfilmekben nem megy McCarthynak, a poénjai unalmasak és laposak, néhol pedig meglepően kínos, amit művel.
Egyszer nézhető Danny Boyle filmje az impozáns szereplőgárda ellenére sem volt akkora élmény, mint amire az előzetes alapján számítottam. Egyik kedvencem, Chris Evans miatt voltam igazán kíváncsi rá, és alapvetően a történet, a látvány is rendben volt, de egyszerűen annyira zavaró volt számomra a rángatódzó kamera, hogy a film végét már keserves kínok közepette néztem. Kicsit olyan érzésem volt, hogy az operatőr teljesen betépett, mert számomra élvezhetetlenné tette a filmet a fent említett "effekt". Michelle Yeoh azonban kellemes meglepetés volt számomra, nem sűrűn látni az ázsiai harcművész hölgyet sci-fiben, igaz, itt most nem is kamatoztatta kungfu tudását. Alapvetően nem rossz film, kicsit emlékeztetet... több»
Majdnem sikerült Roseanne Liang filmjét elsősorban Chloë Grace Moretz miatt néztem meg, ugyanis a Kick Ass-beli lenyűgöző teljesítménye óta nagyon bírom a csajt. A rövid rajzfilmes bevezetőről egyből Paul Verhoeven klasszikusára, a Csillagközi invázióra asszociáltam; igaz, ezúttal nem science fictionnel, és nem is idegenekkel van dolgunk, azonban a "military" hangulat a témaválasztásból adódóan végig igencsak erős, ami meglehetősen érdekes atmoszférává alakul a zseniális, a nyolcvanas éveket idéző szinti-pop dallamoknak köszönhetően, amelyekről pedig a Stranger Things jutott eszembe.
A történet meglehetősen furcsa, és a rövid bevezetőből is csak a legszükségesebbek derülnek ki. Olyan érzésem volt, mintha cs... több»
Nincs mese Eredeti és egyben rendkívül sötét atmoszférával rendelkező feldolgozása a klasszikus történetnek. A boszorkányt alakító színésznő játéka hátborzongató, az a jelenet pedig, amikor átváltozik, Tarsem Singh zseniális, A Sejt című filmjének hangulatát idézi. A szürreális fantasy kedvelőinek kötelező darab. Kimért, precíz ijesztgetés.
Hamisítatlan francia humor Kétségkívül a francia komédiák legjobb hagyományait figyelembe véve készült ez az őrületes akció-vígjáték. Néhány jelenetnél hangosan felnevettem, annyira jó volt nézni ezt a filmet. Őrült akciók, őrült poénok, hamisítatlan gall humor és a francia újhullámra jellemző látvány. Könnyed kikapcsolódás, garantált nevetés.
Így lehet elrontani egy filmet a rossz szinkronnal Brutál látványos, azonban a nyolcvanas évek alámondásos videókazijait idéző pocsék szinkron teljesen tönkrevágja. A szereplők hangjából hiányzik az érzelem és az átélés, a környezeti hangokból pedig mintha hiányozna néha egy-egy hangsáv. Ez így élvezhetetlen.
Kicsi hős, nagy siker Túlzottan nem vagyok oda a Marvel filmekért, kivéve a AgGalaxis őrzőit és A Hangyát. Nagyon jó a sztori, remekül játszanak a méretek adta lehetőségekkel, látványos, remek a szereposztás, és a poénok is a helyükön vannak. Külön öröm volt Michael Douglast újra szerepelni látni. Könnyed, látványos kikapcsolódás.
Tom Cruise nem okoz csalódást Kellemes akciómozi, lendületes, látványos, ahogy Tom Cruise-tól megszokhattuk, Cameron Diaznak hála pedig vicces és egy kicsit könnyedebb a hangulata, ráadásul van köztük kémia. Többször nézhető, kellemes kikapcsolódás.
Vizuális orgazmus A Waschowski tesók filmje megérdemelten emelkedett kultstátuszba; azonfelül, hogy technikai mérföldkő, tulajdonképpen egyfajta világnézet, vagy ha úgy tetszik, vallás kinyilatkoztatása, hiszen a New Age egyik legismertebb "összeesküvéselmélete" szolgált az alapjául, amit aztán egybegyúrtak a japán mangák látványvilágával, megfűszerezve némi cyberpunk ízzel.
A testvérekről és szerelemgyerekükről óhatatlanul is Tarantino jut eszembe, hiszen ő is hasonló megszállottsággal pakolja össze az alkotásait, mint ahogy az a Mátrix esetében is történt. Színészeket is éppen olyan ügyesen válogattak, mint ahogy Quentin mester szokta, hiszen Keanu Reeves Neo szerepében egyszerűen tökéletes, és Carie-Anne ... több»
Tom Cruise többnyire bitang jó filmeket hoz össze, szeretem a stílusát, a Különvélemény pedig az egyik legjobb filmje. Pazar látvány, nagyon jó történet, igazán nem tudok mibe belekötni, valódi sci-fi klasszikus.
Tetszett, hogy a film egy kicsit a mostanában reflektorfénybe került családon belüli erőszak témájához (is) nyúlt, és nem csak egy agyatlan mészárlásról szólt a történet. Elizabeth Mosst egyébként is kedvelem, ebben a filmben pedig nagyon jól játszik, számomra hitelesen hozta a karakter fejlődését, ráadásul a rendező nagyon okosan építette fel az egészet, és az effektek is rendben vannak. Kellemes csalódás.
Máig a sorozat legjobb darabja, és egyben a klasszikus akciófilmek királya. Akkoriban minden vagány nő Linda Hamiltonra, minden kamasz Edward Furlongra akart hasonlítani, és mindenki a film korszakalkotó digitális effektjeiről beszélt. Svarci divatba hozta a bőrkabát-napszemüveg kombót, és a hétköznapi szlengbe kitörölhetetlenül beleivódott az "astalavistababy". Régimódi zúzás, ráadásul az akkori rockbandák királya, a Guns N" Roses szolgáltatta a zenét.
Pár éve, mikor még néztem tv-t, néha megnéztem egy-egy epizódot. Tetszett Brennan egyszerű gondolkodása, ami sokszor volt humor forrása, amikor a többi karakterrel beszélgetett. Ettől eltekintve semmi extra, átlagos nyomozósdi.
Halálos szerelem A halálról nehéz befogadható módon írni vagy filmet készíteni, hiszen a nyugati kultúra tabuként kezeli a témát. A John Green könyvéből készült alkotás mégis elérte nálam azt, amit sok más hasonló témájú film nem: végignéztem. Shailene Woodley alakítása bájos és hiteles, Ansel Elgorttal pedig remekül működik köztük a kémia, hiszen nem árulok el nagy titkot, hogy a drámai vonal ellenére egy romantikus tinifilmmel van dolgunk. Azonban nem kell megijedni, mert korántsem a szokásos, giccsbe fulladt katyvaszról van szó, hanem egy nagyon is érett és felkavaró alkotásról. Remek párbeszédek, nagyszerű alakítások jellemzik a történetet, és rengeteg morális kérdés kerül megválaszolásra mind a szülő-gy... több»
73 Farkasok szövetsége (2001)
Christophe Gans rendező Samuel Hadidaval közösen több remek filmet is összehozott, ezek közül is egyik kedvencem a Farkasok Szövetsége. Egyrészt szeretem a rendező egyéni látásmódját, másfelől ebben a filmben aztán tényleg van minden, amiért szeretni lehet a francia filmművészetet. Elsőre meglehetősen furcsa, ahogy Gans vegyíti a kosztümös kalandfilmeket a horror és akciófilmek stílusával, egyedi látásmódja azonnal észrevehető a legelső képkockától, és tényleg baromi furcsa egy kungfuzó indián, de ki a francot érdekel, amikor ennyire cool? Olyan hajmeresztő és brutális akciókat kapunk Marc Dacascostól és Samuel Le Bihantól, hogy majd leesett az állam. Vincent Cassel szó szerint őrülten gonos... több»