Az éjféli égbolt

Posztapokaliptikus sci-fi, amelyben George Clooney rendezőként és főszereplőként is jelen van: egy haldokló kutatót alakít, aki az Északi-sarkon próbál kapcsolatba lépni az űrből visszatérő asztronautákkal, hogy figyelmeztesse őket a Föld lakhatatlan... Többságára. A film vizuálisan látványos, letisztult képekkel és erőteljes, melankolikus hangulattal épít, de tempója sokszor lassú, helyenként hatásvadász, a melodráma gyakran háttérbe szorítja a mélyebb karakterábrázolást. Clooney visszafogott színészi játéka mellett a mellékszereplők korrekt teljesítményt nyújtanak, bár a karakterek kidolgozottsága elmarad a vizualitás színvonalától. A forgatókönyv több szálon fut, témái között az emberi felelőtlenség és bűntudat, az apaság és a túlélés dilemmája is megjelenik, de a történetvezetés időnként kiszámítható, a befejezés kevésbé hatásos. Objektíven a film erőssége a képi világ és a globális mondanivaló, szubjektíven viszont kissé üres, érzelemmentes, helyenként túlzottan elnyújtott alkotás. Inkább azoknak ajánlott, akik szeretik a lassabb tempójú, gondolatébresztő sci-fit.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Leültem csendben, némán, és végignéztem... Elmondom, hogy mi az ami tetszett, és mi az ami nem! Íme: George Clooney bebizonyította már egy párszor, hogy még a sci-fi filmekben is mennyire otthonosan tud mozogni, elég csak a Brad Bird-féle Holnapolisz... Teljes kritika

George Clooney az utóbbi években egyre érdekesebb filmekben szerepel, saját rendezése egy kicsit kusza lett, de mégis szép, már csak azért is, mert több globális problémára szeretné ráirányítani a figyelmet. A történet kicsit sablonosra sikerült, a megvalósításból pedig süt, hogy Clooney nagyon igyekezett, talán pont ezért nem tudta megtalálni az egyensúlyt. Ennek következménye, hogy nem azért tart bizonytalanságban a sztori, mert annyira jól felépített: ellenkezőleg. Nem tudom, mit akar velem elhitetni. Azt, hogy a tudós elméje megbomlott, vagy azt, hogy az emlékeibe kapaszkodva próbál-e túlélni, esetleg a túlélés a lelki gyötrelmeinek a metaforája-e? ...Mégis gyönyörűséges képekkel mesél, és néhol nagyon elragad az atmoszféra, a régi klasszikus orosz sci-fi regények jutottak eszembe. Alapvetően nem rossz film, csak kicsit kiforratlan. Szívesen megnéznék bármikor egy újabb sci-fit, amit Ross doki dirigált.

Ilyen felesleges, elcsépelt, gyenge, unalmas, minden eredetiséget nélkülöző filmet is csak a Netflix gyártósor tud kiköpni. Egy Marvel-film ehhez képest egy ötletes műfaj.