Aquaman (2018)

Aki már látott szuperhős filmet az nagyon jól tudja, hogy nem a sztori az, ami az esetek többségében a vállán viszi a filmet. Jelen esetben se volt ez másképpen. Viszont nem is volt elvárás az Aquamantől, hogy megváltsa a világot a fordulatos cselekményével. A látványhatás mindenért kárpótló volt, emellett pedig az alapvetően "sötét" DC köntöst Aquaman fanyar humora elvitte a hátán a filmet. Csak ajánlani tudom

Az Aquamant elnézve egyből az jutott eszembe, hogy Warner/DC mintha megpróbált volna tanulni azokból a hibákból, amelyeket a kritikák eddig felróttak neki (különös tekintettel a túlságosan komor hangulatot, a búval bélelt hősöket, no meg azt, hogy filmjeik túlságosan komolyan veszik saját magukat), s mindegy-mindegy alapon megcsinálták eddigi filmjeiknek az antitézisét. Az eredmény: egy veszettül látványos és szórakoztató kalandfilm, amely persze még így is sok gyermekbetegséggel rendelkezik, ugyanakkor a főszereplője tesz arról, hogy egy picit több legyen bűnös élvezetnél. Hangsúlyozom: egy picit. A történet szerint Atlanna, Atlantisz hercegnője egy kényszerházasság miatt a felszínre menekü... több»

!!Spoilerveszély!! Azzal kezdeném a mondanivalómat, hogy ez az utóbbi évek legjobb DC filmje. Szerintem a legnagyobb különbség a két univerzum között a humor. Míg a Marvel-filmekben az akció és a poénkodás kéz a kézben jár, addig a DC komor, végig csak a feladatra koncentráló hősöket mutat be. Ebben most egy kicsit nyitottak és egy valamivel lazább, viccesebb főhőst kapunk. Bár ezt már megfigyelhettük az Igazság Ligájában is, ahol ugyancsak Aquaman és Flash lazított a merev történeten. Ugyanakkor nem esett át a ló túloldalára, ahogy a Marvelnél gyakran megesik, gondoljunk csak a Galaxis őrzőire vagy a Deadpoolra. A történet átlagos, a trón jogos örököse kívülállóként tengeti a mindennapjait,... több»

James Wan egy zseni. A horror műfajába behozott egy kultikus alakot (Fűrész), megreformálta a szellemes mozikat (Démonok között), majd lepakolta a legjobb Halálos iramban filmet a 7. résszel, ami még Paul Walkernek is emléket állított, most pedig kipróbálta magát a képregény világban is. De hát mondani sem kell, neki ez is csont nélkül megy. A szereplőgárda parádés, Lundgrent pedig jó volt látni végre egy nagy költségvetésű moziban is, és nem is lógott ki a sorból, hisz Momoa-t sem a zseniális színészi képességei miatt szerződtették a filmbe. Egyszerűen piszok jól néz ki a vásznon, egy látványfilmben pedig ez a lényeg. Kidman, Dafoe, Wilson mind hozzák a tőlük elvárható színvonalat, Amber He... több»

A DC lassan (de biztosan) megtalálta azt az utat amitől a mai szuperhős mozik működnek. Már az Igazság ligájában is Momoa lubickolt a szerepében, de a róla szóló 2 órás játékidőt is csak ő volt képes megmenteni. Az első fél órában, ahogy bemutatják Aquman múltját, és lazaságát elképesztően szórakoztató kezdés, majd a látványvilágot csodáltam, mert rég láttam ilyen szemkápráztató CGI-t. Hamar rá kellett jönnöm, hogy nagyon kiszámítható, sablonos királydrámát láthatok, és csak az egysoros beszólások, és a felszín feletti akciózások miatt működik a film. Így ha szabad fogalmaznom a második felétől a film a szememben kezdett hanyatlani, de egy Batman vs Superman, és Acél ember után még így is elégedetten szórakoztam, a kialakult giccstengerben. Black Mantha-t, mint főellenséget kár volt ennyi időre felhozni, de bízok benne, hogy a folytatást illetően még kulcsfontosságú jelenetekként tudunk visszagondolni az itt látottakra (főleg a stáblista utáni részre). Lenne még mit csiszolni, nem sikerült megtalálni a gyerekeknek készült poénok és felnőtteknek való utalások között az arany középutat. Valahogy a Marvelnek ez sikerül... Szórakoztató és látványos. A két alapkoncepciója egy képregény-filmnek működik, így elítélni nem tudom. Kellemes moziélményt hagyott magával. Kíváncsian várom a folytatást.