Vizuális orgazmus A Waschowski tesók filmje megérdemelten emelkedett kultstátuszba; azonfelül, hogy technikai mérföldkő, tulajdonképpen egyfajta világnézet, vagy ha úgy tetszik, vallás kinyilatkoztatása, hiszen a New Age egyik legismertebb "összeesküvéselmélete" szolgált az alapjául, amit aztán egybegyúrtak a japán mangák látványvilágával, megfűszerezve némi cyberpunk ízzel.
A testvérekről és szerelemgyerekükről óhatatlanul is Tarantino jut eszembe, hiszen ő is hasonló megszállottsággal pakolja össze az alkotásait, mint ahogy az a Mátrix esetében is történt. Színészeket is éppen olyan ügyesen válogattak, mint ahogy Quentin mester szokta, hiszen Keanu Reeves Neo szerepében egyszerűen tökéletes, és Carie-Anne ... több»
Tom Cruise többnyire bitang jó filmeket hoz össze, szeretem a stílusát, a Különvélemény pedig az egyik legjobb filmje. Pazar látvány, nagyon jó történet, igazán nem tudok mibe belekötni, valódi sci-fi klasszikus.
Tetszett, hogy a film egy kicsit a mostanában reflektorfénybe került családon belüli erőszak témájához (is) nyúlt, és nem csak egy agyatlan mészárlásról szólt a történet. Elizabeth Mosst egyébként is kedvelem, ebben a filmben pedig nagyon jól játszik, számomra hitelesen hozta a karakter fejlődését, ráadásul a rendező nagyon okosan építette fel az egészet, és az effektek is rendben vannak. Kellemes csalódás.
Máig a sorozat legjobb darabja, és egyben a klasszikus akciófilmek királya. Akkoriban minden vagány nő Linda Hamiltonra, minden kamasz Edward Furlongra akart hasonlítani, és mindenki a film korszakalkotó digitális effektjeiről beszélt. Svarci divatba hozta a bőrkabát-napszemüveg kombót, és a hétköznapi szlengbe kitörölhetetlenül beleivódott az "astalavistababy". Régimódi zúzás, ráadásul az akkori rockbandák királya, a Guns N" Roses szolgáltatta a zenét.
Pár éve, mikor még néztem tv-t, néha megnéztem egy-egy epizódot. Tetszett Brennan egyszerű gondolkodása, ami sokszor volt humor forrása, amikor a többi karakterrel beszélgetett. Ettől eltekintve semmi extra, átlagos nyomozósdi.
Halálos szerelem A halálról nehéz befogadható módon írni vagy filmet készíteni, hiszen a nyugati kultúra tabuként kezeli a témát. A John Green könyvéből készült alkotás mégis elérte nálam azt, amit sok más hasonló témájú film nem: végignéztem. Shailene Woodley alakítása bájos és hiteles, Ansel Elgorttal pedig remekül működik köztük a kémia, hiszen nem árulok el nagy titkot, hogy a drámai vonal ellenére egy romantikus tinifilmmel van dolgunk. Azonban nem kell megijedni, mert korántsem a szokásos, giccsbe fulladt katyvaszról van szó, hanem egy nagyon is érett és felkavaró alkotásról. Remek párbeszédek, nagyszerű alakítások jellemzik a történetet, és rengeteg morális kérdés kerül megválaszolásra mind a szülő-gy... több»
Látványos ismétlés Egy filmklasszikus folytatása majdnem biztos, hogy sosem lesz ugyanolyan jó, hiszen az olyan lenne, mint kétszer egymás után nyerni a lottón ugyanazokkal a számokkal. Nagyon vártam a folytatást, és látványban hozta azt, amiért a képernyő elé ültem. Sokkal többet látni az idegeneket, minden nagyobb, szebb, látványosabb. Egyedül a sztori lett kissé lapos, így inkább csak vizuális örömszerzésre ajánlott. Tipikus látványmozi, kikapcsol másfél órára, és ennyi.
Nem mindenki az, akinek látszik Habár Julius Berg filmje az Egyesült királyságot és Kanadát képviseli hivatalosan, nekem végig úgy tűnt, hogy egy kifejezetten francia horrorral van dolgom, ami elsősorban Mathieu Gompel írónak köszönhető, illetve annak, hogy a hatalmas ház, ahol az eseményeket végigkövethetjük, akár egy Collonges-la-Rouge-i klasszikus vidéki ház is lehetne, ráadásul a szereplők nagy része is olyan "franciás" vonásokkal rendelkezik.
A történet szerint egy széf kinyitásának reményében törnek be fiatalok a nyugdíjas pár otthonába, azonban az események hamar nem várt fordulatot vesznek, és ahogy az lenni szokott az igényesebb alkotásoknál, a történet végére még egy kis csavarra is futotta a készítőktől. A fiata... több»
Friss vér Jordan Peele a Tűnj el! megérdemelt sikere után újabb és nem kevésbé izgalmas filmmel rukkolt elő. Maradt a bevált receptnél: érdekes történet bontakozik ki lassan a szemünk előtt, ráadásul ügyesen úgy indít, mintha egy szimpla belezős horrorral lenne dolgunk, de nem Peele lenne, ha nem csavarna megint a történeten jó néhányat. Bár most nem volt annyira meglepő, mint a Tűnj el esetében, de még mindig messze kiemelkedik az átlag horrorfilm-klisék közül, és egy meglehetősen ironikus utalás is belekerült a filmbe, hiszen egy jól ismert humanitárius szervezet logójának nagy szerepe van a történetben, de spoiler lenne, ha ennél többet árulnék el. Ismét foglalkozik a lélek működésével, az emberi g... több»
Intelligens ijesztgetés Jordan Peele tud valamit. Nagyon régen néztem már olyan filmet, aminek a fordulatain őszintén meglepődtem, márpedig ez a film ilyen volt. Ahogy lassan kibontakozik a történet, és helyére kerülnek a puzzle hiányzó darabjai, olyan elemi erővel hasít a nézőbe a felismerés, mint amikor a való életben elérkezik egy fordulóponthoz. A briliáns történet olyan meglepő, hogy garantáltan nem fogod a filmet megállítani sem azért, hogy kimenj a mosdóba, sem azért, hogy igyál vagy behozz valami nasit. Én legalábbis gyermeki kíváncsisággal vártam, vajon mi lesz a vége. Ráadásul jellemző egy nagyon erős vizualitás is egyes jelenetekre, mindamellett társadalomkritikaként is megállja a helyét. Horrornak nem n... több»
Klassz folytatás Kimondottan élveztem, sokkal jobban sikerült, mint az első rész. A történet gyakorlatilag ott folytatódik, ahol az véget ért, csak még több időzavar és még több bonyodalom és még több furcsa halál vár ránk. Hamar kiderül, hogy nem az első részben megismert sémát követik, bár bizonyos mértékben azokra az eseményekre is kapunk magyarázatot, mivel egy kis sci-fi vonal is került a filmbe, ami jót tett neki, ráadásul tanulság is van, ami nem lett elbagatellizálva. Kellemes fekete humora pedig nem tolakodó, de nem is lapos.
Vicces mészárlás Kellemes csalódás volt ez az időhurkos horrorsztori, Jessica Rothe pedig igazi komika, érdemes lesz még rá odafigyelni, mert laza és humoros játéka feldobta a filmet. A fekete humor teszi igazán élvezhetővé ezt a sztorit, kellemes kikapcsolódás.
Veszélyesen jó Tizi és a többiek története annyira jól ki lett találva, hogy ha könyv lenne, azt mondanám, "olvasmányos". De mivel – hála az égnek – filmsorozatról beszélünk, egy sor más összetevő is hozzájárult a sikerhez. Először is Winona Ryder annyira jó, mint talán egyetlen mozifilmjében sem, sorozathoz képest nagyon igényes a látvány, valamint a filmzene is megér egy misét. A gyermekszínészek néha még a nagyokat is felülmúlják ebben a sci-fi-horror-fantasy-akció-kaland-tini-thrillerben, ráadásul a rendezés is olyan piszok jó ritmust talált el, hogy az első évadot gyakorlatilag egy hétvége alatt néztem meg. Ha van letehetetlen könyv, akkor ez a sorozat abbahagyhatatlan, ha egyszer ráéreztél az ízére.
Vérfürdő Nagyon ritkán nézek horrorfilmeket, most mégis kivételt tettem. Egyrészt mert szeretem Sam Raimi stílusát, másrészt pedig az eredeti film olyan nagy hatással volt rám, hogy kíváncsi voltam, mit hoznak ki belőle, bár a "mester" csak producerként közreműködött. Alvarez meglehetősen kellemes meglepetést okozott, szépen felvezette a sztorit, miközben sikerült felidéznie az eredeti hangulatát – sőt annál jó pár árnyalattal komorabb lett –, és elképesztő mennyiségű művért használt fel. Az erőszakos jelenetek kellően brutálisak, az effektusok pedig ahhoz nagyon is meggyőzőre sikerültek, hogy a feszültség kitartson a film végéig, és a színészek is hozták, amit kell. A látványhorrorok közt korrekt ki... több»
Aranyérmes folytatás A folytatások a legritkább esetben szárnyalják túl az elődjüket, de azért akad kivétel, főleg, ha Guillermo Del Toro a rendező. A folytatásban sokkal több furcsa lényt és fantasy elemet kapunk, az első rész horror íze most inkább dark fantasybe csap át. A főgenya Nuada herceg személyében kapunk egy meglehetősen árnyalt ellenlábast, aki nem mellesleg brutál jól bánik a lándzsával, és hát az egész film – ha lehet – még elborultabb, mint az elődje. A karakterek itt is remekül kidolgozottak, a látvány elsőrangú, Nuada akrobatikus mutatványai gyönyörűek... Ráadásul a szemfülesebbek kiszúrhatják Kamarás Ivánt, amint felzabálják a fogtündérek. Mit is mondhatnék, ha egyszer Del Toro mesélni kezd...
Pokolian jó Ha van tökéletes képregényfilm, akkor Guillermo Del Toro klasszikusa mindenképpen az. Miközben hű maradt az alapanyaghoz, egy elképesztően komplex világot álmodott meg. Ron Pearlman mintha Vörös szerepére született volna, és a többi színész is éppen a helyén. Egyszerűen nem tudok belekötni, nincs hiba, csak egy elképesztően cool kaland. Izgalmas, látványos, érzelmes, vicces, sötét, misztikus, lehengerlő pörgős akciókkal, amit kellemes CGI és Del Toro festői képei emelnek hatványra. Igazi mestermű.
Hatcsillagos szórakozás Az animációs filmek legújabb generációjának egyik gyöngyszeme. Rendkívül kreatív, egyedi mind a történet, mind a megvalósítás terén. Akciódús, érzelmes, de nem érzelgős. Nem csak gyerekeknek.
Szörnyen kínos Paul W. S. Anderson – úgy látszik – kezd elfáradni, mert ezúttal is videojátékot választott alapanyagul, és már megint a nejét nevezte ki a világ megmentőjének. Legalább nem tököl, és gyakorlatilag az első két perc után belecsap a lecsóba, de sajnos ez a hirtelenség az egész filmre jellemző, mintha kapkodna, hogy minél hamarabb minél több mindent megmutasson, hogy igen, ez is benne van, és ezt is megcsináltuk; sajnos éppen ennek a kapkodásnak köszönhető, hogy olyan hirtelen van vége a filmnek, mintha elvágták volna a celluloidszalagot.
Milla Jovovich hozza a szokásos kemény csaj figurát, viszont azt még mindig nem tudom, Tony Jaa vajon mit keres ebben a produkcióban, ugyanis a thai harcmű... több»
Klasszikusokat megidézve George Clooney az utóbbi években egyre érdekesebb filmekben szerepel, saját rendezése egy kicsit kusza lett, de mégis szép, már csak azért is, mert több globális problémára szeretné ráirányítani a figyelmet. A történet kicsit sablonosra sikerült, a megvalósításból pedig süt, hogy Clooney nagyon igyekezett, talán pont ezért nem tudta megtalálni az egyensúlyt. Ennek következménye, hogy nem azért tart bizonytalanságban a sztori, mert annyira jól felépített: ellenkezőleg. Nem tudom, mit akar velem elhitetni. Azt, hogy a tudós elméje megbomlott, vagy azt, hogy az emlékeibe kapaszkodva próbál-e túlélni, esetleg a túlélés a lelki gyötrelmeinek a metaforája-e? ...Mégis gyönyörűséges képekkel mesél, ... több»
92 Mátrix (1999)
A Waschowski tesók filmje megérdemelten emelkedett kultstátuszba; azonfelül, hogy technikai mérföldkő, tulajdonképpen egyfajta világnézet, vagy ha úgy tetszik, vallás kinyilatkoztatása, hiszen a New Age egyik legismertebb "összeesküvéselmélete" szolgált az alapjául, amit aztán egybegyúrtak a japán mangák látványvilágával, megfűszerezve némi cyberpunk ízzel. A testvérekről és szerelemgyerekükről óhatatlanul is Tarantino jut eszembe, hiszen ő is hasonló megszállottsággal pakolja össze az alkotásait, mint ahogy az a Mátrix esetében is történt. Színészeket is éppen olyan ügyesen válogattak, mint ahogy Quentin mester szokta, hiszen Keanu Reeves Neo szerepében egyszerűen tökéletes, és Carie-Anne ... több»