Lehetett volna jobb is. Habár Olga Kurylenko odateszi magát a szerepben, a béna forgatókönyv rovására írható, hogy már a felénél tudni lehet, hová fog kifutni a sztori. Márpedig a történet nagyon jó, bár néhol vannak logikai bakik, az atmoszféra is működik ideig- óráig, de pont az említett szájbarágás miatt elveszíti az elején kibontakozó feszültséget. Egyszer azért nézhető, de nem ez lesz az év filmje.
Predator light Olvastam egy kritikát, miszerint Trachtenberg Disney-mesét kreált a Predatorból, aminek van némi valóságalapja, abból a szempontból, hogy a tipikus "a legkisebb testvér majd bebizonyítja, hogy mégsem ő a legkisebb"-motívumra építi a sztorit. Azt viszont meg kell hagyni, hogy minden más zseniális. A látvány csakúgy, mint az akciók, és hát a kettészakadt androidból is kihozták, amit lehetett, számos poén és vizuális geg hozzá kötődik, és felvetődik a kérdés: van- e ennek helye a Predator-univerzumban ? Az a helyzet, hogy én élveztem, és nagyon jól szórakoztam, de attól tartok a szörny világának kedvelői nem fognak túlzottan rajongani érte.
Idegen művészet A felszín alatt inkább művészfilm, mint horror, abból is az a fajta, ami alatt az ember még az életét is megunja. Értettem a mondanivalóját, és figyelemre méltó a többrétegű jelentéssel bíró cselekmény, mégis annyira vontatott és annyira nyomasztó az atmoszférája, hogy azon sajnos mit sem segít a kiváló fényképezés. A színészi játékot sem találtam túl acélosnak, a zenei aláfestés pedig kifejezetten idegesítő. Habár nem olvastam a könyvet, amiből készült, de gyanítom, hogy az klasszisokkal jobb a filmnél.
Tim Burton nyomában Zelda Williamset nyugodt szívvel nevezhetjük a női Tim Burtonnek. A Lisa Frankenstein egy hihetetlenül stílusos és hangulatos fantasy, amit elsősorban annak a remek húzásnak köszönhet, hogy a gótikus horror elemeit a nyolcvanas évek végével és némi romantikával turmixolta össze, megszórva egy csipetnyi kifinomult, ám annál fanyarabb fekete humorral. Keserédes mese ez a szerelemről, életről és halálról valami megfoghatatlan bájjal nyakon öntve. Rendkívül szórakoztató, meghökkentő, olykor megmosolyogtató, szívhez szóló nagybetűs MOZIÉLMÉNY.
Klasszikus sci-fi Hát abszolút nem az volt, amire számítottam, mert se nem thriller, se nem horror, viszont egy korrekt, "klasszikus" sci-fi. Az alakítások nem túl erősek, viszont jó a történet, bár sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Végeredményben kellemes csalódás volt, de láttam már azért jobbat is.
Ezoterikus horror Az alapkoncepció kísértetiesen hasonlít A sejt című film sztorijára, azzal a különbséggel, hogy itt a főszereplő mindenféle technikai segítség nélkül barangol mások elméjében. A látó nőhöz egy napon egy olyan kislány érkezik, akit valamiféle entitás követ, ami belőle táplálkozik. Először nem akar rajta segíteni, ám a lánya kíváncsisága miatt mégis belekeverednek az ügybe, ami aztán hamar nem várt fordulatot vesz. Az entitás megszállja a nő lányát, és hát mi más lehetne a megoldás, mint hogy a lánya meghekkelt agyában meghekkeli a szellemet. Szerencsére a rendező tartózkodik attól, hogy mindenféle horrorfilmes klisékbe bonyolódjon, mégis kellően félelmetes atmoszférát teremt, és annyira jól ... több»
Hát ez meg mi volt ? Egy misztikus bosszúsztori akart lenni eredetileg, de sajnos csak egy rettentően szájbarágós és unalmas félig-horror, félig-thriller lett belőle. A történetet "láttukmár"; rejtélyes betegség, rejtélyes megmentő és persze még rejtélyesebb megoldás, bla bla bla ...Eva Green alakítása számomra rettentően idegesítő volt, Mark Strong nagyjából semmilyen, a filippínó boszit alakító színésznő meg mintha eltévedt volna két próbafelvétel között. Kizárólag abban az esetben ajánlom, ha sehogy sem találsz módot rá, hogyan pazarolj el cirka másfél órát az életedből.
Meta borzongás A Joe Hill regényéből készült film első része számomra nem volt túl érdekfeszítő, kissé vontatottnak éreztem, és túl eredetinek sem találtam. A folytatás azonban sokkal jobban sikerült, elsősorban vizuális téren. Az atmoszféra végig feszült és nyomasztó, és bár úgy tűnhet, lopott egy-két ötletet a Rémálom az Elm utcában franchise-ból, mégis azt kell mondjam, hogy egy meglehetősen feszült tempójú és kimondottan hangulatos horror lett. Magyarázatot kapunk sok olyan kérdésre, ami az első részben nyitva maradt, és az is tetszett, hogy az álomjelenetek és a valóság között éles kontraszt van, tehát nem sütötték el az ilyen filmekre jellemző, "ez most álom vagy valóság ?"-klisét. A Bloomhouse stúdi... több»
A macskás pasi kalandjai Charlie Huston saját könyvéből írta a forgatókönyvet, Darren Aronofsky pedig zseniálisan megrendezte. A tőle idegen stílus nem hozta zavarba, ugyanis olyan akciófilmet rittyentett, hogy azt mondtam: wow... Végig érdekes, feszült, nincs benne üresjárat, a történet fordulatos, a szereplők egytől egyig a maximumot nyújtják. Néhol felüti a fejét némi fekete humor, az operatőri munka egészen kiváló, minden perce lekötötte a figyelmemet. Klisémentes, remek sztori és kiváló történetvezetés jellemzi, csak ajánlani tudom.
Dinók Vietnámja Érdekes műfajmix, ugyanis a háborús filmeket ötvözi a dinós mozikkal. Megvan benne mindaz a brutalitás, ami hiányzott anno a Jurassic Park-filmekből; a kamera teljes egészében végigköveti, amikor a lények szanaszét trancsírozzák az embereket. Azonban a történet hemzseg a logikai bakiktól, és szerintem indokolatlanul hosszú a játékidő. Arról nem is beszélve, hogy valami ritka idegesítő soundtracket sikerült összeszedniük a készítőknek. A CGI nem rossz, alapvetően a hangulat is ott van, de valahogy mégsem az igazi. Egy próbát azért mindenképpen megér a dinófanoknak.
Orosz gyöngyszem Tulajdonképpen van egy csomó apró hibája, mégis valami elképesztően hangulatos és nem utolsó sorban látványos sci-fi kalandfilm. Kimondottan jók a színészek, a CGI is megállja a helyét, pörgősek az akciók és a romantikus szál sem erőltetett, nagyon élveztem.
Méltó lezárás Talán ez a sorozat egyik legautentikusabb része, hiszen a Warren házaspár történetei megtörtént eseményeken alapulnak, és én úgy érzem, hogy ez a rész áll a legközelebb a valósághoz. Lassan bontakozik ki a cselekmény, mert leginkább az érzelmi oldalra fókuszál, miközben Warrenék lánya és az ő szerelme megalapozza a folytatás lehetőségét, bár efelől vannak kétségeim, hogy ez mennyire lesz majd hiteles.
Az utolsó rítusok kellően félelmetesre sikerült, és bár néhol horrorfilmes klisékre épül, mégis el tudjuk nézni neki, mert az összkép nagyon rendben van. Aki zsigerekig hatoló horrorra vágyik, az viszont csalódni fog, mert itt inkább a művészi megközelítés dominál. Nekem ez nagyon rendben vol... több»
Kár volt folytatni Számomra az egyetlen pozitívum Sharon Stone feltűnése, egyébként egy hosszúra nyújtott akciószekvencia az egész, ami néha önmaga paródiájává válik. Az elején az idővonalas katyvasz majdhogynem érthetetlen, a későbbiekben meg nagyjából egy átlagos "a jó fiú nem akart bunyózni, de hát a körülmények..."-típusú zúzás lett. Nem olyan jó, mint az első rész, látszik, hogy nem volt eredeti ötlet, de mindenképp le akartak róla nyúzni még egy bőrt. A "család vakációzni indul és az autóban együtt énekelnek" című klisét pedig egyszer és mindenkorra elfelejthetnétek már, kedves filmkészítők. Köszi.
Steampunk fantasy Bár az eredeti 1985-ös klasszikushoz nem sok köze van, mégis egy kimondottan látványos és pörgős fantasyt sikerült összehozni a készítőknek. Enyhe steampunk beütésű világa tele van szörnyekkel, pávián-ember hibridekkel (habár azt nem értem, több ember-állat hibrid miért nincs a történetben), és valami elképesztően jól néz ki. Vizuálisan tehát abszolút rendben van, azonban a harcjelenetek kissé unalmasak és laposak. A történet tipikus, de a végére hagyott csavarral ezt sikerült némileg tompítani, valamint a "gonosz" sem épp a klasszikus módon halálozik el. Tulajdonképpen kiderül róla, hogy nem is annyira gonosz, inkább egy sebzett lélek, mégis a saját hibáinak esik áldozatul. Summa summarum: ... több»
Már megint a gonosz A.I. Ismét egy teljesen felesleges film az A.I. öntudatra ébredéséről, ezúttal némi erotikával fűszerezve. Tipikus kliséhalmaz; a házi android úgy dönt, felülírja a programjait, és harcos szexamazonná válva világuralomra tör. Megan Fox bugyuta játéka teljesen hiteltelenné teszi a figurát, bár jobbára ez a pocsék forgatókönyv számlájára írható. Egy háztartási robotnak tök felesleges a szupererő, nem mellesleg a technikai forradalom ellenére műszívet nem képesek előállítani, de azért a legutolsó kocsmában is android felszolgáló várja a nagyérdeműt... hát, érdekes, meg kell hagyni. Feszültség kb. nulla, mert minden percét átjárja a "vótmá" feeling, tulajdonképpen a témához kapcsolódó valamennyi film... több»
Szürreális tündérmese A film rendhagyó módon ötvözi a meseszerű, időtlen esztétikát a testhorror brutális valóságával. A rendező, Emilie Blichfeldt szándékosan szembement a Disney-stílussal — mint ő maga fogalmazott, „szép, csillogó képeket akart mutatni, hogy megmaradjon az időtlen tündérmesei jelleg, de valódi testekkel, a valóságban.” A hangzásvilág és képi motívumok — lágy fókusz, szintizene, hirtelen zoomok — szintén hozzájárulnak a drámai irónia és a furcsa időtlenség érzetéhez.
A narratíva középpontjában Elvira küzdelme áll, aki a szép mostohatestvére árnyékában marad, és szélsőséges beavatkozásokkal próbál kitűnni. A film erős kritikát fogalmaz meg a patriarchális normák és a szépségkultusz pusztító h... több»
Hol végződsz te és hol kezdődik a másik ember? Meglepően erős idén nyáron a horrorfilm-mezőny, hiszen már a harmadik olyan mozival találkozhatunk, amely alaposan felforgatja a műfajt. Michael Shanks nevét érdemes lesz megjegyezni, mert sanszos, hogy az új Cronenberget üdvözölhetjük személyében.
A történtek miértjére konkrét választ ugyan nem kapunk, de azért nagy vonalakban kiderül ez meg az. Valamiféle hippi közösség rájött arra, hogy egy rejtélyes forrás szó szerint egyesíti a szerelmespárokat. Egy régi monda szerint azért keressük a másik felünket, mert valaha egyek voltunk, csak az istenek féltékenységből különválasztottak bennünket a lelkünk másik felétől. Ennyi a mitológia, amit nem is boncolgat különösebben. Na de mire addig eljut... több»
Rendhagyó horror Furcsa ezt épp egy horrorfilmről mondani, de a Fegyverek egyszerűen zseniális, és idén kategóriájában már a második ilyen kaliberű alkotás. Tulajdonképpen az első háromnegyede nem is horror, hanem inkább egy feszült misztikus thriller, ami aztán a végére egy teljesen elborult, vérgőzös bad trippé válik: jó értelemben. Hihetetlen jól van felépítve a sztori, ahogy többféle nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, miközben minden egyes nézőponttal újabb és újabb szereplőhöz kerülhetünk közelebb. Morbid humora, kényelmes történetvezetése, vizuális megoldásai és kiválóan megírt karakterei remekül működnek együtt, a zenei aláfestés pedig felteszi az i-re a pontot. Kár lenne bármit is írni a t... több»
Az új Drebin Leslie Nielsen utánozhatatlan; ha ezt észben tartjuk, akkor igen kellemes csalódásban lehet részünk. Az első fele remekül megidézi a klasszikus elődöt, ugyanaz a fárasztó humor, és Liam Neeson is meglepően jól hozza a figurát. Pamela Andersont nagyon jó volt újra látni, azonban az egymásra találásuktól kezdve erősen lejtmenetbe kapcsol. A hóemberrel elkezdődnek a számomra értelmezhetetlen történések, egy kicsit abszurddá válik az egész. Alig 90 perces játékideje nem hosszú, de felesleges is lett volna tovább bonyolítani, mert a végére kissé kifáradt. Nyilván a mai kor követelményeinek megfelelően jóval modernebb a történet a régi részekhez képest, azonban mindent összevetve kellemes szórakoz... több»
Kampókéz visszatér Habár nem vagyok oda a slasher műfajért, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron legújabb része kellemes csalódás volt. Egészen jó a történet és az, ahogy újra visszahoznak egy-két régi szereplőt, valamint jóval véresebb is mint a korábbi részek. Nyilván a világot és a műfajt megváltani nem fogja, de korrekt vérfrissítést kapott a széria.
55 O.T.H.E.R (2025)
Habár Olga Kurylenko odateszi magát a szerepben, a béna forgatókönyv rovására írható, hogy már a felénél tudni lehet, hová fog kifutni a sztori. Márpedig a történet nagyon jó, bár néhol vannak logikai bakik, az atmoszféra is működik ideig- óráig, de pont az említett szájbarágás miatt elveszíti az elején kibontakozó feszültséget. Egyszer azért nézhető, de nem ez lesz az év filmje.