A felszín alatt

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A "Felszín alatt" című amerikai alkotás (a fiatal Scarlett Johansson főszereplésével) számomra nehezen besorolható, de éppen ettől izgalmas: egyszerre dráma, horror és thriller, miközben erősen hajlik a művészfilm irányába. A film lassú tempója tudatos, fokozatosan építi fel azt a nyomasztó hangulatot, amely végig ott lappang a képek alatt. A felszínen egy intim emberi történetet látunk, de ahogy haladunk előre, egyre világosabbá válik, hogy a film többrétegű jelentésre épül. A nimfománia motívuma nem öncélú provokáció, hanem eszköz arra, hogy az identitás, a vágy és az önkontroll kérdéseit vizsgálja. A történetben megjelenő idegen faj gondolata szimbolikusan is értelmezhető: az elidegenedés, a másság és az emberi kapcsolatok felszínessége mind visszaköszönnek. A döbbenetes végkifejlet egyszerre sokkoló és elgondolkodtató, új megvilágításba helyezve az addig látottakat. A film nem ad könnyű válaszokat, inkább kérdéseket hagy maga után, és ez teszi igazán emlékezetessé. Nálam ez a film 5/5 csillag.

Valszleg a Marvel filmeken kultúrálódott átlagközönség nem fogja megtalálni önmagát ebben a már-már filmiséget ferdítő, allegorikus moziban, mégis egy eredeti sci-fi sztorit kapunk, mely inkább szól az emberekről, mint látogatóinkról.

Valaki lentebb azt írja, hogy akik hulladékot fogyasztanak, azoknak nem tetszik. Én úgy fogalmaztam volna meg, hogy nem fog mindenkinek tetszeni. Attól, hogy valakinek nem tetszik, nem nevezném igénytelen, ostoba embernek. Én azok közé tartozom, akiknek nem tetszik. Nem bírtam ráhangolódni, nem értettem, mit akarnak kifejezni. A felétől már bele-belepörgettem. Számomra nézhetetlen volt... Ettől még lehet, hogy jó film.

Mintha Johansson filmográfiáját akartam volna megtekinteni, mert sorozatban három olyan film került elém, amiben ő játszik, helyesebben csak szerepel, mert színészi játékról csak nagy jóindulattal lehet írni. Ezt a filmet csak azért kínlódtam és tudt... Többam végignézni, mert az alapját képező nagyon jó regényt olvastam, de ha nem így lett volna az első 10 perc után egész biztosan abbahagyom. Egyszerűen nem értem, hogyan egyezhetett bele Michel Faber, hogy a regényét így meggyalázzák! Óráknak tűnő snittek, melyekben semmi nem történik, Johansson a fekete parókában szinte minden jelenetben bamba nőimitátornak tünt, az idegörlő elektronikus kísérőzaj, és még hosszan tudnám a kifogásaimat sorolni, de ez a filmnek nevezett förmedvény nem éri meg. A könyv maradandó élmény, a film viszont rémálmaimban se jöjjön elő.