Különleges meglepetés Kimondottan jó. Nem is tudom, mikor láttam ennyire eredeti és szürreális sci-fi horrort. Megidézi a Doom hangulatát és a The Thing-féle testhorrorokat, miközben zseniális képi világa és atmoszférája szinte beszippant. Kár lenne többet elárulnom; ha szereted az intelligens sci-fi horrort, ezt mindenképp látnod kell.
Egyszemélyes hadsereg A történet a szokásos túszejtős téma egyszemélyes felmentő sereggel, a sztori jelen esetben a környezetszennyező óriáscég leleplezése körül forog. Az eszelős főgonosz mindenkit el akar tenni láb alól (beleértve saját magát is), mert szerinte az ember egy vírus, és csak púp a Föld hátán. A néminemű mátrixos áthallás ellenére nem cyber akcióval van dolgunk, simán csak az egyembermegmentmindenkit receptet látjuk újra, ezúttal női akcióhőssel, mérsékelt akciókkal.
Visszafogottsága ellenére igényes, látványos darab, de semmi extra.
Rendhagyó love story A Novokain valójában egy akciófilmbe csomagolt love story, és egy kis(?) társadalomkritika is egyben; a mai világban oly gyakori felszínes kapcsolatokat veszi górcső alá.
Már maga az alaphelyzet is egy erős allegória: főhösünk egy csendes, introvertált férfi egy különleges veleszületett betegséggel; nem érez fájdalmat. Első látásra beleszeret egy lányba, akit rövidesen elrabolnak, a férfi pedig a nyomába ered, és természetesen a rosszfiúk nem kímélik, de betegségét " szupererőként" használva ő sem magát.
Ezekkel a kissé brutális eszközökkel jeleníti meg azt, hogy a szeretet milyen erőssé tudja tenni az embert. Másrészt pedig azt, hogy inkább leamortizálja magát az ember szingliként a felszín... több»
Nézz az ágyad alá, mielőtt elalszol ! Nagyon jól felépített, végig feszült hangulatú, remek misztikus horror lett a mumus. Hihetetlenül erős az atmoszféra, a lény kellően bizarr és félelmetes, grátiszként pedig a vizuális effektek is remekül sikerültek. A színészi játék is meglehetősen erős, messze kiemelkedik a hasonszőrű alkotások közül. A történet a szokásos, semmi újat nem tartogat, ezért csak egyszer nézős, azonban a minőségére tekintettel erősen ajánlott a műfaj kedvelőinek.
Unalmas szellemsztori A nagy nevek ellenére semmilyen. Az ötlet kiváló, a kivitelezés pedig unalmas és feszültségmentes. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Funny gore Az eddigi talán legviccesebb King-adaptáció lett A majom. Nem is igazán horror, inkább egy véres, fekete humorú vígjáték. Kimondottan tetszett a könnyed hangvétel; furcsa kontrasztot alkotnak a változatosabbnál változatosabb halálnemek és a feketébbnél is feketébb humor. Formabontó, hangulatos darab.
A belső gyermek démonai Shal Ngo valami egészen egyedit alkotott, és még csak azt sem mondhatnám, hogy a horror műfaján belül, mert ez valami egészen behatárolhatatlan, de legalábbis a lélek mélyére hatoló utazás. A sors különös fintoraként, vagy inkább a manapság mindent elárasztó ezobiznisz elé tartott görbe tükörként éppen egy motivációs előadó (Kelly Marie Tran remek alakításában) küzd az egyre jobban elhatalmasodó kényszercselekvéseivel, és ahogy keresi az okokat és a megoldásokat, egy gyermekkori trauma kapcsán az apja beavatja egy démon legendájába, és innentől kezdve egy felkavaró, a lélek legalsó bugyraiba is betekintést engedő utazás veszi kezdetét. Nehéz bármit is írni, felkavaró és elgondolkodtató. Nem ... több»
Sci-fi mese Különösképpen nem vagyok elragadtatva a Russo fivérektől, nem is vártam sokat ettől a produkciótól, az előzetes alapján viszont érdekesnek tűnt. Szerencsére a forgatókönyv alapjául egy regény szolgált, így a történet egészen egyedi, azonban a megvalósítás nem teljesen tökéletes. Bár a film tömve van jobbnál jobb sztárokkal, és a látványra sem lehet panasz, a rendezés azért néhol megcsúszott egy picit. A 90-es évekbeli Millie Bobby Brown például úgy néz ki, mint akit a 80-as évek elejéről szalasztottak, és igazából azt is nehéz eldönteni, hogy ez most egy posztapokaliptikus sci-fi, mese, dráma, vagy mind egyszerre akar-e lenni, ugyanis ezen műfajokat meglehetősen ügyetlenül vegyíti, és egy ki... több»
Szürreális kaland Az utóbbi hónapok egyik legszórakoztatóbb és legeredetibb alkotása, amely amellett, hogy ügyesen vegyíti a thriller és sci-fi elemeket, némi társadalomkritikával is kényeztet. A helyenként nyers és brutális, néhol vicces, de mindenképp remekül megírt történetben nincs üresjárat, az elejétől a végéig leköt. Remek színészek, kiváló operatőri munka, az egész nagyon egyben van. Simán többször nézős.
Gagyi szellemvadászok A Shudder háza tájáról érkezett horror maga a borzalom, de sajnos nem abban az értelemben, amire egy horrorrajongó gondolna. Ennél még anno a Szomszédokban is jobb alakításokat láttam. Maga a sztori is meglehetősen butácska, innen-onnan lopkodott elemeivel nem igazán tud mit kezdeni. Van egy-két félelmetesnek nem nevezhető, viszont annál gagyibb elhalálozás, egy szellem, aki úgy néz ki, mint akinek ketchuppal mázolták össze a képét, és olyan ostobaságok, mint amikor az egyik szereplő egy égő(!) állólámpa mögött akar elbújni. Tartalmat gyártanak (pedig a film a filmben ötletben rengeteg potenciál lett volna), miközben a kamerát többnyire összevissza lóbálják, vagy éppen nyaktól lefelé pásztáz... több»
Arclopó Hasonlóan a Szerhez a Grafted is a testhorror elemeit használja arra, hogy torz tükröt tartson a mai társadalom számára a nők önértékelésével és a szépségideálok elérhetetlenségéből fakadó frusztrációval kapcsolatban, és bár az arcokat lopó lány története kellően eredeti, mégsem tudja azt a drámai hatást elérni, mint a Demi Moore főszereplésével készült "testvére". Ugyan kapunk néhány erősebb jelenetet, de még így is bőven az ingerküszöb alatt marad, és összességében a megvalósítás is kicsit kusza, hiszen a lány zavarodott elméje nem következmény, hanem a cselekmény egyik kiváltó oka. Mindettől függetlenül hangulatos darab, egy próbát mindenképp megér.
Halálos iramban light Luke Evans úgy néz ki, mint Banderas, és úgy verekszik, mint Jackie Chan... De sajnos az utóbbi csak egyetlen jól koreografált jelenetben valósul meg a mozi elején, a többi valami infantilis sületlenség drogbáróval, love storyval és annyi akciófilmes klisével, amennyi csak létezik.
Szerelem a pokol tornácán Egy kissé csalódás volt, hogy a felvezetés után mégsem a pokol kapujáról szól a történet, de azért így is egy elég jó sztorit rittyentettek hozzá, amit még egy romantikus szállal is megspékeltek. Az alakítások nem túl kiemelkedőek, a hangulat és a látvány viszont nagyon profi, és jó volt Sigourney Weawert újra látni, egy- két jelenetnek volt némi alienes beütése. Egyszer nézős.
Vérszegény, mint az eredeti Bill Skarsgard sminkjét állítólag órákon át készítették, ehhez képest alig pár percet látni. Pedig rendkívül jól hozza a figurát, nagyon hatásos a recsegő, ropogó beszéde, a mozdulatai, valamint a Darth Vadert megszégyenítő hörgése, azonban túl keveset szerepel ahhoz, hogy valódi félelmet keltsen a nézőben. Értem, hogy ragaszkodni próbál az eredetihez, de ez így nemhogy vérszegény, de majdhogynem unalmas. Nagyon szépen fényképezett, nagyon jók az alakítások, nagyon-nagyon jó a zenei aláfestés és a hangulat, csak éppen nem történik az égegyadta világon semmi.
Kellemes csalódás Kellemes csalódás volt. Nem voltak nagy elvárásaim, egy igazán szórakoztató, látványos és hangulatos fantasyt kanyarítottak a kicsit újraértelmezett sárkányos sztoriból. Kiváló kikapcsolódás.
Cyberpunk vízió Minden képkockája zseniális. Elképesztően hangulatos sci-fi olyan akciójelenetekkel, hogy csak kerestem az állam. Remek történet, kiváló színészek, brutális akciók. Látványos, pörgős mozi többször nézős kategória.
Bérgyilkos móka Mindig öröm Budapestet viszontlátni egy külföldi filmben, és ezúttal magyar színészek is szerepelnek az alkotásban szép számmal, igaz, csak pici testőrszerepben. B-listás sztárocskák uralják a mozit, Bautista régebben is sok harcművészeti projektben részt vett, így nem állt távol tőle ez a világ, bár a Sofia Boutellával alkotott párosa nekem nem igazán volt hihető, mert kb. nulla kémia volt közöttük. Scott Adkins is feltűnik egy viszonylag irritáló karakter képében, megérdemelne már egy hozzá méltó szerepet. Ben Kingsley pedig kapott egy annyira nem hozzá illő szinkronhangot, hogy az eddigi kevés szimpátiám is menten elszállt vele kapcsolatban. A lövésekkor fröccsenő vér erősen emlékeztetett... több»
Mese a Draugurról A The Damned kiváló iskolapéldája azoknak a horrorfilmeknek, amelyek elgondolkodtatnak.
A szereplőket kísértő lény mítosza egészen régre nyúlik vissza.
A draugr vagy draug (óskandinávul: draugr; izlandul: draugur; feröeriül: dreygur; dánul és norvégul: draug; svédül: dröger, drög) egy élőholt lény az északi országok mondáiból és népmeséiből, változó kétértelmű tulajdonságokkal. A modern időkben gyakran skandináv természetfeletti zombikként ábrázolják őket, inkább megelevenedett holttestek, semmint szellemek, amelyek megfoghatatlan szellemi testtel rendelkeznek.
Természetesen nem merül ki a mozi a természetfeletti elől való menekülésben, ugyanis az utolsó percekben egy váratlan fordulat egy... több»
Mission: Impossible az űrben Talán az eddigi legeredetibb Star Trek-film született meg A 31-es Szekcióval, hiszen egy eredettörténetbe oltott, romantikus szállal fűszerezett, űrbéli Mission Impossible-lel van dolgunk, és hatalmas királyság (bocs, császárság), hogy éppen Michelle Yeoh-ra esett a választás. Ezt a szerepet bizony mintha kimondottan neki írták volna, de a többi karakter is érdekes, eredeti, és a megvalósítás egyenesen pazar. Lenyűgöző a látvány, és ha már Michelle Yeoh, akkor természetesen a közelharc is, a zenei aláfestés tökéletes, az atmoszféra pedig nagyon ott van, pedig körülbelül három műfaj zsáner keveredik. Feszes tempót diktál, érdekes a sztori, és vizuálisan is nagyon erős, az átlagon felüli színé... több»
42 Ash (2025)
Kimondottan jó. Nem is tudom, mikor láttam ennyire eredeti és szürreális sci-fi horrort. Megidézi a Doom hangulatát és a The Thing-féle testhorrorokat, miközben zseniális képi világa és atmoszférája szinte beszippant. Kár lenne többet elárulnom; ha szereted az intelligens sci-fi horrort, ezt mindenképp látnod kell.