Az Eliot nézve az volt az első gondolatom, hogy de jó lenne, ha engem is elrabolnának az idegenek. A Disney végre kezd magára találni, ismét egy remek mesét hoztak össze. Mostanában a sci-fi vonal úgy látszik, nagyon menő, hiszen főhősünk, Elio, szülei elvesztése után nagyon magányosnak érzi magát, azonban egy véletlen folytán a kisfiút elviszik az idegenek, akik azt hiszik róla, hogy ő a Föld vezetője. Természetesen jó nagy kalamajkába keveredik, és a kalandok közben új barátokat talál, végezetül pedig otthonra – a saját szívében. Patikamérlegen adagolja a blazírt humort, vicces és egyben zseniális utalásokkal olyan klasszikusokra, mint az Alien vagy a Terminator 2, miközben érzelmes húrokat is megpendít. A karakterek aranyosak, szerethetőek, a történet nincs agyonbonyolítva, de kellően érdekes, a látvány pedig – ahogy a Pixartól már megszokhattuk – magáért beszél. Igazán szórakoztató és kedves kikapcsolódás, nyáresték üdítő színfoltja az egész családnak.
Az Eliot nézve az volt az első gondolatom, hogy de jó lenne, ha engem is elrabolnának az idegenek. A Disney végre kezd magára találni, ismét egy remek mesét hoztak össze. Mostanában a sci-fi vonal úgy látszik, nagyon menő, hiszen főhősünk, Elio, szülei elvesztése után nagyon magányosnak érzi magát, azonban egy véletlen folytán a kisfiút elviszik az idegenek, akik azt hiszik róla, hogy ő a Föld vezetője. Természetesen jó nagy kalamajkába keveredik, és a kalandok közben új barátokat talál, végezetül pedig otthonra – a saját szívében. Patikamérlegen adagolja a blazírt humort, vicces és egyben zseniális utalásokkal olyan klasszikusokra, mint az Alien vagy a Terminator 2, miközben érzelmes húrokat is megpendít. A karakterek aranyosak, szerethetőek, a történet nincs agyonbonyolítva, de kellően érdekes, a látvány pedig – ahogy a Pixartól már megszokhattuk – magáért beszél. Igazán szórakoztató és kedves kikapcsolódás, nyáresték üdítő színfoltja az egész családnak.