Láttuk már Cameron Diaz úgy látszik, vagy nem gondolta komolyan a visszavonulását a filmiparból, vagy egyszerűen csak van az a pénz, amiért meggondolta magát. Mindenesetre jó volt újra látni, még akkor is, ha nem tűnt valami hitelesnek, bár ez inkább a lapos forgatókönyv érdeme. és nem a színésznőé. Jamie Foxxszal meglehetősen fura párost alkotnak, és Glenn Close-ról sem mondhatnám, hogy különösebben brillírozna. Szokványos kémtörténet, néhány egész jó poénnal és pazar látványvilággal. Egyszer mindenképp érdemes megnézni, hibái ellenére kellemes kikapcsolódást nyújt.
Időjárás-manipuláló űrállomást manipulálók Kétség kívül látványos sci-fi, bár igazából nem mutat semmi újat a katasztrófafilmek terén, erre mondják, hogy tisztességes iparosmunka.
Az azért szemet szúrt, amikor az amúgy mindenképp önmegsemmisülő űrállomás rendszerét még utoljára újraindítják, hogy eltűnjön a vírus... na de ne várjunk bonyolult és logikus történetvezetést, elég ide a jönavilágvégedekétmásodperccelelőttemegállítjuk séma. Csakis a látvány miatt három csillag.
Vudu rémálom Nagy valószínűséggel a (világ)híres magyar szinkron forog a nem létező sírjában, ugyanis rövid időn belül ez a sokadik mozi, ami egész jó lenne, ha nem csapná agyon a fent említett pocsék magyar hangsáv.
A sztori egész jó, nem nagyon emlékszem voodoo témájú horrorfilmre, legalábbis a közelmúltból, bár vannak logikátlan döntések a szereplők részéről.
Ebben a formában sajnos elég feledhető.
Vadászokra vadászó vadász Egyrészt egyáltalán nem olyan rossz, mint amennyire lehúzta a legtöbb kritika. A látvány, hangulat és az akciók abszolút rendben vannak, Aaron Taylor-Johnson pedig tökéletes választás volt a szerepre, karizmatikus, tökéletes testű, jóvágású antihős, bár sokkal több van benne, kíváncsian várom a következő alakítását.
A filmet az olyan bakik rontják el, mint az évek alatt semmit sem öregedő apa, vagy a tarot-lapok rémesen béna értelmezése (a tarot-kártya olvasók sikítva fogják a hajukat tépni), azonban nagy piros pont, hogy az orvvadászos résszel állást foglal az élővilág, a természet védelme mellett.
Nekem kimondottan tetszett, igazán szórakoztató mozi lett.
Reptéri kaland Kellemes meglepetés volt, izgalmas akciómozi.
Nem váltja meg a világot, sem a műfajt, bár az autópályás jelenet hihetetlenül jó lett, azt meg kell hagyni.
Jason Bateman kifejezetten ijesztő ebben a szerepben, míg a többiek különösebben nem erőltették meg magukat.
Egy próbát mindenképp megér.
Történet nélküli történet A film egyetlen értékelhető eleme a hangulat, viszont minden más átlagos.
A cselekmény tobzódik a logikátlan eseményekben, olyan, mintha random horrorfilm-jeleneteket dobáltak volna egymásra. A szereplők nagyjából összes döntése irreális, logikátlan, ráadásul egyik sem szimpatikus annyira, hogy izgulni lehessen értük. A koncepció jó, viszont a megvalósítás meglehetősen harmatos.
Zombik a Marson A ki tudja, hányadik Marson játszódó sci-fi horror, sajnos nem lett jó. Nagyon nem.
A karakterek unalmasak és kétdimenziósak, a történet kiszámítható, a párbeszédek unalmasak és fantáziátlanok, ráadásul a magyar szinkron is borzasztó pocsék, valószínűleg azért, mert az alapanyag is gyenge volt, mint a reggeli harmat. Egyedül a látvány, ami tényleg elfogadható, de sajnos az összes többire azt kell mondjam, hogy innen-onnan összeollózott gagyi.
Kiszámíthatósága okán semmi feszültség, ezerszer látott jelenetek köszönnek vissza, gyakorlatilag az eddig elkészült összes sci-fi horrorból található benne valamilyen elem.
Ha van másfél órád, amit mindenképp elpazarolnál a semmire, csak akkor nézd meg... több»
Folk horror A természetfeletti horror az egyik kedvenc zsánerem, és a Ritual több szempontból is jól teljesít.
Remekül épít atmoszférát, amely leginkább a hangoknak, valamint a kifejezetten erős vizualitásnak köszönhető. A színészi játék szintén átlag feletti, valamint a lény megjelenítése is hatásos, éppen ezért hiányoltam a hozzá kapcsolódó mitológia bővebb kibontását, és több képernyőidőt is kaphatott volna, mert kellően bizarr megjelenést kapott, valamint a befejezés is összecsapottnak tűnik az előzmények fényében.
Ennek ellenére érdemes megnézni, hangulatos darab.
Dühös idegenek Kevés jó sci-fi horror készül mostanában, főleg az idegenekkel kapcsolatos témában, az Extraterrestrial azonban némileg kárpótolt ezért.
Teljesen véletlen akadtam rá egy filmes fórumon, és meg kell mondjam, nagyon kellemes csalódás volt. Hangulat és látvány abszolút rendben, a színészi játék ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de a sztori annyira jó lett, és egy olyan merész befejezést kreáltak hozzá, ami magasan kiemeli a mezőnyből. Főleg a konteósok örülhetnek, de bátran ajánlom mindenkinek, aki egy jó sci-fi horrorra vágyik.
Vizes kísértethistória Szeretem a természetfelettivel foglalkozó alkotásokat, és a The Deep House alapsztorija kimondottan érdekes. Az elárasztott ház és kárhozott lakóinak története feszültséggel teli, és már az alapszituáció is nyomasztó, hiszen a búvárpalack jelentősen lekorlátozza a szereplőket mind mozgás, mind pedig az egyre fogyó levegő miatt idő szempontjából is.
Aki véres jeleneteket vár, az csalódni fog, itt leginkább a feszültségkeltésen van a hangsúly, és hát a látvány és az atmoszféra is tökéletes, azonban egy kicsit nagyobb merészséggel sokkal ütősebb film is születhetett volna. Egy próbát mindenképp megér a különleges helyszín miatt.
Kungfu izé Nagyjából olyan, mintha a Xena egyik epizódját áthelyezték volna Kínába, és kicserélték volna a szereplőket.
A harcjelenetek borzasztóan túltoltak és gagyik, és hát ez a zene sem passzol sehogy sem ehhez az egészhez. Nevetségesen túltolt erőszak, egy halom sztár és egy romhalmaz.
Egyszerűen pocsék.
Elgondolkodtató koncepció Hugh Grant élete talán legjobb alakítását hozza a pszichopata szerepében, és a vallásokkal kapcsolatos monológja elgondolkodtató és meglepő is egyben. Nagyon okos és hangulatos pszicho-thriller remek történettel.
Mi egyéb lehetséges még? Akár egy Access Bars oktatófilm is lehetne, amely bemutatja, hogyan használjuk ennek a holisztikus technikának a fő eszközeit: a kérdéseket.
Ámbár mindettől függetlenül egy friss, kedves, modern mese, és nem mellékesen a látványvilág is pazar.
Abszolút erőszakmentes és kellemes kikapcsolódás kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Pokoljárás Párizs alatt Kellemes Indiana Jones-kalandnak indul ezúttal egy női főhőssel, aztán szép fokozatosan metahorrorba fordul.
Zseniálisan játszik a te teremted a valóságod témával, miközben egy komplett pokoljárás szemtanúi lehetünk.
Kevesen fogják igazán érteni, határozottan rétegfilm, mindazonáltal látványos és hangulatos.
Bosszúálló kutyák Kellemes meglepetés volt számomra ez a koreai mozi. Kevés jó animal horror készül, és azok közül is sokat elrontanak az állatok megjelenítésével. Ebben az esetben azonban szó sincs erről. A CGI minőségi, az operatőri munka egészen kiváló mind vizuálisan, mind pedig hangulatkeltésben magasra tették a lécet. Az egyetlen negatívum a színészi játék, valahogy egyik sem volt kiugróan jó, bár ez lehet, hogy a faék egyszerűségű forgatókönyv számlájára írható.
Igazán látványos, hangulatos, bár én inkább sci-fi akciófilmnek nevezném, mint horrornak.
Minőségi szórakozás, a műfaj rajongóinak jó szívvel ajánlom.
Klasszikus kaland Ha valamihez, hát a kosztümös kalandfilmekhez nagyon jól értenek a franciák. Látványos, hangulatos, szépen fényképezett mozi, méltó feldolgozása a klasszikus történetnek.
Karácsonyi fantasy A Mikulással kapcsolatos téveszméimet egy pillanat alatt eloszlatta az a jelenet, amikor kisgyerekként a szentestét várva anyu, és tesómék egy emberként kiáltozták, hogy „gyere, itt a télapó!”, majd szegény fatert tolták elém mint mellékelt ábrát, aki semmit sem értett az egészből, csak borotválkozni szeretett volna, ezért sűrű, illatos, fehér szappanhab borította az arcát, mintha szakáll lenne.
Na ennyit a sanyarú gyerekkoromról, itt van viszont egy high-tech sci-fi fantasy, nem is tudom, micsoda, kicsit Tim Burtonre emlékeztető, némiképp komor vizuális hatásokkal, jó poénokkal és elképesztően klassz hangulattal, ami egy kicsit visszaadta nekem az elveszett télapós hangulatot. Dwayne Johnso... több»
Rút kiskacsa és AI Azon túl, hogy a vad robot egy vizuálisan lenyűgöző történet, A rút kis kacsa klasszikus meséjét helyezi át modernebb köntösbe, és bár igaz, hogy itt egy kis libáról van szó, akit egy robot nevel fel, mégis egy aranyos és megindító történetet kapunk az anyaságról, a szeretetről, mindenféle mellébeszélés és szájba rágás nélkül.
Kicsiknek és nagyoknak egyaránt kiváló és minőségi szórakozás.
Meta horror Én az első részt ugyan nem láttam, és nem is annyira kedvelem a slasher horrorokat, azonban ez a meta vonal érdekessé teszi, és ki is emeli az átlag horrormozik közül. Naomi Scott alakítása nemcsak hogy remek, de messze átlag feletti, talán a film végén felbukkanó szörnynek több képernyőidőt szántam volna, és a befejezésen is változtattam volna, valami pozitívabb végkifejlettel zártam volna a történetet.
Érzékeny gyomrúaknak nem ajánlott, rendkívül nyomasztó az atmoszféra, és extrém véresek, erőszakosak egyes jelenetek.
Felesleges folytatás Engem valahogy nem tudott megfogni, egyrészt, mert a vizuális effektusok úgy néztek ki, mintha az AI generálta volna, másrészt pedig a történetvezetés is elég furcsa, mert néha az volt az érzésem, mintha random jelenetek lettek volna egymás mellé dobálva. A poénok unalmasak, és kifejezetten idegesítő Venom magyar hangja és ahogy mindenbe belepofázik, amit természetesen csak Tom Hardy karaktere hall.
A filmvégi nagy akciójelenet látványos, de érdemben több pozitívumot sajnos nem tudok elmondani róla.
67 Újra akcióban (2025)
Cameron Diaz úgy látszik, vagy nem gondolta komolyan a visszavonulását a filmiparból, vagy egyszerűen csak van az a pénz, amiért meggondolta magát. Mindenesetre jó volt újra látni, még akkor is, ha nem tűnt valami hitelesnek, bár ez inkább a lapos forgatókönyv érdeme. és nem a színésznőé. Jamie Foxxszal meglehetősen fura párost alkotnak, és Glenn Close-ról sem mondhatnám, hogy különösebben brillírozna. Szokványos kémtörténet, néhány egész jó poénnal és pazar látványvilággal. Egyszer mindenképp érdemes megnézni, hibái ellenére kellemes kikapcsolódást nyújt.