Bosszúálló kutyák Kellemes meglepetés volt számomra ez a koreai mozi. Kevés jó animal horror készül, és azok közül is sokat elrontanak az állatok megjelenítésével. Ebben az esetben azonban szó sincs erről. A CGI minőségi, az operatőri munka egészen kiváló mind vizuálisan, mind pedig hangulatkeltésben magasra tették a lécet. Az egyetlen negatívum a színészi játék, valahogy egyik sem volt kiugróan jó, bár ez lehet, hogy a faék egyszerűségű forgatókönyv számlájára írható.
Igazán látványos, hangulatos, bár én inkább sci-fi akciófilmnek nevezném, mint horrornak.
Minőségi szórakozás, a műfaj rajongóinak jó szívvel ajánlom.
Klasszikus kaland Ha valamihez, hát a kosztümös kalandfilmekhez nagyon jól értenek a franciák. Látványos, hangulatos, szépen fényképezett mozi, méltó feldolgozása a klasszikus történetnek.
Karácsonyi fantasy A Mikulással kapcsolatos téveszméimet egy pillanat alatt eloszlatta az a jelenet, amikor kisgyerekként a szentestét várva anyu, és tesómék egy emberként kiáltozták, hogy „gyere, itt a télapó!”, majd szegény fatert tolták elém mint mellékelt ábrát, aki semmit sem értett az egészből, csak borotválkozni szeretett volna, ezért sűrű, illatos, fehér szappanhab borította az arcát, mintha szakáll lenne.
Na ennyit a sanyarú gyerekkoromról, itt van viszont egy high-tech sci-fi fantasy, nem is tudom, micsoda, kicsit Tim Burtonre emlékeztető, némiképp komor vizuális hatásokkal, jó poénokkal és elképesztően klassz hangulattal, ami egy kicsit visszaadta nekem az elveszett télapós hangulatot. Dwayne Johnso... több»
Rút kiskacsa és AI Azon túl, hogy a vad robot egy vizuálisan lenyűgöző történet, A rút kis kacsa klasszikus meséjét helyezi át modernebb köntösbe, és bár igaz, hogy itt egy kis libáról van szó, akit egy robot nevel fel, mégis egy aranyos és megindító történetet kapunk az anyaságról, a szeretetről, mindenféle mellébeszélés és szájba rágás nélkül.
Kicsiknek és nagyoknak egyaránt kiváló és minőségi szórakozás.
Meta horror Én az első részt ugyan nem láttam, és nem is annyira kedvelem a slasher horrorokat, azonban ez a meta vonal érdekessé teszi, és ki is emeli az átlag horrormozik közül. Naomi Scott alakítása nemcsak hogy remek, de messze átlag feletti, talán a film végén felbukkanó szörnynek több képernyőidőt szántam volna, és a befejezésen is változtattam volna, valami pozitívabb végkifejlettel zártam volna a történetet.
Érzékeny gyomrúaknak nem ajánlott, rendkívül nyomasztó az atmoszféra, és extrém véresek, erőszakosak egyes jelenetek.
Felesleges folytatás Engem valahogy nem tudott megfogni, egyrészt, mert a vizuális effektusok úgy néztek ki, mintha az AI generálta volna, másrészt pedig a történetvezetés is elég furcsa, mert néha az volt az érzésem, mintha random jelenetek lettek volna egymás mellé dobálva. A poénok unalmasak, és kifejezetten idegesítő Venom magyar hangja és ahogy mindenbe belepofázik, amit természetesen csak Tom Hardy karaktere hall.
A filmvégi nagy akciójelenet látványos, de érdemben több pozitívumot sajnos nem tudok elmondani róla.
Cronenberg után szabadon Coralie Fargeat megírta és megrendezte valószínűleg az év, vagy talán az évtized egyik legmeghatározóbb zsánerfilmjét, amely csak látszólag testhorror. Valójában egy ember drámája, és a fogyasztói társadalom, azon belül is a média kíméletlen karikatúrája és kritikája is egyben.
Több elég komoly és kemény témát is boncolgat, kezdve a nők testképzavarától és annak mentális és fizikai hatásairól, a filmipar és a média kegyetlenségén át egészen a gyógyszeripar megkérdőjelezhető korrektségének a megvillantásával.
Elizabeth Sparkle (Demi Moore letaglózó alakításában) szembesül azzal, hogy bár rendkívül csinos nő, a showbiznisz világában már öregnek számít, és amikor kiteszik a szűrét, teljesen öss... több»
Borzalmasan unalmas Bár egy fokkal jobb a 2004-es verziónál, mégis azt kérdezem: miért kell 2024-ben kizárólag klisékre épülő vámpíros filmet forgatni? A főgonosz úgy néz ki, mint Marylin Manson kopaszon, és az egész valahogy vértelen, hogy stílusos legyek. Miközben King erőlködik a régi sztorikkal, az Abigail például százszor szórakoztatóbb. Erről csak le akartak húzni még egy bőrt, olyan is lett.
Okkult ügyek Bár első látásra kitűnik a tucat trancsírozós horrorfilmek közül, az Oddity nem találta fel a spanyolviaszt, csupán újragondolta a Temetetlen múlt című klasszikust.
Csavart egyet-kettőt a sztorin, megspékelte némi spiritualitással és okkultizmussal, más környezetbe helyezte, és voila', kész az igazi horrorszenzáció.
Mentségére legyen mondva, tényleg jó, az atmoszféra bekúszik az ember bőre alá, még akkor is, ha amúgy hidegen hagynak a szellemek, mert a végére garantáltan olthatatlan vágyat fogsz érezni, hogy elmenj egy szellemidéző szeánszra, mindazonáltal kínosan ügyelni fogsz arra is, hogy este legyen mindenhol elegendő fény a lakásban, és ezentúl ötvenszer is meggondolod, hogy randizz-e j... több»
Végre John Woo végre ismét elemében.
Lassított lőpárbajok, galambok, repkedő autók, látványos közelharcok, egyetlen hátránya, hogy kissé sablonos a sztori.
M.I. volt ez? Az emberiséget fenyegető mesterséges intelligencia még sosem volt ennyire béna, számomra a témában még mindig a Terminátor az etalon.
Ez az M.I. rafináltan keveri a lapokat, mint egy unatkozó háziasszony, valószínűleg éppen ezért szólalt meg női hangon. Nincs igazán súlya a történetnek, az izgalom minimális, a hangulat meg inkább hajaz valami menő high-tech tinifilmre, mint thrillerre.
Gyengécske és felesleges próbálkozás.
Gyenge remake A holló tipikusan az a film, amihez vétek volt hozzányúlni, nem is sikerült jól Rupert Sanders rendezése.
Először is, szerencsétlen Bill Skarsgard úgy néz ki, mintha a Bravo magazin egyszer használatos tetoválásaiból készített kupacba esett volna, és random ragadtak volna rá idiótábbnál idiótább tetoválások. A zenék valami rettenetesek, a szerelmi szál elnagyolt, a történet meg... hát... mentségükre legyen mondva, próbáltak összekalapálni valamit, de kissé kusza lett az összkép, és midőn szegény Ericet már másodszorra lökték ugyanazzal a mozdulattal lassítva a pocsolyába, már lehetett sejteni; itt bizony elfogytak az ötletek. Az öldöklések öncélúan véresek, az akciók ötlettelenek, és semmit ... több»
Klasszikus dark mese Alex Proyas mára kultstátuszba emelkedett alkotása sajnálatos és ironikus módon a főszereplő, Brandon Lee halálával (amit egy kellékfegyverben hagyott lőszer okozott) szorosan összefonódott, mintegy bizarr reklámot csinálva a halálból visszatérő, bosszúálló szerelmes történetének.
A holló az első képregényfilmek egyike, azok közül is a dark fantasy vizeire evező misztikus történet, tele érzelmekkel a legendás Bruce Lee fia révén egy kis harcművészettel és bitang jó hangulattal, ami köszönhető a színészeknek, a pazar látványnak és a kiváló soundtracknek.
Vizuálisan erős, remekbe szabott történet Brandon Lee felejthetetlen alakításával.
Bolond lottó Awkwafina nekem valahogy sótlan mint komika, nem is értem, miért erőltetik, hogy vígjátékokban szerepeljen, mert egyszerűen nem áll jól neki ez a stílus; számomra nagyjából annyira vicces, mint a fogkefém.
A film alapötlete azonban zseniális, és inkább tudtam volna elképzelni egy akció-thrillerként, mintsem ebben a formában.
Egyszer nézhető kategória.
Okos thriller Valószínűleg én vagyok fordítva bekötve de egyáltalán nem értek egyet a sok lehúzó kritikával. Sokan azért szapulták a filmet mert a rendező lányának szánt reklámnak vélték. Még ha erről is lenne szó, tegye mindenki a szívére a kezét, aztán pedig tegye fel magának a kérdést: -Hasonló helyzetben én nem ugyanezt csináltam volna ?
A hölgynek remek az ének hangja, és egész kellemesek a filmben elhangzott trackek, szóval szerintem ezzel semmi gond.
Remek a történet, jó a ritmusa és Josh Hartnett kiváló választás volt a szerepre. Őrületesen nagy fordulatokra nem kell számítani, de ettől függetlenül azért érhetnek bennünket meglepetések ahogy előre haladunk a cselekményben. Nekem a Kopogás a kunyh... több»
Ügyetlen egyveleg Vegyes érzelmeket keltett bennem egyrészt azért mert megvolt a hamisíthatatlan Alien hangulat, ha mást nem az atmoszférát Alvarez remekül eltalálta másrészt viszont a történet nem más mint az előző részek egyvelege méghozzá konkrétan komplett jeleneteket emeltek át a régebbi filmekből. Számomra a horror faktor is közepes egyáltalán nem ez a legijesztőbb és legvéresebb rész a franchiseból. A szereplők kétdimenziósak, a történet összecsapott, az egésznek valahogy olyan hatása van mintha gyorsan túl akartak volna lenni rajta. Hanghatások szempontjából és vizuálisan valóban rendben van és még azt is el tudták érni hogy a másolt jelenetek inkább tűnjenek tisztelgésnek a korábbi részek előtt, neke... több»
Kihagyott ziccer Egyáltalán nem volt annyira rossz, mint amennyire az előzetes kritikák beharangozták, és tény, hogy Cate Blanchett tépett tűzvörös frizurája eszelősen jó, azonban az alakításáról ezt már nem nagyon lehet elmondani. A videójátékot egyáltalán nem ismerem, így nem tudom mihez hasonlítani, az azonban tény, hogy rendkívül jól eltalálták az atmoszférát, a poénok egész jók, és az akciók is megállják a helyüket, a látvány azonban kicsit egy fapados Mad Max életérzést hozott elő belőlem. Mindent összevetve nem olyan rossz, mint amennyire beharangozták, de nem is ez lesz az év mozgóképes etalonja.
Pókmese Annak ellenére, hogy nem kapott túl jó véleményeket, nekem tetszett ez a produkció, a francia pókos filmnél mindenféleképpen jobban sikerült. Nem is igazán horror, hiszen van egy kis sci-fi beütés, és néhány kellemes poént is ellőnek, de ezen kívül sajnos nem egy nagy eresztés, főleg, hogy a trükkök valóban eléggé olcsó hatást keltenek. Egyszer azért érdemes megnézni.
Tömény ostobaság Hiába vonultat fel annyi sztárt, hogy akár három filmet is meg lehetne tölteni velük, az egész már túl erőltetettnek tűnik csakúgy, mint a Deadpool szájába adott, kimondottan trágár és öncélú poénok. A történet meglehetősen light, a látvány azonban, mint mindig, most is a helyén. Annak azért örültem, hogy nem várt karakterek is felbukkantak, és a stúdiócserére utaló poénok is megállták a helyüket, a Disney-től egészen szokatlanul meredek poénokat is bevállaltak, de mégis éppen a multiverzumos katyvasznak köszönhető, hogy túl sok mindent akartak belepréselni, és éppen ez lett a veszte.
Agyzsibbasztó nyomozás Will Ferrell humora egy külön kategória, és hát itt meglehetősen töményen kapunk belőle.
Az első tíz perc egy laza stílusparódiát sejtet, ami aztán átfordul egy irdatlan tömény „fárasztó humor”-fröccsé. Egymást érik az agyzsibbasztó poénok, néhol pedig az obszcén határát súrolva csordogál a történet. A nyomozós szál lehetett volna kicsit összetettebb, és Ferrer karakterén kívül túl sokat nem tudunk meg senkiről sem, valamint az akciók sem valami eget rengetőek, de egy nyár esti kikapcsolódásnak épp megteszi.
67 Menekülés a csendbe (2024)
Kellemes meglepetés volt számomra ez a koreai mozi. Kevés jó animal horror készül, és azok közül is sokat elrontanak az állatok megjelenítésével. Ebben az esetben azonban szó sincs erről. A CGI minőségi, az operatőri munka egészen kiváló mind vizuálisan, mind pedig hangulatkeltésben magasra tették a lécet. Az egyetlen negatívum a színészi játék, valahogy egyik sem volt kiugróan jó, bár ez lehet, hogy a faék egyszerűségű forgatókönyv számlájára írható. Igazán látványos, hangulatos, bár én inkább sci-fi akciófilmnek nevezném, mint horrornak. Minőségi szórakozás, a műfaj rajongóinak jó szívvel ajánlom.