Mosolyogj (2022)

Egy sablonos, de a jumpscare-eket ügyesen adagoló horrorsztorit kapunk a filmtől, amely a hangeffektekkel is kiválóan operál. Gyenge pontja az ismerős, ezáltal kiismerhető történet(vezetés) [pl.: A kör], erőssége a kiváló kép- és hangképzés. Aki szereti az ijesztgetős horrorokat, ne hagyja ki!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Parker Finn, elolvastam a nevét egyszer. Parker Finn, elolvastam a nevét még egyszer, de nem mondott semmit számomra. Utánanézve rádöbbentem, hogy elsőfilmes rendező. Mondjuk annyira nem volt egy döbbenetes pillanat, hiszen a Mosolyogj trailerét látv... teljes kritika»

Van benne három ötletesebb rész, abból kettő szerepel az előzetesben. Azt hiszem, ezzel el is mondtam mindent.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Valami követ. Látta ezt a filmet valaki? Én igen, és kijelenthetem, hogy itt viszont egy copyt láttunk, kissé gyengébb kivitelben. Vagy a Fallent a zseniális Denzel Washingtonnal a soraiban. Na, az olyan rémisztő, ami itt azért annyira van, mint Makó attól a bizonyos Jeruzsálemtől. Ráadásul annak követhető volt a sztorija! Sajnos, lehet, öregszem, mert megint belefutottam egy olyan természetfeletti katyvaszba vagy káoszba, amit nem igazán értek. De nem is igazán ez a lényeg, hanem az, hogy ez a termék úgymond eladható-e, vagy nem? Parker Finn, az elsőfilmes rendező kissé megmosolyogtató stábot trombitált össze. Kissé jellegtelen és hiteltelen színészek, akiknek nem is sikerült a szívembe lopniuk magukat. Más elfoglaltságaim miatt nem igazán tudtam a filmekkel mostanság „közelebbi kapcsolatba” kerülni, de már elkezdtem pótolni a hiányosságaimat. Szóval vissza a filmhez. Sosie Bacon (The Last Summer), Kyle Garner (Sikoly 2020, Rémálom az Elm utcában 2010,) és a leggyengébb láncszem, maga Jessie T. Usher ( Veszélyes hazugságok ). Tehát. Nem fogott meg, nem szippantott be, nem volt számomra értelmezhető. Mint a mai alkotások jó része. Kedves „rettegő” olvasóim, ez sajna nem horror, csak némi-nemű horrorelemekkel megtűzdelt „ijesztgetős film”. Nyugodtan rágcsáltam a körtémet, hiszen nem is nagyon történt semmi figyelemre méltó. Mr.Finn, szurkolok önnek, hogy szedje össze magát, ha rendező szeretne lenni. Na, az még nagyon messze van.

Egy jó ideje vacilláltam már ennek a filmnek a megnézésén, de a napokban sort kerítettem rá, és be kell valljam, elég vegyes lett a fogattatása nálam. Vacilláltam rajta, mert a kritikusok véleményei alapján egy kimondottan erős atmoszférájú és félelm... teljes kritika»

Vártam erre a filmre, de igazából csalódtam benne. A téma jó lenne - nekem kicsit a Valami követ és az 1998-as Letaszítva keveréke -, ám a kivitelezés szegényes. Néhol tényleg tud ijesztő lenni, de nagyon sok a logikátlanság is benne. A főszereplő, Sosie Bacon (Kevin Bacon lánya) jól játszik, csak épp ez nem menti meg a filmet. A vége pedig teljesen átmegy gagyiba, sajnos. Parker Finn mégis nagyot startolt ezzel a sztorival, hiszen az ismeretlenségből emelkedett ki, a film fogatókönyvének megírásával és az első rendezésével. Értékelés: 45-50%. Nem több.

A film első fele kellemes It follows jelleget képvisel. Egy nyilvánvalóan metaforikus szörny kerget egy nőt, aki egyre durvább és durvább dolgokba keveredik. Pár ijesztés egész eredeti, és bár majdnem mindegyik jumpscare, a film izgalmas marad, mert kíváncsiak vagyunk a feloldásra egy ilyen nem konvencionális szörnnyel szemben. Azonban a film utolsó harmada egy vergődés, ahol a történet csigatempóra lassul és majdnem semmi sem történik. A lezárás is hasonlóan semmilyen, ironikusan a film sokkal izgalmasabb lezárásokat vázolt fel a különböző álom jeleneteiben. Elvesztegetett lehetőség egy izgalmas metaforára.