Nem vidám a mosolyod.

2023.01.05 11:05 Kóborló Olvasottság: 169x

3

Egy jó ideje vacilláltam már ennek a filmnek a megnézésén, de a napokban sort kerítettem rá, és be kell valljam, elég vegyes lett a fogattatása nálam. Vacilláltam rajta, mert a kritikusok véleményei alapján egy kimondottan erős atmoszférájú és félelmetes hangulatú horrorfilmként aposztrofálták, míg a nézői vélemények sokkal inkább az átlagos felé hajlottak vele kapcsolatban. Továbbá, amikor megérkezett a film előzetese, akkor sem keltette fel az érdeklődésemet annyira, hogy rohanjak a legközelebb eső moziba, hogy láthassam. Tehát a film bekerült nálam a „majd valamikor sort kerítek rá” horrorfilmek igencsak hatalmas halmazába. De most, hogy végre rászántam a filmre a közel két órát, azt kell írjam, a film valahol félúton van, a nézői vélemények átlagos felhozatala és a kritikusok általi jobb horrorfilmek közötti határmezsgyén. Így tehát merüljünk el egy pár gondolat erejéig Parker Finn első egész estés filmjében, a Mosolyogj-ban.

A legtöbb helyen azt olvastam a filmről, hogy a legtöbben valahol a 2014-ben bemutatott Valami követ és egy kicsit talán még a 2002-es (amerikai) A kör című filmeket hozzák fel vele kapcsolatban összehasonlítási alapként, és azt kell hogy írjam, ezzel jómagam is valahogy így voltam, de számomra egy kevésbé ennyire régen bemutatott horrorfilm is sokszor felötlött bennem, méghozzá a 2020-as Az üres ember. Ha az imént felsorolt horrorfilmeket vesszük, akkor nagy gond nem lehet a Mosolyogj című filmmel, hisz jómagam mindhárom korábbi alkotást kimondottan kedveltem, de mégis, számomra hiányzott valami plusz ebből az alkotásból.

Maga a film forgatókönyvének a történetét két fő szálra bontanám, és be kell valljam, számomra nem annyira egyértelmű, hogy vajon melyik fő szál sikeredett erősebbre. A film első fele kimondottan ügyesen egyensúlyoz a horrorelemek és a misztikum igencsak vékonyka határvonalán, és a készítők is igencsak érdekesen oldottak meg sok mindent eme felében. Az első dolog, amit nagyon is dicsérnék, hogy képesek voltak egy olyan átlagos és mindennapi témát felruházni kimondottan erős félelemfaktorral, mint mondjuk egy mosolyt. Ez nálam sok esetben hátborzongató és zavarba ejtő tudott lenni, ami egy igencsak egyedi hangulatot biztosított a filmnek. Viszont sajnos a film első felében több olyan apróbb hibát is vétettek, ami kissé árnyalja eme összképet. Az egyik ilyen, hogy a film ebben a felében igencsak sokszor hagyatkoztak a jumpscare-ek erejére, és hiába láttuk ezeket százával már más hasonszőrű filmekben, még most is hatásosak voltak, jómagam pedig átkozom magamat, hogy még mindig képesek megemelni a pulzusszámomat eme olcsó hatásvadász elemekkel. A másik apróbb gondom a film első felével, hogy észrevettem magamon azt, hogy kezdem kimondottan nem kedvelni azt a fajta megoldást, amikor álomképekben, vagy csak elmerengések képében akarják ráhozni a frászt a nézőre, merthogy ezen elemek megakasztják számomra a folytonosságot, és talán egy kissé ki is zökkent az adott jelenet atmoszférájából. De mindezen apróbb negatívumok mellett kimondottan tetszett a rejtélyközpontúsága és az ismeretlentől való baljós érzés, amit igencsak intenzíven sugárzott a film.

A történet második felében viszont már sokkal konkrétabban tolják a képünkbe a horrorelemeket, és sokkal kevésbé veszik figyelembe az első egy órában felépített misztikus tartalmat. Ezzel sem lenne akkora probléma, ha mondjuk kicsivel többet bíztak volna a film nézőjének a fantáziájára eme téren. Tehát összesítve a történetet, egyáltalán nem rossz, de sajnos annyira egyáltalán nem is kiemelkedő, mint ami lehetett volna.

A Mosolyogj című film igencsak csúnyán el is tudott volna vérezni, ha mondjuk a főhősnőnk alakítása nem lett volna ennyire élvezhető, és emiatt pedig mindenképp dicséretet érdemel Sosie Bacon színésznőt, ugyanis szinte egymaga elviszi a filmet színészetileg a hátán. Ezt mondjuk kicsit sajnálom, hogy így oldották meg, hisz a film története adta volna azt, hogy talán egy kissé több dominanciát kapjon egy-két további szereplő is, de végül nekik be kellett érniük a másodvonalasok igencsak felejthető sorsával. A film technikai kivitelezéseit nem érheti szó, hisz eme dolgokba nem igazán lehet belekötni.

Összegezve: sokat vacilláltam azon, hogy vajon három vagy négy csillagot érdemel e a Mosolyogj című film, de talán akkor, ha az apróbb hibáit figyelembe vesszük, és ha azokra talán egy kissé jobban összpontosítottak volna a készítők, akkor nem a kimondottan erős három csillagosok táborát erősítette volna számomra eme alkotás.