Arclopó Hasonlóan a Szerhez a Grafted is a testhorror elemeit használja arra, hogy torz tükröt tartson a mai társadalom számára a nők önértékelésével és a szépségideálok elérhetetlenségéből fakadó frusztrációval kapcsolatban, és bár az arcokat lopó lány története kellően eredeti, mégsem tudja azt a drámai hatást elérni, mint a Demi Moore főszereplésével készült "testvére". Ugyan kapunk néhány erősebb jelenetet, de még így is bőven az ingerküszöb alatt marad, és összességében a megvalósítás is kicsit kusza, hiszen a lány zavarodott elméje nem következmény, hanem a cselekmény egyik kiváltó oka. Mindettől függetlenül hangulatos darab, egy próbát mindenképp megér.
Halálos iramban light Luke Evans úgy néz ki, mint Banderas, és úgy verekszik, mint Jackie Chan... De sajnos az utóbbi csak egyetlen jól koreografált jelenetben valósul meg a mozi elején, a többi valami infantilis sületlenség drogbáróval, love storyval és annyi akciófilmes klisével, amennyi csak létezik.
Szerelem a pokol tornácán Egy kissé csalódás volt, hogy a felvezetés után mégsem a pokol kapujáról szól a történet, de azért így is egy elég jó sztorit rittyentettek hozzá, amit még egy romantikus szállal is megspékeltek. Az alakítások nem túl kiemelkedőek, a hangulat és a látvány viszont nagyon profi, és jó volt Sigourney Weawert újra látni, egy- két jelenetnek volt némi alienes beütése. Egyszer nézős.
Vérszegény, mint az eredeti Bill Skarsgard sminkjét állítólag órákon át készítették, ehhez képest alig pár percet látni. Pedig rendkívül jól hozza a figurát, nagyon hatásos a recsegő, ropogó beszéde, a mozdulatai, valamint a Darth Vadert megszégyenítő hörgése, azonban túl keveset szerepel ahhoz, hogy valódi félelmet keltsen a nézőben. Értem, hogy ragaszkodni próbál az eredetihez, de ez így nemhogy vérszegény, de majdhogynem unalmas. Nagyon szépen fényképezett, nagyon jók az alakítások, nagyon-nagyon jó a zenei aláfestés és a hangulat, csak éppen nem történik az égegyadta világon semmi.
Kellemes csalódás Kellemes csalódás volt. Nem voltak nagy elvárásaim, egy igazán szórakoztató, látványos és hangulatos fantasyt kanyarítottak a kicsit újraértelmezett sárkányos sztoriból. Kiváló kikapcsolódás.
Cyberpunk vízió Minden képkockája zseniális. Elképesztően hangulatos sci-fi olyan akciójelenetekkel, hogy csak kerestem az állam. Remek történet, kiváló színészek, brutális akciók. Látványos, pörgős mozi többször nézős kategória.
Bérgyilkos móka Mindig öröm Budapestet viszontlátni egy külföldi filmben, és ezúttal magyar színészek is szerepelnek az alkotásban szép számmal, igaz, csak pici testőrszerepben. B-listás sztárocskák uralják a mozit, Bautista régebben is sok harcművészeti projektben részt vett, így nem állt távol tőle ez a világ, bár a Sofia Boutellával alkotott párosa nekem nem igazán volt hihető, mert kb. nulla kémia volt közöttük. Scott Adkins is feltűnik egy viszonylag irritáló karakter képében, megérdemelne már egy hozzá méltó szerepet. Ben Kingsley pedig kapott egy annyira nem hozzá illő szinkronhangot, hogy az eddigi kevés szimpátiám is menten elszállt vele kapcsolatban. A lövésekkor fröccsenő vér erősen emlékeztetett... több»
Mese a Draugurról A The Damned kiváló iskolapéldája azoknak a horrorfilmeknek, amelyek elgondolkodtatnak.
A szereplőket kísértő lény mítosza egészen régre nyúlik vissza.
A draugr vagy draug (óskandinávul: draugr; izlandul: draugur; feröeriül: dreygur; dánul és norvégul: draug; svédül: dröger, drög) egy élőholt lény az északi országok mondáiból és népmeséiből, változó kétértelmű tulajdonságokkal. A modern időkben gyakran skandináv természetfeletti zombikként ábrázolják őket, inkább megelevenedett holttestek, semmint szellemek, amelyek megfoghatatlan szellemi testtel rendelkeznek.
Természetesen nem merül ki a mozi a természetfeletti elől való menekülésben, ugyanis az utolsó percekben egy váratlan fordulat egy... több»
Mission: Impossible az űrben Talán az eddigi legeredetibb Star Trek-film született meg A 31-es Szekcióval, hiszen egy eredettörténetbe oltott, romantikus szállal fűszerezett, űrbéli Mission Impossible-lel van dolgunk, és hatalmas királyság (bocs, császárság), hogy éppen Michelle Yeoh-ra esett a választás. Ezt a szerepet bizony mintha kimondottan neki írták volna, de a többi karakter is érdekes, eredeti, és a megvalósítás egyenesen pazar. Lenyűgöző a látvány, és ha már Michelle Yeoh, akkor természetesen a közelharc is, a zenei aláfestés tökéletes, az atmoszféra pedig nagyon ott van, pedig körülbelül három műfaj zsáner keveredik. Feszes tempót diktál, érdekes a sztori, és vizuálisan is nagyon erős, az átlagon felüli színé... több»
Őslények a mélyből Tény, hogy az első rész sem volt egy shakespeare-i dráma, dokumentumfilm meg végképp, de nem is ez a célja. Csak szórakoztatni akar, és ennek teljes mértékben eleget tesz. Látványos, pörgős akciómozi. Van itt minden, gyakorlatilag egy komplett vízi Jurassic Parkot keltettek életre.
Van néhány egészen blőd, a fizikára fittyet hányó jelenet, de megbocsátható. Ha nem veszed túl komolyan, remek kikapcsolódás.
Karácsonyi őrület Nem láttam még az első részt, de biztosan meg fogom nézni. Fergeteges volt, ezer éve nem nevettem ennyit, csak ajánlani tudom karácsonytól függetlenül. :)
Vérszegény vérfarkas Mindig is kedveltem a vérfarkasos filmeket, és nagy bánatom, hogy ez sajnos nem lett jó.
Úgy esett, hogy tök egyedül ültem a moziteremben, mert a délutáni vetítésre rajtam kívül senki sem váltott jegyet, és az a helyzet, hogy egyáltalán nem féltem, még a kósza libabőr is elkerült, mint logikus gondolkodás az egyszeri horrorfilmszereplőt.
Pedig egyáltalán nem indul rosszul a mozi, megvan az atmoszféra, a hangeffektek kivételesen jók, ám az első fél óra után valahogy elveszíti a lendületét, pedig becsületesen próbálta egy kicsit más szemszögből, egészen pontosan a vérfarkasokéból megmutatni a folyamatot, de valahogy szétesik az egész.
A vizuális effektek és a hangok kifejezetten jók ellenben a... több»
Meta horror A második részt láttam először, és az sokkal jobban tetszett. Viszont ennek fényében az inkább remake, mint folytatás. Itt viszont sokkal ütősebb a zenei aláfestés. Egyszer nézős nekem.
Kvantum mese Michelle Pfeiffert jó volt újra látni, a sztori is egész jó, a látvány pazar, mint mindig, de valahogy nem akart mégse összeállni kerek egésszé.
Mindenesetre esti kikapcsolódásnak tökéletes.
SzuperSzikla Végre volt időm ezt is bepótolni, és azt kell mondjam, hogy piszok jó lett, igaz, nekem alapjáraton nincs sok bajom a DC-s filmekkel, sőt szerintem sokkal több köztük a jó, mint az elfuserált, ellentétben a marveles mozikkal, amelyek között kevesebb kedvencem van.
A látvány és a hangulat abszolút rendben van, a színészekkel sem volt nagy problémám, de az tény, hogy a történet nem túl acélos.
De őszintén, kit érdekel, amikor az egész annyira cool. :)
Láttuk már Cameron Diaz úgy látszik, vagy nem gondolta komolyan a visszavonulását a filmiparból, vagy egyszerűen csak van az a pénz, amiért meggondolta magát. Mindenesetre jó volt újra látni, még akkor is, ha nem tűnt valami hitelesnek, bár ez inkább a lapos forgatókönyv érdeme. és nem a színésznőé. Jamie Foxxszal meglehetősen fura párost alkotnak, és Glenn Close-ról sem mondhatnám, hogy különösebben brillírozna. Szokványos kémtörténet, néhány egész jó poénnal és pazar látványvilággal. Egyszer mindenképp érdemes megnézni, hibái ellenére kellemes kikapcsolódást nyújt.
Időjárás-manipuláló űrállomást manipulálók Kétség kívül látványos sci-fi, bár igazából nem mutat semmi újat a katasztrófafilmek terén, erre mondják, hogy tisztességes iparosmunka.
Az azért szemet szúrt, amikor az amúgy mindenképp önmegsemmisülő űrállomás rendszerét még utoljára újraindítják, hogy eltűnjön a vírus... na de ne várjunk bonyolult és logikus történetvezetést, elég ide a jönavilágvégedekétmásodperccelelőttemegállítjuk séma. Csakis a látvány miatt három csillag.
Vudu rémálom Nagy valószínűséggel a (világ)híres magyar szinkron forog a nem létező sírjában, ugyanis rövid időn belül ez a sokadik mozi, ami egész jó lenne, ha nem csapná agyon a fent említett pocsék magyar hangsáv.
A sztori egész jó, nem nagyon emlékszem voodoo témájú horrorfilmre, legalábbis a közelmúltból, bár vannak logikátlan döntések a szereplők részéről.
Ebben a formában sajnos elég feledhető.
Vadászokra vadászó vadász Egyrészt egyáltalán nem olyan rossz, mint amennyire lehúzta a legtöbb kritika. A látvány, hangulat és az akciók abszolút rendben vannak, Aaron Taylor-Johnson pedig tökéletes választás volt a szerepre, karizmatikus, tökéletes testű, jóvágású antihős, bár sokkal több van benne, kíváncsian várom a következő alakítását.
A filmet az olyan bakik rontják el, mint az évek alatt semmit sem öregedő apa, vagy a tarot-lapok rémesen béna értelmezése (a tarot-kártya olvasók sikítva fogják a hajukat tépni), azonban nagy piros pont, hogy az orvvadászos résszel állást foglal az élővilág, a természet védelme mellett.
Nekem kimondottan tetszett, igazán szórakoztató mozi lett.
Reptéri kaland Kellemes meglepetés volt, izgalmas akciómozi.
Nem váltja meg a világot, sem a műfajt, bár az autópályás jelenet hihetetlenül jó lett, azt meg kell hagyni.
Jason Bateman kifejezetten ijesztő ebben a szerepben, míg a többiek különösebben nem erőltették meg magukat.
Egy próbát mindenképp megér.
65 Grafted (2024)
Hasonlóan a Szerhez a Grafted is a testhorror elemeit használja arra, hogy torz tükröt tartson a mai társadalom számára a nők önértékelésével és a szépségideálok elérhetetlenségéből fakadó frusztrációval kapcsolatban, és bár az arcokat lopó lány története kellően eredeti, mégsem tudja azt a drámai hatást elérni, mint a Demi Moore főszereplésével készült "testvére". Ugyan kapunk néhány erősebb jelenetet, de még így is bőven az ingerküszöb alatt marad, és összességében a megvalósítás is kicsit kusza, hiszen a lány zavarodott elméje nem következmény, hanem a cselekmény egyik kiváltó oka. Mindettől függetlenül hangulatos darab, egy próbát mindenképp megér.