Retró hangulat Bevallom, sem Eddie Murphyt, sem pedig magát a Beverly Hills-i zsaru sorozatot nem igazán kedvelem, de azt kell mondjam, hogy remekül megidézték a nyolcvanas évek hangulatát, és egy korrekt negyedik részt dobtak össze remek színészgárdával.
Csalódások között Christopher Nolan sci-fi eposza vizuálisan mindenképpen hozta az elvárásokat, azonban hiába vonultat fel rengeteg nagyon-nagyon jó színészt, valahogy nincs meg az egyensúly a család drámája és a sci-fi vonal között, ráadásul a történet logikai bakik egész sorát vonultatja fel, ami azért egy ilyen nagyszabású produkciónál elég nagy baj. Elég csak a végére gondolni, ahol nem derül ki, hogy főhősünk hogyan került ki a fekete lyukból, illetve mi történt vele az idő alatt, amíg rehabilitálták, hiszen mire a lányával újra találkozik, ő már gyakorlatilag a halálán van. De persze az is elgondolkodtató, hogy a rendkívül fejlett intelligenciával rendelkező jövőbeli ötödik dimenziós verzióink intellige... több»
Ördögi Crowe Russell Crowe a viszonylag jól sikerült, A pápa ördögűzője után ismét egy démonos sztoriban szerepel, amelyben igaz, hogy csak egy lecsúszott alkoholista színész bőrébe bújva, de újra papot alakít.
Valahogy nem tudja a film eltalálni az alaphangulatot, hiszen míg a leszbikus lánya éppen azért kerül hozzá, mert egy meleg iskolatársa mellett kiállva bajba keveredik, addig a Crowe által alakított karaktert éppen egy pap becstelenítette meg még gyerekkorában, így aztán nem igazán tudni, hogy tulajdonképpen most akkor szeretnünk vagy gyűlölnünk kellene-e a melegeket, bár nem mintha bármelyik is hozzátenne valamit is az egyébként is gyenge sztorihoz. Feszültség szinte nulla, az effektek is hagynak... több»
Szürreális mese Már az ötletes főcímből tudni lehetett, hogy nem lesz egy egyszerű darab, és nem is hazudtolta meg magát a továbbiakban sem.
Egyszerre bizarr, fanyar és szürreális nyakon öntve némi humorral és elvont képi világgal. Kimondottan kellemes és egyben szokatlan élmény az egy kaptafára készült erőszakban tobzódó átlagmozik között.
Vannak hibái, de még így is erősen ajánlott.
Szörnyen lapos Akár még valami jó is kisülhetett volna az alapötletből, de a szörnyfilmbe oltott romantikus szál valahol elkeveredik ebben a szőttesben.
Vizuális megoldásaiban sem forradalmi, de azért még bőven élvezhető, azonban túl klisésre sikerült a posztapokaliptikus Szívtipró gimi imázs; egy mutáns óriásrovaroktól hemzsegő világban nem feltétlen a szerelemről csacsognék kóbor kutyákkal és félbeszakadt robotokkal, sőt egyáltalán nem is csevegnék velük, de hát nem én vagyok a főszereplő, na.
Érdekes és látványos, az biztos, de nincs ritmusa, sodrása, ami egy kalandfilmnél elengedhetetlen... lenne.
Egyszer nézhető.
Gyönyörű Még emésztem, de annyi bizonyos, hogy az egyik legszebb és legeredetibb alkotás a szerelemről, amit valaha láttam.
Adam a melegként elszenvedett traumák mintegy „mellékhatásaként” látja a szellemeket, azonban a film jóval túlmutat mindezeken és a generációs minták hatásán, hiszen a szerelem megváltó erejéről szól.
Szürreális bosszúmozi Bill Skarsgard alaposan kipattintotta magát a szerepre, bár ez önmagában még nem jelenti azt, hogy automatikusan jó lesz tőle a produkció.
Ez a film azonban Bill izmaitól függetlenül egy végtelenül szürreális, nyers, féktelen humorú, erőszakos, véres és hihetetlenül szórakoztató akciófilm az utóbbi évek egyik legjobb csavarjával a történet végén.
Még most is, ahogy írok róla, a hideg futkos a hátamon, amikor az akciójelenetekre gondolok. Gyönyörűen fényképezett, látványos és hihetetlenül kreatív közelharcokat láthatunk, a készítők tényleg elengedték a fantáziájukat. A sajtreszelőtől a nyakláncig minden, de tényleg minden fegyver.
Az atmoszféra is megér egy misét, mert valami szenzációs. A fe... több»
Klasszikus sci-fi Bárki bármit mondhat, de szerintem ez a film eszelősen jó. Jennifer Lopezt egyébként is nagyon bírom a vásznon, szerintem sokkal jobb színésznő, mint énekesnő, Atlas szerepe pedig kifejezetten neki való, mintha egyenesen rá írták volna.
Vannak olyan részei (mint például a vallatós jelenet), amelyek egyszerre idézik a nagy klasszikusokat (konkrétan az Alienből jutott eszembe a széttépett Bishoppal beszélgetős jelenet), és hozzák a frászt az emberre.
Néhol meglepően brutális, néhol pedig egészen elérzékenyül az ember miközben a látvány a pazar, az akciók lendületesek, és az atmoszféra is a helyén.
Simu Liu remek gonosztevő, de egyértelműen Jennifer Lopez jutalomjátéka és egy hatalmas sci-fi me... több»
Szerelem a seregben Mindenféle kliséktől mentes meleg szerelmi történet, amely megtörtént eseményeken alapul. Nincs eltúlozva, nem akar érzékenyíteni, szimplán két ember történetét meséli el, akik egymásba szeretnek.
Nosztalgikus szellemvadászat Szerintem kifejezetten szórakoztatóra sikerült annak ellenére, hogy újat nem tudott mutatni, és jó volt látni a régi szereplőket is. Remek látvány és hangulat, izgalmas sztori, könnyű kikapcsolódás szinte minden korosztálynak.
Veszélyes utakon Kellemes meglepetés volt végre egy olyan filmet látni, amiben tökéletes arányban mixelték össze az akció, vígjáték és romantikus elemeket. Ryan Goslingnak piszok jól áll a bolondozás és a hősszerelmes figura, habár Emily Blunt és közte nem volt tökéletes a kémia. Ettől eltekintve kiváló mozi, remek szórakozás.
Ördög a tv-ben Bár a found footage megközelítés és a tv-műsor ötlete meglehetősen egyedi, nekem nem nagyon jött be a lassú építkezés, hiszen nagyjából az utolsó 20-30 perc a mérvadó. Jól fel van építve, ütős a vége, van némi társadalomkritika is a média kulisszák mögötti világának bemutatásának apropóján, de valahogy mégsem az az igazi horror élmény, inkább amolyan kísérleti film feelingje volt. Beharangozták az utóbbi pár hónap legjobb horrorjaként, de szerintem az Abigail százszor jobban sikerült. Az alapötlet miatt viszont egy próbát megér.
Vámpíros ámokfutás Végre egy eredeti, látványos, lendületes, humoros, kellően véres vámpíros mozi. A Nincs, aki megmentsen óta nekem az első igazán jó, minőségi horror.
Kár lenne róla többet írni, ha szereted a műfajt, kötelező darab. :-)
Pókiszony Nálam jobban valószínűleg senki sem parázik nyolclábú barátainktól, azonban ez a film a technikai megoldásokon kívül nem nagyon tud felmutatni semmit.
Az igaz, hogy egy horrorhoz képest dicséretesen sokat foglalkozik a karakterek kibontásával, de mivel egy állatos horrorfilmről beszélünk, talán ez pont a történet rovására megy, mert a pókokról meg szinte semmit sem tudunk meg.
Néha kifejezetten idegesítő, amikor több karakter van egyszerre egy jelenetben, és úgy visítoznak, ordítoznak, hogy az a dialógusok érthetőségének a rovására megy.
Vannak kifejezetten ijesztő és gusztustalan jelenetek, de összességében nagyobb a füstje, mint a lángja.
Imádnivaló Tökéletes kikapcsolódás kicsiknek és nagyoknak. A látvány virtuóz, főleg 3D-ben a sztori is remek, a kicsiknek tetszeni fognak a kedves karakterek, a felnőttek meg jót mulathatnak a „tészta ideg vagy”-hoz hasonló beszólásokon.
Most is van erkölcsi tanulság, kungfu, és természetesen blazírt humor minden mennyiségben.
Profi munka. :)
Végzetesen rossz Maga a történet nem rossz, viszont a film több sebből vérzik.
A környezet és az atmoszféra telitalálat, viszont ezen kívül semmi érdemlegeset nem tud felmutatni. A vágás pocsék, a színészek játéka erőltetett, a forgatókönyv logikátlan, a vizuális effektek fapadosak, a szinkron pedig egyenesen rossz. Egy remek ötlet ócska kivitelezése.
Átlagos slasher Bár az alapsztoriból sok mindent ki lehetett volna hozni, a rendező végül túlbonyolította az egészet. Egészen jó volt addig, amíg nem tudtuk, mi hallucináció és mi nem, és szerintem ütősebb lett volna, ha kiderül, hogy a lány valamelyik személyisége a gyilkos, de legalábbis megálltam volna ott, hogy az egyik áldozat anyja akart bosszút állni. Ezzel a befejezéssel azonban már túl sok felesleges és kiszámítható „csavart” pakolt bele. A kevesebb több lett volna.
Kungfu és mágia Úgy találtam erre az animációs filmre, hogy semmit sem tudtam róla.
Csodálatos spirituális mese, olyan, mintha a Kung Fu Pandát keresztezték volna a mangákkal. Technikailag és vizuálisan is lenyűgöző, pörgős kaland. Csak ajánlani tudom.
Horrorisztikusan rossz A Liseberg egy 1923-ban megnyílt vidámpark, amely Svédország második legnagyobb városának, Göteborgnak a szívében található. Egyik fő látványossága a Helix újgenerációs hullámvasút, emellett a létesítmény nevezetes arról, hogy korábban koncertzenei helyszínként is funkcionált. Fellépett itt többek között Tom Jones, Gwen Stefani vagy Lukas Graham, most pedig filmsztár lett.
A filmről ezen kívül viszont szinte semmi pozitívat nem tudok mondani. A színészi játék borzalmas, a feszültség nulla, és rettentő bénán próbálja utánozni a tengerentúli alkotások jellegzetes momentumait.
Szürreális utazás Az A24 lassan garancia arra, hogy valami igazán egyedi, meghökkentő és különleges mozgóképélményben lesz részünk, és ez most sincs másként.
Nicolas Cage zseniális a kissé teszetosza professzor szerepében, aki két fing@s közt nagyjából fél perc alatt elélvez, és nem mellesleg besétál random emberek álmaiba.
A Cancel culture jelenségen keresztül egy abszurd science fictionbe oltott drámaként reflektál a társadalmi érték(?) t/rendekre, erősen metaforikus és szimbolikus képi világgal, némiképp nyomasztóan morbid történetvezetéssel.
Minden ízében különleges kult-gyanús meta rétegfilm.
61 Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley (2024)
Bevallom, sem Eddie Murphyt, sem pedig magát a Beverly Hills-i zsaru sorozatot nem igazán kedvelem, de azt kell mondjam, hogy remekül megidézték a nyolcvanas évek hangulatát, és egy korrekt negyedik részt dobtak össze remek színészgárdával.