A Joe Hill regényéből készült film első része számomra nem volt túl érdekfeszítő, kissé vontatottnak éreztem, és túl eredetinek sem találtam. A folytatás azonban sokkal jobban sikerült, elsősorban vizuális téren. Az atmoszféra végig feszült és nyomasztó, és bár úgy tűnhet, lopott egy-két ötletet a Rémálom az Elm utcában franchise-ból, mégis azt kell mondjam, hogy egy meglehetősen feszült tempójú és kimondottan hangulatos horror lett. Magyarázatot kapunk sok olyan kérdésre, ami az első részben nyitva maradt, és az is tetszett, hogy az álomjelenetek és a valóság között éles kontraszt van, tehát nem sütötték el az ilyen filmekre jellemző, "ez most álom vagy valóság ?"-klisét. A Bloomhouse stúdiótól mindenképpen egy erősebb darab, a műfaj rajongóinak kifejezetten ajánlott.
A Joe Hill regényéből készült film első része számomra nem volt túl érdekfeszítő, kissé vontatottnak éreztem, és túl eredetinek sem találtam. A folytatás azonban sokkal jobban sikerült, elsősorban vizuális téren. Az atmoszféra végig feszült és nyomasztó, és bár úgy tűnhet, lopott egy-két ötletet a Rémálom az Elm utcában franchise-ból, mégis azt kell mondjam, hogy egy meglehetősen feszült tempójú és kimondottan hangulatos horror lett. Magyarázatot kapunk sok olyan kérdésre, ami az első részben nyitva maradt, és az is tetszett, hogy az álomjelenetek és a valóság között éles kontraszt van, tehát nem sütötték el az ilyen filmekre jellemző, "ez most álom vagy valóság ?"-klisét. A Bloomhouse stúdiótól mindenképpen egy erősebb darab, a műfaj rajongóinak kifejezetten ajánlott.