Vörös Szonja

Sajnos elaludtam rajta. Halványan emlékszem valami green screen gladiátormeccsre, meg sok lihegésre és fura CGI-effektekre meg bődületes mennyiségű klisére. Mintha 30 évet késett volna az egész film, kb. minden szinten. De lehet, bennem van a hiba és az alapmű valami fantasztikus része a nemzetközi középkori irodalmi zsánernek. Bár kétlem, mert akkor nem ezeregy helyről lopta volna össze az elemeit. Van itt minden mitológiából és meséből lény, meg gimmick, szerintem csak random dobálták a jelenetekbe, amit találtak pinteresten a fantasy szóra rákeresve. Csak izléses nem volt a végeredmény. Sajnos minden nagyon gagyin néz ki, és nem vagyok biztos benne, hogy ez tudatos-e, vagy a rendezőtől egyszerűen csak ennyi tellett? Nincs önreflektív humor. Amikor hősnőnk harmadszorra aprította le miniszoknyában a páncélos ellenséget, szerintem álomföldre költöztem, ott legalább a saját magam fantasyját gyárthattam, ami lássuk be, szintén ginger lányokat alkalmazott. Huh, lehet, megértettem a film lényegét? Csak sex-appeal az egész? Arra szerintem vannak kifinomultabb filmek. Még az interneten is találni olyat.

Bár az eredeti 1985-ös klasszikushoz nem sok köze van, mégis egy kimondottan látványos és pörgős fantasyt sikerült összehozni a készítőknek. Enyhe steampunk beütésű világa tele van szörnyekkel, pávián-ember hibridekkel (habár azt nem értem, több ember-állat hibrid miért nincs a történetben), és valami elképesztően jól néz ki. Vizuálisan tehát abszolút rendben van, azonban a harcjelenetek kissé unalmasak és laposak. A történet tipikus, de a végére hagyott csavarral ezt sikerült némileg tompítani, valamint a "gonosz" sem épp a klasszikus módon halálozik el. Tulajdonképpen kiderül róla, hogy nem is annyira gonosz, inkább egy sebzett lélek, mégis a saját hibáinak esik áldozatul. Summa summarum: korrekt fantasy a komorabb fajtából, a stílus kedvelőinek mindenképpen ajánlott.