Hogyan lettem szuperhős

A franciák tudnak jó filmet csinálni. A belgákkal közösen is csináltak már jó filmeket. A vígjátékaik megosztóak, mert rá kell hangolódni a humorukra, nem mindenkinek tetszik. A bűnügyi filmek terén is tudtak jókat alkotni.Ez viszont semilyenre siker... Többedett. A jó alapötletre ráültek egy gagyi sztorival. A kivitelezés/megvalósítás pedig nagyon gyenge lett. Furcsának találom, hogy 70% felett áll a rátája. Én nem láttam benne semmit, amitől kedvelhetőnek gondolnám.

Érdekes koncepció, egy drog, ami kis pillanatra szuper erőt ad, ja, és vannak, akik eleve szuper erővel bírnak. Lehet, hogy többet is ki lehetett volna hozni a filmből. Látványilag rendben volt. Egyszer meg lehet nézni.

Alternatív Párizsban játszódó francia sci-fi, melyben a szuperhősök már a hétköznap társadalmának részei, ám egy új drog segítségével bárki szert tehet különleges képességekre. A film hangulata emberközelibb és realisztikusabb, mint a legtöbb amerika... Többi szuperhősfilm, néhol sötétebb, de humoros pillanatok is akadnak, mégis egyértelműen magán viseli a francia filmek lazaságát és sajátos stílusát. A cselekmény főként két eltérő karakterű nyomozó közös munkájára fókuszál, akiknek párosdinamikája lendületet ad a történetnek, de a karakterek elsősorban csak tisztességesen kidolgozottak. A színészi játék korrekt, időnként szerethető, Pio Marmaï és Vimala Pons jól alakítanak, a mellékszereplők néha alulmaradnak, de összességében hitelesek. A forgatókönyv ötletes koncepcióra épül, de a megvalósítás sokszor felszínes, nem igazán tud kilépni a klisék árnyékából, a rendezés viszont összeszedett és látványos. Objektíven nézve átlagos, szubjektíven egyszer meg lehet nézni – elsősorban azoknak ajánlható, akik kíváncsiak a műfaj európai változatára.

Nem egy kasszasiker. Lehetett volna sokkal komolyabb módon megoldani, de a parkinsonos szuperhős már önmagában nevetséges.