Halott ember (1995)

Ez egy igen csak oda csapós film, a lelket nem hagyja nyugton az már egyszer biztos. Nagyon tetszett, imádtam. Ezt a filmet szerintem mindenkinek be kéne próbálnia legalább, egyszer mert fenomenális. Istenien jó.

Az utóbbi hónapok egy legkülönlegesebb filmélményét nyújtotta számomra a Halott ember. Amikor eltelt az első 5 perce, s csak annyi történt, hogy Depp karaktere vonatozik, néha cserélődik a vele szemben ülő utastársa, s mindez bárminemű dialógus nélkül zajlott, akkor megijedtem, hogy egy közel kétórás, párbeszéd nélküli filmet vállaltam be. Aztán megszólaltak (végre), s ami azután elkezdődött az valami olyasmi, amit biztosan nem fogok elfelejteni. Hozzá kell tennem, hogy még vonatos képsorok előtt feltűnik a filmtörténelem egyik legegyszerűbb, de legfrappánsabb kezdő sora: "Nem tanácsos halott emberrel utazni." Henri Michaux-től. Én nem vagyok Johnny Depp rajongó, főleg az utóbbi éveinek köszönhetően, de ebben a filmben valami olyat játszik, hogy azt öröm nézni. A furcsa arcjátéka, meg a nézései remekül passzolnak a karakteréhez (nagyon jól áll neki a halott, avagy nem is halott ember szerep), mellette pedig kiemelendő Gary Farmer játéka is, akitől még egy darab filmet nem láttam, aztán csak néztem, hogy több mint száz színészi kredittel bír az imdb-n. Komolyan mondom, nagyon megkedveltem Farmert. Mellékszerepekben pedig Lance Henricksent, John Hurtöt, s még Iggy Popot is láthatjuk, nem is beszélve Robert Mitchumről. Leginkább egy neo-westernnek tudnám nevezni a filmet, amelynek a hangulatán rengeteget dob a fekete-fehér fényképezés. Komoly drámája van, de közben az egyes szere... több»

Nem semmi film. Nem ehhez a westernhez vagyok szokva, igaz azokat nem is Jarmusch készítette.

Hamisítatlan Depp filmről van szó. Remek színészi gárda övezi a filmet. Ennél a filmnél eszméletlen tökéletes sztoriról marad le az, aki bele sem néz. Szerencsémre én neki álltam és nem is bántam meg, mert igazán megkapó és magával ragadó. Remek alkotás.