Csillagkapu

A ’90-es években a sci-fi még nem Marvel-ízekben úszott, hanem homokban, porban és időnként egyiptomi istenmaszkok mögé rejtett idegenekben. A Csillagkapu nem volt hibátlan, de valami olyat adott a műfajnak, amit kevesen: egyetlen szimbólum köré épített teljes univerzumot. Egy kaput, ami nemcsak térben, hanem koncepcióban is új világokat nyitott. Kurt Russell katonásan visszafogott, James Spader meg az örökösen hebegő tudós archetípusát hozza – és ez a kettős meglepően jól működik. A film vizuálisan még ma is vállalható: a díszletek, a kosztümök, Ra karaktere és az egész isten-idegen-emberi múlt összeolvasztása izgalmas koncepció, amit később a sorozat formált igazán kultikussá. A Csillagkapu közel járt ahhoz, hogy műfajt teremtsen. Nem is feltétlenül a sci-fin belül, hanem a mitológiával és történelemmel kevert „gondolkodós kalandfilm” alműfajában. Olyan, mint az Indiana Jones és az Űrodüsszeia szerelemgyereke, amit még egyiptomi UFO-k is megfűszereznek. És igen – nem lett akkora durranás, mint lehetett volna. A párbeszédek néha döcögnek, a karakterívek nem mélyülnek túl sokat, de mégis: az alapötlet, az atmoszféra, a világépítés mind olyan erős, hogy a film ma is megáll a lábán. Főleg, ha az ember szeret elveszni alternatív történelmi spekulációkban. 8/10 – majdnem műfajteremtő, de biztosan irányt mutató. És néha ennyi is elég: kinyitni egy ajtót, amin aztán mások fognak berohanni.

Főiskolán a szeminárium helyett inkább beültem a moziba (Kit érdekel a valószínűség számítás, ha filmet is nézhetek!) Nem csalódtam. A Csillagkapu valahol "megalapozta" a hasonló történeteket és függetlenül attól, hogy nem a mai értelemben vett látvá... Többnyos produkció mind a mai napig simán adja a színvonalat. A film érdemes a figyelemre ( a sorozat kevésbé, noha az sem rossz). Szóval, filmre fel és jó szórakozást!

James Spader a 80-90 évek egyik feltörekvő színésze volt, aki azonban eltűnt, és beárazta magát a "B" kategóriás filmekre, egy-egy kivételtől eltekintve. A film maga nagyon jó, és újszerű elemekkel tűzdelt. Kellemes mozi, soha rosszabbat!

Roland Emmerich-nek egyszerűen érzéke van a monumentális sci-fikhez. A maga idejében a Csillagkapu nagyot szólt, és bizony mai szemmel nézve is profi. Gyönyörű képek, remek történet, és James Spader élete talán legjobb alakítása. Kötelező darab.