Bosszúállók (2012)

2012-ben minden képregényrajongó álma beteljesült, befutott az első Bosszúállók film, amely jött, látott és győzött, már ami a boksz office-t illeti. Annak idején emlékszem, hogy én nem voltam elájulva tőle, igaz, akkoriban nem is voltam oda a szuperhősös mozikért. Részemről ez a fajta hozzáállás mára már valamelyest változott, s a Marvel-filmek kezdik elnyerni a tetszésemet. DE! És itt most muszáj leszek egy rövid zárójelet nyitni: a Marvel továbbra is az ördögi (és egyben fantasztikus) univerzumépítése miatt nyűgöz le, attól függetlenül is úgy érzem, hogy ha önmagában, az univerzumból kiszakítva nézzük a filmjeit (ez alól kivétel mondjuk a Thor: Ragnarök és a Galaxis őrzői 2. és duzzogva ugyan, de be kell vallanom, hogy a Fekete párducot is élveztem) számomra kissé unalmasak és érdektelenek. Mindennek fényében (no meg persze azért is, hogy a Végtelen háború is befutott idén) kíváncsi voltam, milyen lesz Vasember és társainak első közös kalandja. A helyzet viszont az, hogy az első Bosszúállók másodjára sem volt képes elkápráztatni. Persze szép és jó, hogy ennyi fontos karakter megjelenik, s fontos szerepet kapnak külön-külön és együttesen is, de például a történet szempontjából az egész papírvékonynak tűnik. Először jön a baj, aztán szépen sorjában megjelennek a szuperhősök, s kezdetét veszi az egók harca: mindenki az erejét fitogtatja, s úgy tűnik, hőseink nem tudnak együtt dolgozni. Ezután jön a még nagyobb baj, s láss csodát, a szuperhősök már képesek együtt dolgozni, s a világ megmenekül. Mindez nem túl szofisztikált, valljuk be. Röviden, tömören: a film a karaktereiben és nem a történetében erős: a Tony Stark és Steve Rogers jelleme közti ellentét nagyon jól kidomborodott, Mark Ruffalónak hála van egy valamire való Bruce Banner karakter is, s a Fekete Özvegy és Sólyomszem karakterét is jó volt látni. Az egyetlen, akivel gondom volt az Thor (s a Ragnarökig nem is tudtam megkedvelni), miközben testvére egy egész jó főgonosz lett ezekkel a tenyérbemászó manírjaival. Mindezek fényében kicsit sajnálom, hogy a történetben túlságosan a biztosra mentek a Marvel-fejesei: egy átlag képregényfilm dramaturgiáját követi, hozzáadva egy egészen jó humort, profi látványt, és persze a stáblista utáni jelenetet. A Marvel a stáblista utáni jelenetekben is igen erős, sőt, legtöbb esetben ezekben rejtik csak el igazán a lényeget, amit ha még az adott film megnézése után nem is értünk, ahogy épül az univerzum, úgy lesz egyre világosabb az ábra. Számomra két emlékezetes jelenet van a Bosszúállók első részében, ezek mindegyike a végén, így kissé túl sokat kell várni rájuk: a „Nyikhaj istenkét” már a Bosszúállók első megnézése óta emlegetjük, na meg mikor szuperhőseink az akció végén elmennek gyros-ozni – TELITALÁLAT! Ezek pedig valamelyest tudták orvosolni a sztori gyengébb részeit, még ha nem is 100%-osan. Összességében azt mondom, hogy a Bosszúállók inkább egy nem rossz film, de azért közel sem varázsolt el annyira, amennyire szerettem volna (még második nézésre sem). Amolyan 3-as és 4-es között mozgó darab lett számomra.

Nálam ha Marvel akkor biztos, hogy nagy kedvencem. Mindegyiknek meg van a maga vonzereje. Itt pedig egyben megkapjuk egyszerre több karakterét. Szerintem remekül összehozták a karaktereket. Kiváló alakítás és zene jellemzi.

Látványban gazdag, nagyszerű film. Nagyszerű színészek játszották el a "kedvenc" hőseimet, nagyon jó filmet csináltak a képregényekből.

Így hosszabb idő után újranézve jobban tetszett, mint korábban. Valahogy pörgősebb volt most nálam a történet, de azért tökéletestől messze van. Itt is kijön a Marvel filmek egyik gyengesége, a főgonosz gyenge motivációja. De látványos, jók a színészek és Amerika Kapitány sem irritáló itt annyira, mint később.

Egyik legjobb marveles film kár, hogy a kettő már nem sikerült ilyen jól az se volt rossz de nekem pl sokkal szórakoztatóbb volt ez a film. Nagyon eltalálták. Hulk nagyon kitör benne na azt a részt is imádtam, főleg ahogy Lokit elverte benne.