Pókember – Idegenben (2019)

A legelső pillanattól a központi témája Vasember hiánya. A Marvel univerzum a végjátékkal befejezte második generációját, és a Pókember - Idegenben nyitotta meg az új generációt. Azt kell, hogy mondjam,hogy nem kicsit ültek rá a projektre, és ez nem véletlen, hiszen az elmúlt évben pár film nem érte el a kellő érdeklődést, és megosztó kritikákkal illették őket, gondolok itt a Marvel Kapitányra vagy a Venomra. Az új generációt pedig meg kellett alapozni a Végjáték után, mert pár karaktertől el kellett köszönni a film végeztével, ami szintén gyengítette a Marvel stúdiót. De itt jön a DE, az a helyzet, hogy szerintem a második Pókember filmmel az egyik legjobb Marvel filmet sikerült összehozniu... több»

Kedvenc hálószövőnk legújabb bevetése hangvételben ott folytatja, ahol a Hazatérés befejeződött: egy lendületes, vicces, látványos, vagyis egy ízig-vérig nyári blockbuster lett a Pókember: Idegenben, melyben nemcsak Peter Parker, hanem mi, nézők is úgy érezhetjük, mintha az egyik Vakáció-filmet (kézenfekvő módon az Európai vakációt) kapnánk meg, jó nagy adag várospusztítással megspékelve. Mindeközben pedig kellőképp reflektál a MCU-n belüli és kívüli dolgokra, utóbbiakra úgy, ahogyan azt egy Marvel-filmtől ritkán láthatjuk. A vélemény helyenként spoilereket tartalmazhat jelen filmre, illetve a Bosszúállók: Végjátékra is. Nem sokkal az előző Marvel-mozi eseményei után járunk: sikerült visszac... több»

A film rengeteg stílus tökéletes ötvözete : road-movie, tinikomédia, sci-fi, képregényadaptáció, akciófilm. És mindeze zsúfoltság ellenére külön-külön megáll a lábán az összes stílus, s ez teljesítmény a javából. A filmet mindenhol felöleli Tony Stark szelleme és hagyatéka, ott van mindenhol, teljesen érthető módon. Végre választ kapunk sok Végjátékbeli kérdésünkre is, hogy mégis mi lett a világgal és hogyan állt vissza a rend. Szerencsére a Marvel nem hasalt le a Végjáték után, felveszi a kesztyűt és tartja magát, fordulatokban és cselekményekben gazdag filmet tesz le elénk az asztalra.

Nekem az első rész nem igazán hozta azt a színvonalat amit az előző két előd hozott. Nekem túlságosan is elveszett, és gyerekes volt maga ez az új Peter Parker. Aztán úgy a sorsfordító végjáték után, úgy látszik hogy hősünk karaktere egyre jobban kezd kiteljesesni. Bár voltak a filmben nagyon gyerekes dolgok, és olykor olykor felnéztem hogy ez azért nem jellemző a Marvel világára, de alapvetően szerintem szemet lehet hunyni felette. Mysterio karaktere zseniálisan volt megoldva, nagyon jól összekapcsolták az előző marvel filmek eseményeivel. Aggódtam, hogy nem fogja megállni a helyét pókember ellenségei között, de kellemesen kellett csalódnom. Kicsit hiányzik Stan cameo jelenetei, de filmnek megvan a varázsa. A betűk utáni két rövid de fontos rész már türelmetlenné tett, és egyre jobban várom a közelgő marvel, és egy a barátságos és közkedvelt Pókember harmadik részét is.

Sokkal jobb mint az első próbálkozás. Pörgősebb, látványosabb és viccesebb is, még az általam finoman szólva sem kedvelt bosszúállók marhaságok sem zavartak. Jake Gyllenhaal első Marveles fellépése Mysterio-ként pedig egész jól sikerült, csont nélkül hozta az illúzió nagymesterét, persze egy ilyen jó színésztől ezt el is várjuk. Nekem a hosszú évek alatti Pókember váltások közül a mostani vonulat tetszik legkevésbé, de ebben a filmben kellemesen csalódtam!