Bosszúállók: Végtelen háború (2018)

Mind látványban, mind történetvezetésben kiemelkedő volt egy átlagos szuperhős filmhez képest. Szerintem a Végjátékhoz képest sokkal konzekvensebb a történet, és viccesebb is (értsd: nem a túlsúlyos, videojátékkal játszó Thor a humorforrás).

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Hogy is fogalmazzak… a Marvel filmes univerzum nem a szívem csücske. De legalább a Bosszúállók részei bejöttek… eddig. Ugyan sikerült visszavenni a tavalyi Marvel filmekben tapasztalt kretén poénok cunamijából, de még itt is csikorgattam a fogamat ... több»néhány túltolt és elnyújtott komikusnak szánt jeleneten. Igen, kell a humor, de ilyen filmbe nem ez a fajta és nem ennyi. Komolyan ki lehetne nyesni úgy félórányi ilyen töltelék szemetet. A másik, amit sajnáltam, hogy nem igazán volt egyik karakter sem a helyzet magaslatán. Például Tony, aki elvileg a Föld egyik legnagyobb koponyája, úgy gondolta, hogy Strange, Pókfej és ő ronggyá verik majd Thanost a meglepetés erejével? Oké… de tudnám még sorolni. És ott voltak még a súlytalan, gyerekes feszkók. (A kedvencem az volt, amikor Tony és Strange olyan vitát folytat, amin még egy ovis is rázná a fejét, majd Peter bele akar folyni, és Tony rászól, hogy most a felnőttek beszélnek.) Végül Thanos nem volt valami izmos rosszfiú. Mármint átvitt értelemben. Iszonyú béna indítéka volt a pusztításra és a hatalom megragadására. Ezek miatt a film utolsó 20-30 percén már csak ásítoztam. Kár érte…

Sztár és szuperhős parádé, de ez sem menthette meg. Szerintem semmi olyat nem mutatott, amit valahol, valamikor már ne láttunk volna.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Marvel 20008-ban elindította híres-neves és egyben ördögi univerzumát, idén pedig a Végtelen háború képében szépen learatja a babérokat. Ezt nyugodtan érthetjük szó szerint, hiszen a mozi pénztáraknál rekordokat döntöget (jelen sorok írásakor már ... több»túl van a 1,5 milliárd dolláros bevételen, és hol van még a megállás?). De mit is tartogat számunkra a Bosszúállók harmadik közös akciója? A tíz éve startolt MCU jelen alkotásával tizenkilenc filmmel, több mint két tucat szuperhőssel, s ami a nézők számára a legfontosabb: többségében nézhető és szórakoztató mozikkal örvendeztette meg a nagyérdeműt. Az univerzumépítés ugyan több alkotóelemből tevődik össze (csak a legfontosabbak: a nagyszerű karakterek, a lenyűgöző látvány, a humor, és persze a következő etapoknak megágyazó stáblista utáni jelenetek), s egyszer csak eljön az a pillanat, amikor az eddig megismert szereplőkkel és történetszálakat egybe kell fonni. Erre végre sor került: az első részben megismert csapat mostanra szépen kibővült, s Vasember, Amerika Kapitány, Fekete Özvegy, Thor és Hulk mellett Fekete Párduc, Pókember, Doctor Strange, Űrlord, Gamora, Drax, Mordály, Groot, Tél Katona, Vízió, Skarlát Boszorkány (huh, már ebbe a felsorolásba is bele lehet fáradni) együttes erővel néz szembe az újabb fenyegetéssel. Ami, pontosabban aki nem is akárki: Thanos, s a hőn áhított Végtelen kövek megszerzése, szám szerint hat darab. A képlet ugyanis végtelenül egyszerű: aki az előbb említett kis „bizsuk” birtokába jut, az ural mindent (de tényleg, MINDENT!) az univerzumban. Azt pedig már mondani sem kell, hogyha a kövek Thanoshoz kerülnek, akkor abból semmi jó nem fog kisülni. Ezt a tervet próbálják meghiúsítani Tony Starkék, s az sem titok, hogy a Bosszúállók történetének eddigi legfontosabb, egyben legnehezebb feladata lesz. A Russo-fivérek keményfába vágták fejszéjüket: rengeteg karaktert kellett mozgatniuk, ügyelvén arra, hogy a lehetőségekhez mérten mindenki elég időt kapjon, és eközben a filmben is minimális legyen az üresjáratok száma. Arra is oda kellett figyelniük, hogy az eddigi Marvel-filmek legfontosabb antagonistáját tegyék le az asztalra, akinek motivációi és a személyisége is komplex. És azt sem hagyhatták figyelmen kívül, hogy bár a franchise a jól adagolt humoráról híres, a Végtelen háborúban bizony fontos karakterektől kell búcsút intenünk, úgyhogy a poénkodások mellett drámaiságnak is kellő teret kellett engedniük. Az összképet elnézve a rendezőpáros szinte az összes feladatát jól teljesítette. Egyrészt jelen alkotás lett az MCU leghosszabb filmje (156 perc), ám a sztori csak nagyon ritka alkalmakkor ül le, valamennyi karakter megkapta a maga játékidejét (természetesen van, aki többet, míg más mevesebbet), a drámai vonal abszolút rendben volt (de azt ne várjuk, hogy a humor száműzve lett, ó, nem!), s ami a legfőbb: végre egy igazi Marvel-nemezist kaptunk Thanos képében. A titánnak hála megjelent a valóban legyőzhetetlennek tűnő főgonosz, aki filmen belül is kapott egy valamire való háttértörténetet, amelynek köszönhetően érthetővé és világossá válnak motivációi is, továbbá a tetteinek és mondandóinak súlya is. Egy ilyen karaktert pedig (és ez tényleg nem vicc) 2008 óta várunk az MCU-ban, aki ráadásként az ördögi terve ellenére sem süllyed az egydimenzióság mocsarába. A látványra ezúttal sem tudunk panaszkodni, legyen az akár a nagy összecsapás Wakandában, akár az űrbéli kalandozások, a vizualitás most is szemkápráztató. A nagy de azonban csak most jön: ez ugyan a harmadik Bosszúállók film, s ugyan a jövőre érkező negyedik epizódnak még nincs hivatalos címe, de ebben a filmben nagyon lehetett érezni, hogy megágyaz a következő (s remélhetőleg még ambiciózusabb) kalandnak, amelyre egy évet kell várni. Jelen film ugyan önmagában rendben van, jól sikerült, de az igazi megítélését 2019 fogja elhozni, amikor a Bosszúállók néggyel lezárul egy korszak. Addig pedig találgathatunk, hogy ki éli túl, kitől búcsúzunk végleg, s azon is, hogy ki(k) tér(nek) vissza.

Nyilvánvaló, hogy a film legfontosabb eleme a befejezése ezért én képtelen vagyok arra, hogy úgy beszéljek róla, hogy nem spoilerezem le. Tehát SPOILERVESZÉLY! Végre egy szuperprodukciós szuperhősfilm, ami oda meri adni a győzelmet a gonosz kezébe. P... több»ersze nyilvánvalóan ez csak átmeneti, de akkor is tiszteletre méltó. Nincs az az elcsépelt befejezés, hogy a végén minden (max egyet-kettőt leszámítva) hős ott áll a legyőzött főellenség felett. Aztán volt egy utolsó utáni jelenet ahol bemutatják a következő ellenfelet, ezzel felvezetve a folytatást. Erre itt most nincs szükség, hiszen nyilvánvaló, hogy a végén úgy is a jófiúk győznek, tehát egyértelmű, hogy van folytatás. Ez a film a Marvel-moziuniverzum megkoronázása, hiszen talán Hangyán és Sólyomszemen kívül mindenki felbukkan. Ráadásul többjüknek nem csak Thanos-szal, de saját problémáival is meg kell küzdenie. Thor elveszíti egész népét beleértve a testvérét is, Hulk vívódik önmagával, Vízió súlyos sebet kap és Gamorának pedig különösen kemény a dolog. Nézzük a másik oldalt, Thanos egy alapból jó erőben lévő fickó, aki szép sorban összeszedi a végtelen köveket így növelve erejét. Azt meg kell hagyni, hogy a cél amiért küzd teljesen jogos. Viszont senki sem kérte, hogy játsszon istent és irtsa ki a fél univerzumot. Tehát meg kell állítani. Erre pedig egyértelműen csak a Bosszúállók képesek, kiegészülve Wakandával és a Galaxis őrzőivel. Azt már megszokhattuk, hogy a látvány tökéletes, azonban az eddigi filmektől eltérően most kicsit kevesebb a humor. Számomra kicsit furcsa volt, hogy ilyen sok hőst elveszítettünk, hiszen a következő részre elég kevesen maradtak, márpedig valakinek meg kell állítania Thanos-t. Persze belép majd a képbe Marvel-kapitány, de kérdés hogy ő egyedül képes lesz-e pótolni a kieső "kollégákat"? Nem sokára kiderül. Én ezt a filmet csak egy felvezetésnek gondoltam és úgy hittem, hogy a lényeges események majd a következő részben érkeznek. Nem így lett. A következő részben csak egy dolgot szeretnék: egy olyan csatát ahol az összes hős egyszerre egy helyen küzd a gonosz ellen. Azért nem 5 csillag mert a második rész még leronthatja és szerintem ezeket együtt kell nézni.

Nekem kicsit vegyes érzelmek vannak a filmmel kapcsolatban. Szerintem az első kettő rész messze jobb volt, Kezdődik a Ragnarök végén egy befejezett csatával. Aztán nagy nehezen eljuttatják a hírt a földre hogy Thanos közeleg. Majd ekkor kisebb front... több»okban elkezdődnek a csaták. És igen semmi előzmény semmi kisebb felkészülés a csatára, csak bumm bele a közepébe, És a végen sincs egy egységes hatalmas csata hanem bukik a kisebb front, aztán elbukik a nagyobb is. Ami tetszett nem a szokványos végkimenetel lett, ill maga Thanos gondolkodás módja is érdekes, hogy megmentőként tekint magára, és nem a Világot akarja uralni. Ettől függetlenül nagyon is várom a folytatást mert van benne bőven lehetőség.

Valahol várható volt a fordulat a végén, de az ember még sem akarta elhinni, hogy Thanos-nak végül sikerül a terve. Mikor véget ért a film, a mozi terem hiába volt tele, nem hallottam senkit beszélni, voltak akik a könnyeikkel gyászolták elesett kedv... több»enc karakterüket. Jó poénokkal, látványos csatákkal és rengeteg érzelmekkel tűzdelték tele a Russo fivérek, bár volt egy két dolog amire jobban is oda figyelhettek volna, de ezeket betudom az izgalmuknak, hogy levezényelhetik ezt a nagy volumenű filmet. Viszont nem tetszett, hogy Hulk-ot így állították be. Thanos könnyű szerrel leverte, és nekem ne jöjjenek azzal, hogy az örült titán sokkal jobb harcos nála. Hulk minél dühösebb annál erősebb. Az ellenére, ha egy kicsit is felszökik a vérnyomása Bruce-nak, zöld alteregója azonnal színre lép, itt meg mint egy hisztis, duzzogós gyerek akit elvertek, nem hajlandó előjönni. Ang Lee 2003-as Hulk mozija mutatja be igazából a zöld monstrumot. Mióta a Disney-nél van azóta igen gyenge karaktert csináltak belőle. Hol maradt az, aki egyes képregény füzetekben bolygó pusztítókként ábrázolják. Remélem a 4. részben régi fényében fog ragyogni, még ha ehhez egy ruha is kell, hogy előcsalja Banner Hulk-ot. Thor megjelenése a nagy csata közben, Vihartörővel az oldalán, talán a leglátványosabb - és nem csak én állítóm ezt -, amitől a jó értelemben értendő, hideg futkározott a hátamon.