Bosszúállók: Végtelen háború (2018)

A Marvel univerzum valamennyi főhőse felsorakozik, hogy megállítsák a gonoszt. Hát kell ennél több? Nem rövid film, de mégsem tűnt hosszúnak, köszönhetően annak, hogy nem hagyták unatkozni a nézőt.

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT::: Hogy is fogalmazzak… a Marvel filmes univerzum nem a szívem csücske. De legalább a Bosszúállók részei bejöttek… eddig. Ugyan sikerült visszavenni a tavalyi Marvel filmekben tapasztalt kretén poénok cunamijából, de még itt is csikorgattam a fogamat néhány túltolt és elnyújtott komikusnak szánt jeleneten. Igen, kell a humor, de ilyen filmbe nem ez a fajta és nem ennyi. Komolyan ki lehetne nyesni úgy félórányi ilyen töltelék szemetet. A másik, amit sajnáltam, hogy nem igazán volt egyik karakter sem a helyzet magaslatán. Például Tony, aki elvileg a Föld egyik legnagyobb koponyája, úgy gondolta, hogy Strange, Pókfej és ő ronggyá verik majd Thanost a meglepetés erejével? Oké… de tudnám még sorolni. És ott voltak még a súlytalan, gyerekes feszkók. (A kedvencem az volt, amikor Tony és Strange olyan vitát folytat, amin még egy ovis is rázná a fejét, majd Peter bele akar folyni, és Tony rászól, hogy most a felnőttek beszélnek.) Végül Thanos nem volt valami izmos rosszfiú. Mármint átvitt értelemben. Iszonyú béna indítéka volt a pusztításra és a hatalom megragadására. Ezek miatt a film utolsó 20-30 percén már csak ásítoztam. Kár érte…

Sztár és szuperhős parádé, de ez sem menthette meg. Szerintem semmi olyat nem mutatott, amit valahol, valamikor már ne láttunk volna.

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT::: A Marvel 20008-ban elindította híres-neves és egyben ördögi univerzumát, idén pedig a Végtelen háború képében szépen learatja a babérokat. Ezt nyugodtan érthetjük szó szerint, hiszen a mozi pénztáraknál rekordokat döntöget (jelen sorok írásakor már túl van a 1,5 milliárd dolláros bevételen, és hol van még a megállás?). De mit is tartogat számunkra a Bosszúállók harmadik közös akciója? A tíz éve startolt MCU jelen alkotásával tizenkilenc filmmel, több mint két tucat szuperhőssel, s ami a nézők számára a legfontosabb: többségében nézhető és szórakoztató mozikkal örvendeztette meg a nagyérdeműt. Az univerzumépítés ugyan több alkotóelemből tevődik össze (csak a legfontosabbak: a nagyszerű karakterek, a lenyűgöző látvány, a humor, és persze a következő etapoknak megágyazó stáblista utáni jelenetek), s egyszer csak eljön az a pillanat, amikor az eddig megismert szereplőkkel és történetszálakat egybe kell fonni. Erre végre sor került: az első részben megismert csapat mostanra szépen kibővült, s Vasember, Amerika Kapitány, Fekete Özvegy, Thor és Hulk mellett Fekete Párduc, Pókember, Doctor Strange, Űrlord, Gamora, Drax, Mordály, Groot, Tél Katona, Vízió, Skarlát Boszorkány (huh, már ebbe a felsorolásba is bele lehet fáradni) együttes erővel néz szembe az újabb fenyegetéssel. Ami, pontosabban aki nem is akárki: Thanos, s a hőn áhított Végtelen kövek megszerzése, szám szerint hat darab. A képlet ugyanis végtelenül egyszerű: aki az előbb említett kis „bizsuk” birtokába jut, az ural mindent (de tényleg, MINDENT!) az univerzumban. Azt pedig már mondani sem kell, hogyha a kövek Thanoshoz kerülnek, akkor abból semmi jó nem fog kisülni. Ezt a tervet próbálják meghiúsítani Tony Starkék, s az sem titok, hogy a Bosszúállók történetének eddigi legfontosabb, egyben legnehezebb feladata lesz. A Russo-fivérek keményfába vágták fejszéjüket: rengeteg karaktert kellett mozgatniuk, ügyelvén arra, hogy a lehetőségekhez mérten mindenki elég időt kapjon, és eközben a filmben is minimális legyen az üresjáratok száma. Arra is oda kellett figyelniük, hogy az eddigi Marvel-filmek legfontosabb antagonistáját tegyék le az asztalra, akinek motivációi és a személyisége is komplex. És azt sem hagyhatták figyelmen kívül, hogy bár a franchise a jól adagolt humoráról híres, a Végtelen háborúban bizony fontos karakterektől kell búcsút intenünk, úgyhogy a poénkodások mellett drámaiságnak is kellő teret kellett engedniük. Az összképet elnézve a rendezőpáros szinte az összes feladatát jól teljesítette. Egyrészt jelen alkotás lett az MCU leghosszabb filmje (156 perc), ám a sztori csak nagyon ritka alkalmakkor ül le, valamennyi karakter megkapta a maga játékidejét (természetesen van, aki többet, míg más mevesebbet), a drámai vonal abszolút rendben volt (de azt ne várjuk, hogy a humor száműzve lett, ó, nem!), s ami a legfőbb: végre egy igazi Marvel-nemezist kaptunk Thanos képében. A titánnak hála megjelent a valóban legyőzhetetlennek tűnő főgonosz, aki filmen belül is kapott egy valamire való háttértörténetet, amelynek köszönhetően érthetővé és világossá válnak motivációi is, továbbá a tetteinek és mondandóinak súlya is. Egy ilyen karaktert pedig (és ez tényleg nem vicc) 2008 óta várunk az MCU-ban, aki ráadásként az ördögi terve ellenére sem süllyed az egydimenzióság mocsarába. A látványra ezúttal sem tudunk panaszkodni, legyen az akár a nagy összecsapás Wakandában, akár az űrbéli kalandozások, a vizualitás most is szemkápráztató. A nagy de azonban csak most jön: ez ugyan a harmadik Bosszúállók film, s ugyan a jövőre érkező negyedik epizódnak még nincs hivatalos címe, de ebben a filmben nagyon lehetett érezni, hogy megágyaz a következő (s remélhetőleg még ambiciózusabb) kalandnak, amelyre egy évet kell várni. Jelen film ugyan önmagában rendben van, jól sikerült, de az igazi megítélését 2019 fogja elhozni, amikor a Bosszúállók néggyel lezárul egy korszak. Addig pedig találgathatunk, hogy ki éli túl, kitől búcsúzunk végleg, s azon is, hogy ki(k) tér(nek) vissza.

Nyilvánvaló, hogy a film legfontosabb eleme a befejezése ezért én képtelen vagyok arra, hogy úgy beszéljek róla, hogy nem spoilerezem le. Tehát SPOILERVESZÉLY! Végre egy szuperprodukciós szuperhősfilm, ami oda meri adni a győzelmet a gonosz kezébe. Persze nyilvánvalóan ez csak átmeneti, de akkor is tiszteletre méltó. Nincs az az elcsépelt befejezés, hogy a végén minden (max egyet-kettőt leszámítva) hős ott áll a legyőzött főellenség felett. Aztán volt egy utolsó utáni jelenet ahol bemutatják a következő ellenfelet, ezzel felvezetve a folytatást. Erre itt most nincs szükség, hiszen nyilvánvaló, hogy a végén úgy is a jófiúk győznek, tehát egyértelmű, hogy van folytatás. Ez a film a Marvel-moziuniverzum megkoronázása, hiszen talán Hangyán és Sólyomszemen kívül mindenki felbukkan. Ráadásul többjüknek nem csak Thanos-szal, de saját problémáival is meg kell küzdenie. Thor elveszíti egész népét beleértve a testvérét is, Hulk vívódik önmagával, Vízió súlyos sebet kap és Gamorának pedig különösen kemény a dolog. Nézzük a másik oldalt, Thanos egy alapból jó erőben lévő fickó, aki szép sorban összeszedi a végtelen köveket így növelve erejét. Azt meg kell hagyni, hogy a cél amiért küzd teljesen jogos. Viszont senki sem kérte, hogy játsszon istent és irtsa ki a fél univerzumot. Tehát meg kell állítani. Erre pedig egyértelműen csak a Bosszúállók képesek, kiegészülve Wakandával és a Galaxis őrzőivel. Azt már megszokhattuk, hogy a látvány tökéletes, azonban az eddigi filmektől eltérően most kicsit kevesebb a humor. Számomra kicsit furcsa volt, hogy ilyen sok hőst elveszítettünk, hiszen a következő részre elég kevesen maradtak, márpedig valakinek meg kell állítania Thanos-t. Persze belép majd a képbe Marvel-kapitány, de kérdés hogy ő egyedül képes lesz-e pótolni a kieső "kollégákat"? Nem sokára kiderül. Én ezt a filmet csak egy felvezetésnek gondoltam és úgy hittem, hogy a lényeges események majd a következő részben érkeznek. Nem így lett. A következő részben csak egy dolgot szeretnék: egy olyan csatát ahol az összes hős egyszerre egy helyen küzd a gonosz ellen. Azért nem 5 csillag mert a második rész még leronthatja és szerintem ezeket együtt kell nézni.