A Marvel-filmek 10 éves folyamuk során a mozizás, a popkultúra, a mindennapjaink részévé váltak. A 2008-ban útjára indult, az évek során pedig párját ritkító gigafranchise sikerének bár számos összetevője van; a bravúros univerzumépítés és bővítés, az emberközeli hősök, a mindig jelenlévő, hol visszafogottabb, hol csípősebb humor, a folyamatos megújulni tudás, a minden eddiginél kápráztatóbb látványvilág, az akciójelenetek folyamatos új szintre emelése. De végső soron, ami talán a leginkább legközelebb hozta ezeket a filmeket a rajongókhoz, azok maguk a hősei, akik olyan átélhető karakterek, akiket egyszerre lehet csodálni, lehet sajnálni, lehet együttérezni velük, vagy épp megkérdőjelezni a döntéseiket, de egyvalami biztos: a 2008 óta sorban érkező, hol szóló-, hol csapatfilmeknek köszönhetően alaposan megismertük, megszoktuk, hovatovább, megszerettük ezeket a karaktereket, akiket végigkísértünk eredettörténetükön, kaladjaikon, fejlődésükön, az ellenséggel és a saját démonaikkal való küzdelmeiken. Eggyé olvadtak az őket megformáló színészekkel, elvégre onnantól, hogy az első Vasember-film során még furcsáltuk Robert Downey Jr.-t a magának vasgúnyát építő, hetyke milliárdos szerepében, A Végtelen háborúra odáig jutottunk, hogy el sem tudnánk képzelni Vasembert Robert Downey Jr., Amerika kapitány Chris Evans, Fekete Özvegyet Scarlett Johansson, Thort Chris Hemsworth, Hulkot Mark Ruffalo, Nick Furyt Samuel L. Jackson nélkül, és így tovább, az összes karakter a szívünkhöz nőtt.
A Bosszúállók 3. felvonása, egyben a Végtelen-saga utolsó előtti felvonása éppen azért olyan erős alkotás, mert fogja kedvenc hőseinket, és minden eddiginél nagyobb nyomásnak teszi ki, vagy inkább bedarálja őket a világpusztító titánt rájuk szabadítva. Megrendíti az eddig jól ismert Marvel-univerzumot azzal, hogy a Bosszúállók ezúttal nem urai a helyzetnek, nem állítják helyre a világ rendjét néhány látványos csörte után, és nincs happy end. A Russo-fivérek ezúttal keresztülhúzzák a számításainkat, és döbbenetes kifutást adnak filmjüknek.
Munkájuk minden fronton mestermunkának tekinthető. Az MCU színe-javát felsorakoztatják, és bár az Amerika kapitány: Polgárháborúval már bizonyították, hogy tucatnyi fontos karakter egyszerre mozgatása nem okoz gondot nekik, az itt nyújtott teljesítményük mégis felülmúlta a várakozásokat. Az évek során jelentősen meggyarapodott Bosszúállók és független hősök mellé ugyanis becsatlakoztatják még James Gunn csapatát, a galaxis őrzőit is. A megszámlálhatatlanra duzzadt hőstömkeleg között azonban bámulatos rendszert tart fenn, kisebb csapatokba és más-más helyszínekre osztják őket, amivel több legyet is ütnek egy csapásra: rendet tesznek a káoszban, az eddig egymással nem találkozó karakterek egymás mellé osztásával remek kémiát teremtenek (pl. Vasember és Doctor Strange találkozása), illetve különböző világokat ütköztetnek (pl. Thor és a galaxis őrzői találkozása), emellett gondoskodnak az akció folyamatos, gyakorlatilag megszakítás nélküli dübörgéséről, a film feszessége miatt pedig nemhogy üresjárat, de jószerivel egyetlen felesleges mozzanat sincs benne. Az egyébként is fullasztó hangulatot és a fenyegetés valós mértékét pedig hathatósan fokozzák a galaxis minden pontján zajló harcok Thanos és csatlósai ellen: Asgard elesett, elkeseredett küzdelmek zajlanak New Yorkban, Wakandában, az űrben, a tudástérben, a Voromiron, a Titánon...
A kozmikus háború eposzi léptékeit pedig karakterdrámával ellensúlyozza. Mély és megrázó karakterdrámával. Ennyi filmmel és kalanddal a hátunk mögött már elértünk arra a pontra, hogy mindenki hord egy-egy sebet, egy-egy fátumot. A világa és családja elpusztulását megélő Thor, az identitásától megcsömörlött Amerika kapitány, a vívódó Vasember, magával meghasonlott Bruce Banner, az összeroppanás szélén álló Bucky, a csalódott Fekete Özvegy, a gyászból talpra állni képtelen Skarlát Boszorkány, a szerelmes Űrlord... És mindannyiuk története és drámája Thanos színrelépésével csúcsosodik ki.
Az Őrült Titán, ahogy ezidáig a háttérből mozgatta a szálakat, úgy most ő a központi nézőpontja a film több szálon futó narraciójának, aki szépen összefésüli a rengeteg karaktert, helyszínt és cselekményszálat. Thanos eljövetele nemcsak felmérhetetlen dramaturgiai hatása miatt jelentős. Thanos gyarlatilag a film főszereplője, ez az ő eredettörténetének is tekinthető. Thanos egy mély és összetett karakter, aki kidolgozottságával és komplexitásával megközelíti némelyik pozitív hőst is. Bár ő a film főgonosza, egyben szenvedő alany is, ami egészen új megközelítés. Nemcsak egyszerűen le akarja igázni a világokat, hanem meg akarja reformálni azokat, céljáért pedig a lehető legnagyobb személyes áldozatot hozza meg. Saját szavaival élve: mindent feláldozott.
Hasonló mértékű, szívszorító áldozatot hoz meg Doctor Strange, valamint Vízió és Wanda is. Kettejük áldozata, Vízió utolsó szavai lesújtóak. De még fel sem ocsúdtunk Vízió tragédiájából, amikor elkezdődik valami olyasmit, amiről sosem hittük volna, hogy megtörténik: a Bosszúállók tagjainak fele nem éli túl Thanos csettintését... Wanda Vízió holtteste mellett, Bucky Amerika kapitány szeme láttára, míg Peter Parker a mentora, Vasember karjaiban porlad el. Ekkora veszteségre valószínűleg senki sem volt felkészülve...
A Bosszúállók: Végtelen háborút bár 18 filmen keresztül vezették fel, 10 évig pedzegették Thanos érkezését, mégsem volt senki felkészülve egy ehhez fogható darabra. A Végtelen háború olyan film tudott lenni, amire megérte 10 évig várni.
A Bosszúállóknak és a Földnek egy minden korábbinál nagyobb fenyegetéssel kell szembenézniük, egy új veszedelemmel, mely a kozmikus árnyékból emelkedik ki, Thanosszal, akinek... több»
Szereplők: Robert Downey Jr., Scarlett Johansson, Bradley Cooper, Samuel L. Jackson, Benedict Cumberbatch
