Bosszúállók: Ultron kora (2015)

Igazából van, ami jobb benne és van, ami rosszabb, mint az első részben. Az első rész történetében is voltak fekete pontok, de itt ezek mellet még több benne a kidolgozatlanság és az alibi megoldás. Például az ikrek indítéka. vagy az olyan önismétlő momentumok, hogy ki bízik, kiben. Viszont itt kevesebb üresjárat volt, mint az első részben, amit néha kicsit untam. Itt végig fent volt a színvonal és egyszer sem néztem az órámra. A poénok minősége és mennyisége is tökéletesen volt eltalálva, hogy nevetni is lehet rajtuk, de nem válik önmaga paródiájává a film. Az akciókról meg igazából kár is beszélni, mert azok hibátlanok és látványosak, de ez valahol a minimum is szerintem. Összességében legalább annyira tetszett, mint az első rész, talán még egy lehelettel jobban is. A fő erőssége a sorozatnak, hogy nem akar sokkal többnek látszani, mint ami.

Az a helyzet, hogy a Bosszúállók második kalandja sokkal jobban bejött, mint az első felvonás. Persze ezt be lehetne tudni annak is, hogy egyre jobban elmélyedek az MCU világában, de akkor is. Jobban tetszik az antagonista, jobban tetszenek az újonnan beemelt karakterek, és amit egy ilyen filmtől el lehet várni, azt maximálisan kiszolgálja: hosszabb, grandiózusabb és látványosabb (és persze a stáblista utáni jelenet: most már Ultron és a Végtelen kesztyű is megmutatkozik). Hozzáteszem, hogy az Ultron kora folytatásként nagyon jó (igaz, ha már filmes univerzum épül, akkor ez a minimum), az előre is visszautalások remekül funkcionálnak (jelenlegi kedvencem: SPOILER! Víziónál biztonságban van az elmekő SPOILER!). Ultron képében pedig a második fázis legjobb Marvel-nemezise került a vásznakra (s nálam Thanos mellett ő lenne a második helyezett): benne már szinte minden adott ahhoz, hogy legyőzhetetlennek tűnjön, s kellenek is az áldozatok a megállításához. (s már Ultronnál is megvan az, ami majd igazán Thanos-nál fog a csúcsra jutni: „igen, le akarom igázni a Földet, de meg tudom magyarázni, hogy miért). Ultron mellett két, számomra remek karakterrel is gazdagodott a sztori, a Maximoff testvérekkel, akik tovább színesítették a Bosszúállók már amúgy sem éppen fekete-fehér palettáját (aztamindenit, de költőiek vagyunk :)). Aaron Taylor-Johnson itt ugyan még a kisfiús énjét hozza (egy évvel később az Éjszakai ragadozókban dobbant csak igazán), Skarlát boszorkány pedig az egyik kedvenc karakteremmé vált, már az Ultron korában is érződik, hogy még komoly szerepet kap a folytatásban. És itt jön egy fontos váltás az első Bosszúállókhoz képest: a humor és a poénok szórása mellett az alkotógárda vette a fáradtságot, hogy legyen azért benne igazi dráma is, amely megjelenik egyéni szinten is, s a csapat közötti kohézióban is (lásd: Hulk és a Hulkbuster összecsapása). Valamint előkészít fontos mozzanatokat a folytatáshoz (lsd. Sólyomszem civil családi élete sem véletlenül kerül bemutatásra). A film, újabb, s egyben a Marvel-mozik elengedhetetlen összetevője a látvány: a CGI- csapat rendesen kitett magáért, s ezt akkor is el kell ismerni, ha az ember csak otthoni körülmények között tudja megtekinteni az Ultron korát (a csatajelenetek zöme igazi csemege a látványért rajongó közönségnek). Tekintve, hogy a második Bosszúállók kaland esetében egy nagyobb rendszer alkotóeleméről beszélünk, s ebben a viszonylatban remekül funkcionál. Emellett meglátásom szerint, ha önálló alkotásként tekintünk rá, egy, az előző résznél klasszisokkal jobb mozit kaptunk, amelyért a rajongók biztosan odavannak, de a képregényes világgal ismerkedők számára is jó szórakozást biztosít. S miközben felocsúdunk a látottakból, szépen megágyaz a következő etapoknak (Amerika Kapitány: Polgárháború, Thor: Ragnarök és a Végtelen háború).

Összeeresztették a sok szuperhőst egy filmbe...de minek. Olvastam róla, hogy a Lokis jeleneteket kivágták belőle, mert összezavarta volna a nézőket. Lehet, hogy benne kellett volna hagyni. A története túl egyszerű, semmi csavar vagy fordulat nincs benne.

Megnéztük, 3D-ben, így a látvány garantált volt, és felettébb szórakoztató. A történet a szokásos, "szuperhősös cucc", ami persze a címből is sejthető. Kb. két óra felhőtlen kikapcsolódás a képregény adaptációk kedvelőinek. Spoiler Paul Bettany-nek pedig bizonyára öröm, hogy végre valahára testet (is) kapott, nem csak hangként szerepel. De, a Dogville-ben azért jobban kedvelem. Mármint nem őt, mert nem kicsit utálatos a figura, akit alakít, (hajrá, Nicole Kidman!), hanem azt, ahogy játszik.

Jó lett, az első részt tudja überelni szerencsére. Kiválóak az akciójelenetek, a látványvilág és a karakterek is. Tetszik a humora, izgalmas film, ami leköti a néző figyelmét. Nekem bejött! Várom a folytatást!