Daniel Robert Elfman amerikai énekes és dalszerző, aki a ’80-as évek első felében az Oingo Boingo együttessel szerzett magának hírnevet, később pedig Hollywood egyik legkeresettebb filmzeneszerzőjévé vált.
Daniel Los Angelesben nőtt fel, és rengeteg időt töltött a helyi színházban, ahol sokat halotta Bernard Hermann és Franz Waxman zenéjét. Miután kirúgták a középiskolából, bátyja után költözött Franciaországba, ahol utcai hegedüléssel kereste a kenyerét, később bátyjával az... TöbbDaniel Robert Elfman amerikai énekes és dalszerző, aki a ’80-as évek első felében az Oingo Boingo együttessel szerzett magának hírnevet, később pedig Hollywood egyik legkeresettebb filmzeneszerzőjévé vált.
Daniel Los Angelesben nőtt fel, és rengeteg időt töltött a helyi színházban, ahol sokat halotta Bernard Hermann és Franz Waxman zenéjét. Miután kirúgták a középiskolából, bátyja után költözött Franciaországba, ahol utcai hegedüléssel kereste a kenyerét, később bátyjával az avantgárd Le Grand Magic Circus színtársulathoz csatlakozott. Rövid franciaországi tartózkodás után bátyjával együtt átköltözött Afrikába, ahol új hangszerekkel és hangzásvilággal ismerkedett meg, de maláriás lett, ezért vissza kellett térnie az Egyesült Államokba. Testvére, Rick ekkoriban a The Mystic Knights of the Oingo Boingo zenekar megalapításán fáradozott, melyhez Danny is csatlakozott. Később együtt szerezték a már kultikus Tiltott zóna (1982) zenéjét. 1978-tól a zenekar már rövidített névvel, Oingo Boingoként lépett fel szerte az Egyesült Államokban.
1985-ben ismerte meg Tim Burtont, akivel a rendező Pee Wee nagy kalandja (1985) című első filmjén dolgozott együtt. Kettejük között szoros baráti és szakmai kapcsolat alakult ki; Burton szinte összes filmjéhez Danny Elfman szerezett zenét. A kilencvenes évek második felében, és az ezredforduló után olyan hollywoodi szuperprodukciókban működött közre, mint a Men in Black - Sötét zsaruk (1997), Pókember (2002), a Charlie és a csokigyár (2005), a Terminátor - Megváltás (2009), az Alice Csodaországban (2010), vagy az Amerikai botrány (2013).
A zeneszerzés mellett szinkronmunkákat is vállalt (Karácsonyi lidércnyomás – 1993, Charlie és a csokigyár – 2005), de énekesként is helytállt.
Elfman példaképei Bernard Hermann és Nino Rota, akik bevallottan hatottak a zeneszerzőre, de Stravinsky, Csajkovszkij és Mozart is megihlette.
Munkáiért Elfmant háromszor jelölték Oscar-díjra a (Good Will Hunting – 1997, Nagy Hal – 2003, Men in Black - Sötét zsaruk –1997).
(Kántor Gábor)
