A kör

A kör számomra egy óriási meglepetés, a sok-sok negatív kritika ellenére szerintem témáját tekintve egy szenzációs film. Bár úgy tűnhet, hogy a sok mézes-mázos (valószínűleg megfizethetetlen kütyü ellenére, amelyeket a filmben látunk) egy teljesen elképzelhetetlen és egy hétköznapi ember számára elérhetetlen világot teremtenek meg a történetben, a magam részéről mégis úgy érzem, hogy ennél közelebb már nem is állhatunk a valósághoz. A körben ábrázolt tudósok úgy szeretnének megteremteni egy abszolút ideális (bűnözésektől, balesetektől és betegségektől mentes) világot, s egyben megalapozni a tökéletes on-line demokráciát, hogy közben észre sem veszik, hogy az belülről rohad. A lehető legalapvetőbb emberi jogtól, a magánélethez való jogtól fosztja meg az embert úgy, hogy közben az észre sem veszi, hogy mi történik vele, s mindezt egy igencsak ismerős (multinacionális cégstruktúrához hasonló) munkahely keretein belül ábrázolja, amelyben a dolgozók már haza sem járnak, nincs szükség barátokra, szülőkre, otthonra, hiszen minden ott van egy karnyújtásnyira, s mondhatni, a cégnek minden bajra és búra van egy jó ötlete és megoldása. A cégvezetők eközben ügyesen tapossák ki az utat egy felsőbb cél érdekében úgy, hogy szépen lassan elidegenítik dolgozóikat a külvilágtól, a szeretteiktől. A legfőbb célkitűzésüket (on-line, mindenkire kiterjedő demokrácia) pedig még csak nem is a cégvezetők mondják ki, hanem beleadják az Emma Watson által alakított karakter szájába, s ő naiv azt hiszi, hogy ez a saját ötlete volt. Ezen felül még olyan csemegéket is belecsempész a film ebbe az ideálisnak kikiáltott katyvaszba, mint a politikusok átláthatósága, amely tulajdonképpen nem más, mint a mézes madzag, amit az emberek szeme előtt lóbálnak, valamint az abszolút tudáshoz való hozzáférés, amellyel egyesek óriási hatalom birtokába juthatnak, s a technikai vívmányok rohamos fejlődése révén egyre több dolgot merészelnek megtenni a hétköznapi emberekkel, amelyre a folyamatos on-line léttel, a különböző profilok összekapcsolásokkal még lehetőséget is adunk nekik. Szerintem szenzációsan van végigkísérve a történetnek ez az aspektusa egészen az utolsó képkockát leszámítva, amelyben sajnos mindent összetörnek, amit addig felépítettek, amikor Watson karaktere mindazok után, ami történt még mosolyogva köszön a drónnak, ami minden egyes mozdulatát kíséri...Nagyon kár ezért a végkicsengésért. A felhasználónevünkből is kiderül, hogy ketten szerkesztjük az oldalt, együtt járunk moziba és többségében otthon is együtt filmezünk. Apróságoktól eltekintve a véleményünk is közel azonos szokott lenni, ám A körnek az esetében egyáltalán nem értünk egyet. Egyikünk úgy véli, hogy a felejthető színészi alakítások ellenére ez egy tökéletesen megfogalmazott és bemutatott történet, s mivel elragadott a mondanivalója és a hangulata, bármit megbocsájtok neki. Míg másikunk egészen máshogy vélekedik a filmről: A Körben ábrázolt világra és környezetre nem lehet panasz, sőt, e világnak a hátulütőt olyannyira hatásosan sikerült ábrázolni, hogy számomra ez a modern technika által nyújtott jövőkép kezd kicsit sok lenni. Ezek alapján lehetne azt mondani, hogy nekem nem is a filmmel van bajom, hanem az általa ábrázolt (és nagyon is eljövendőnek tűnő) jövővel, na meg a kissé szegényes filmes megoldásokkal. Ezen felül én egyáltalán nem voltam elragadtatva az alakításoktól sem. Hiába tehát a nagyszerű vizualitás (amelybe egy kis humort is tudtak csempészni néhol az alkotók) az volt az érzésem, hogy A Kör egy kihagyott ziccer lett, amely mondhatott volna valami érdemlegeset az előttünk álló agyontechnicizált világról, ám mintha megijedt volna a lehetőségtől, s inkább a közhelyekbe menekült. Hát...ízlések és pofonok! :)

Sajnos csalódnom kellett a filmben. Értem én, hogy miről akart szólni, mi a mondanivalója, de szerintem nem tudta ezt mindenkinek érthetően átadni. Az Emma Watson-filmek egyébként sem fognak meg igazán, ellentétben a Tom Hanks-filmekkel, amik meg a kedvenceim közé tartoznak. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy Bill Paxton ilyen szereppel (nem sértésképpen) búcsúzott tőlünk. Az alakítások rendben voltak, de szerintem a film unalmas és vontatott. Nem tudta felkelteni az érdeklődésemet.

Egy elszalasztott lehetőség volt a film, mert maga az öltet baromi jó csak hát ugye a történet. A kis halat bedobják a mély vízbe, már ezt is sántított. Mae épp hogy bekerül a céghez már ő lesz a kísérleti nyúl.

Nem rossz a film, de sokkal többet ki lehetett volna belőle hozni, hiszen nagy valószínűséggel ez a jövőnk. Felháborító és egyben elgondolkodtató is a témafelvetése, amit Watson kisasszony nagyon jól hoz, azonban csak ő...

Meglepő, hogy egy ilyen kaliberű film is lehet lehengerlő. Elsőre semmiképp sem szavaztam volna neki esélyt. Igencsak pörgős lett és kellemes hangvételű is egyszerre. Nekem mindenképp nagyon adta. Erős alkotás. Ezzel a filmmel betelni szinte lehetetlen.