A kör számomra egy óriási meglepetés, a sok-sok negatív kritika ellenére szerintem témáját tekintve egy szenzációs film. Bár úgy tűnhet, hogy a sok mézes-mázos (valószínűleg megfizethetetlen kütyü ellenére, amelyeket a filmben látunk) egy teljesen elképzelhetetlen és egy hétköznapi ember számára elérhetetlen világot teremtenek meg a történetben, a magam részéről mégis úgy érzem, hogy ennél közelebb már nem is állhatunk a valósághoz. A körben ábrázolt tudósok úgy szeretnének megteremteni egy abszolút ideális (bűnözésektől, balesetektől és betegségektől mentes) világot, s egyben megalapozni a tökéletes on-line demokráciát, hogy közben észre sem veszik, hogy az belülről rohad. A lehető legalapvetőbb emberi jogtól, a magánélethez való jogtól fosztja meg az embert úgy, hogy közben az észre sem veszi, hogy mi történik vele, s mindezt egy igencsak ismerős (multinacionális cégstruktúrához hasonló) munkahely keretein belül ábrázolja, amelyben a dolgozók már haza sem járnak, nincs szükség barátokra, szülőkre, otthonra, hiszen minden ott van egy karnyújtásnyira, s mondhatni, a cégnek minden bajra és búra van egy jó ötlete és megoldása.
A cégvezetők eközben ügyesen tapossák ki az utat egy felsőbb cél érdekében úgy, hogy szépen lassan elidegenítik dolgozóikat a külvilágtól, a szeretteiktől. A legfőbb célkitűzésüket (on-line, mindenkire kiterjedő demokrácia) pedig még csak nem is a cégvezetők mondják ki, hanem beleadják az Emma Watson által alakított karakter szájába, s ő naiv azt hiszi, hogy ez a saját ötlete volt. Ezen felül még olyan csemegéket is belecsempész a film ebbe az ideálisnak kikiáltott katyvaszba, mint a politikusok átláthatósága, amely tulajdonképpen nem más, mint a mézes madzag, amit az emberek szeme előtt lóbálnak, valamint az abszolút tudáshoz való hozzáférés, amellyel egyesek óriási hatalom birtokába juthatnak, s a technikai vívmányok rohamos fejlődése révén egyre több dolgot merészelnek megtenni a hétköznapi emberekkel, amelyre a folyamatos on-line léttel, a különböző profilok összekapcsolásokkal még lehetőséget is adunk nekik. Szerintem szenzációsan van végigkísérve a történetnek ez az aspektusa egészen az utolsó képkockát leszámítva, amelyben sajnos mindent összetörnek, amit addig felépítettek, amikor Watson karaktere mindazok után, ami történt még mosolyogva köszön a drónnak, ami minden egyes mozdulatát kíséri...Nagyon kár ezért a végkicsengésért.
A felhasználónevünkből is kiderül, hogy ketten szerkesztjük az oldalt, együtt járunk moziba és többségében otthon is együtt filmezünk. Apróságoktól eltekintve a véleményünk is közel azonos szokott lenni, ám A körnek az esetében egyáltalán nem értünk egyet. Egyikünk úgy véli, hogy a felejthető színészi alakítások ellenére ez egy tökéletesen megfogalmazott és bemutatott történet, s mivel elragadott a mondanivalója és a hangulata, bármit megbocsájtok neki. Míg másikunk egészen máshogy vélekedik a filmről: A körben ábrázolt világra és környezetre nem lehet panasz, sőt, e világnak a hátulütőt olyannyira hatásosan sikerült ábrázolni, hogy számomra ez a modern technika által nyújtott jövőkép kezd kicsit sok lenni. Ezek alapján lehetne azt mondani, hogy nekem nem is a filmmel van bajom, hanem az általa ábrázolt (és nagyon is eljövendőnek tűnő) jövővel, na meg a kissé szegényes filmes megoldásokkal. Ezen felül én egyáltalán nem voltam elragadtatva az alakításoktól sem. Hiába tehát a nagyszerű vizualitás (amelybe egy kis humort is tudtak csempészni néhol az alkotók) az volt az érzésem, hogy A kör egy kihagyott ziccer lett, amely mondhatott volna valami érdemlegeset az előttünk álló agyontechnicizált világról, ám mintha megijedt volna a lehetőségtől, s inkább a közhelyekbe menekült. Hát...ízlések és pofonok! :)
