Zúzógép

Benny Safdie nem szokványos sporttörténeti filmet csinált, hanem egy kőkemény függőségi és párkapcsolati drámát, ami mélyre megy. Az A24 logó már az elején garantálta, hogy nem sima bunyós retrót kapunk és úgy is lett. Dwayne Johnson olyan hibátlan m... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Benny Safdie legújabb alkotása, a The Smashing Machine (2025) messze túlmutat a hagyományos sportfilmek keretein. A rendező és forgatókönyvíró egy kíméletlenül őszinte portrét festett az MMA-s Mark Kerr életéről, aki a '90-es évek végén, a vegyes har... Teljes kritika

A Zúzógép számomra nagyon erős filmélmény volt, mert egyszerre izgalmas és emberi. Már az első percekben magával ragadott a történet, ahogy bemutatja Mark Kerr életét, a ketrecharcos karrierjét és a ringben zajló küzdelmeket. A film nem csak a bunyór... Többól szól, hanem arról is, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy sportolónak a pályán kívül. A függőségek, a személyes problémák és a belső vívódások mind nagyon valóságosan vannak ábrázolva. Nagyon tetszett, ahogy a film egyensúlyt talál az akció és az érzelmek között. A bunyójelenetek feszesek és látványosak, de nem nyomják el a történet emberi oldalát. Látszik, hogy a rendező és a színészek nem csak a fizikai küzdelmet akarták megmutatni, hanem azt is, hogyan küzd az ember a saját démonaival és hibáival. Dwayne Johnson szereplése különösen meglepő volt számomra, mert eddig inkább akcióhős szerepekben láttam, itt viszont sokkal sebezhetőbb és emberibb oldalát mutatta meg. Összességében a Zúzógép egy izgalmas, ugyanakkor érzelmes film. Nemcsak a harcok miatt érdemes megnézni, hanem azért is, mert megmutatja, milyen nehézségekkel kell szembenézni egy embernek a sikerek mögött. Számomra ez az év egyik legjobb sportdrámája volt, és biztosan emlékezni fogok rá még sokáig.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem gondolom, hogy Mark Kerr annyira érdekes és nagy, felejthetetlen "sztársportoló" lett volna, hogy az A24 stúdió őrá pazarolt 2 órás játékidős filmkészítést... A nagy idősávugrálásokkal konkrétan semmi extrát nem tudtunk meg róla, az életéről. Sem... Több a családja, sem a gyerekkora stb... Két oldal volt látható: a "csajával" való kedveskedés, ami mindig átcsapott erős veszekedésbe, drámába, és a már-már betegesen hajszolt győzelemakarás, vesztésmentesen, mert azt a szót, hogy vesztés, nem ismerte, nem akarta felfogni, elfogadni, hogy az az opció is létezik(het). Jah... és mint általában a legtöbb sportkarrier-filmben, itt is a droghasználat, annak következménye, majd sikeres elhagyása, leszokás szerepel ebben a történetben. De... semmi extrát nem nyújtott ez az életút... legalábbis számomra nem. Az A24 stúdió látványvilágát már megszoktam, nem volt semmi zavaró, újdonság ezzel kapcsolatosan. Viszont... lehet, csak nekem tűnt fel, hogy a maszkmestereknek mindig más és más arculatot sikerült kreálniuk, mert hol Dwayne Johnsont láttam, hol pedig vagy háromféle Mark Kerr-arcformát...(?) A lényeg... Nem voltam elájulva ettől az alkotástól, pedig az erős színészgárda és az A24 stúdió miatt érdekelt... gondoltam, a sportoló is kimagaslóan érdekes ember lesz, de nem kaptam meg a csodát, amire számítottam. Örülök, hogy a Mafab-nyereményjegyemet nem pazaroltam el eme filmre... dögunalom volt.