Zúzógép

Benny Safdie nem szokványos sporttörténeti filmet csinált, hanem egy kőkemény függőségi és párkapcsolati drámát, ami mélyre megy. Az A24 logó már az elején garantálta, hogy nem sima bunyós retrót kapunk és úgy is lett. Dwayne Johnson olyan hibátlan m... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Benny Safdie legújabb alkotása, a The Smashing Machine (2025) messze túlmutat a hagyományos sportfilmek keretein. A rendező és forgatókönyvíró egy kíméletlenül őszinte portrét festett az MMA-s Mark Kerr életéről, aki a '90-es évek végén, a vegyes har... Teljes kritika

A Zúzógép számomra nagyon erős filmélmény volt, mert egyszerre izgalmas és emberi. Már az első percekben magával ragadott a történet, ahogy bemutatja Mark Kerr életét, a ketrecharcos karrierjét és a ringben zajló küzdelmeket. A film nem csak a bunyór... Többól szól, hanem arról is, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy sportolónak a pályán kívül. A függőségek, a személyes problémák és a belső vívódások mind nagyon valóságosan vannak ábrázolva. Nagyon tetszett, ahogy a film egyensúlyt talál az akció és az érzelmek között. A bunyójelenetek feszesek és látványosak, de nem nyomják el a történet emberi oldalát. Látszik, hogy a rendező és a színészek nem csak a fizikai küzdelmet akarták megmutatni, hanem azt is, hogyan küzd az ember a saját démonaival és hibáival. Dwayne Johnson szereplése különösen meglepő volt számomra, mert eddig inkább akcióhős szerepekben láttam, itt viszont sokkal sebezhetőbb és emberibb oldalát mutatta meg. Összességében a Zúzógép egy izgalmas, ugyanakkor érzelmes film. Nemcsak a harcok miatt érdemes megnézni, hanem azért is, mert megmutatja, milyen nehézségekkel kell szembenézni egy embernek a sikerek mögött. Számomra ez az év egyik legjobb sportdrámája volt, és biztosan emlékezni fogok rá még sokáig.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem gondolom, hogy Mark Kerr annyira érdekes és nagy, felejthetetlen "sztársportoló" lett volna, hogy az A24 stúdió őrá pazarolt 2 órás játékidős filmkészítést... A nagy idősávugrálásokkal konkrétan semmi extrát nem tudtunk meg róla, az életéről. Sem... Több a családja, sem a gyerekkora stb... Két oldal volt látható: a "csajával" való kedveskedés, ami mindig átcsapott erős veszekedésbe, drámába, és a már-már betegesen hajszolt győzelemakarás, vesztésmentesen, mert azt a szót, hogy vesztés, nem ismerte, nem akarta felfogni, elfogadni, hogy az az opció is létezik(het). Jah... és mint általában a legtöbb sportkarrier-filmben, itt is a droghasználat, annak következménye, majd sikeres elhagyása, leszokás szerepel ebben a történetben. De... semmi extrát nem nyújtott ez az életút... legalábbis számomra nem. Az A24 stúdió látványvilágát már megszoktam, nem volt semmi zavaró, újdonság ezzel kapcsolatosan. Viszont... lehet, csak nekem tűnt fel, hogy a maszkmestereknek mindig más és más arculatot sikerült kreálniuk, mert hol Dwayne Johnsont láttam, hol pedig vagy háromféle Mark Kerr-arcformát...(?) A lényeg... Nem voltam elájulva ettől az alkotástól, pedig az erős színészgárda és az A24 stúdió miatt érdekelt... gondoltam, a sportoló is kimagaslóan érdekes ember lesz, de nem kaptam meg a csodát, amire számítottam. Örülök, hogy a Mafab-nyereményjegyemet nem pazaroltam el eme filmre... dögunalom volt.

A Zúzógép számomra egy olyan film volt, ami nemcsak a küzdősport világát mutatta meg, hanem azt is, milyen lelki teher és milyen áldozatok állnak egy harcos mögött. Egyszerűen jó érzés volt nézni, ahogy a főszereplő próbál felállni újra és újra, még ... Többakkor is, amikor már mindenki más feladná. A film jól mutatja be, milyen nehéz megtalálni az egyensúlyt a sport, a család és a saját határok között. Nem csak arról szól, hogy ki tud nagyobbat ütni, hanem arról is, mennyire fontos, hogy legyen valaki, aki támogat – akkor is, ha épp padlón vagy. Dwayne Johnson erőteljes jelenléttel viszi a hátán a filmet, de Emily Blunt is sokat hozzátesz az érzelmesebb részekhez. Tetszett, hogy a történet nem próbálja elrejteni a kudarcokat sem: láthatjuk a bizonytalanságot, a félelmet, azt, amikor a főhős már maga sem biztos benne, hogy képes továbbmenni. A ringbeli jelenetek látványosak és feszült hangulatot árasztanak, de közben a film tempója sosem válik fárasztóvá. Összességében a Zúzógép egy emberi, őszinte és erőt adó film. Nem csak azoknak ajánlanám, akik szeretik a harcos filmeket, hanem mindenkinek, aki kedveli az olyan történeteket, ahol a főszereplőnek valódi akadályokon kell átverekednie magát – szó szerint és átvitt értelemben is. A film után szerintem sokakban ott maradhat az érzés, hogy néha igenis érdemes felállni akkor is, amikor úgy érezzük, már nincs erőnk.

Kifejezetten jó film volt a Zúzógép. Nem lesz kultfilm, kevesen fogják újranézni, de egynek bőven elment. 2 órás, ennek ellenére elég keveset tudunk meg a főszereplőről, elég nagyok az időugrások. Inkább az ő személyes küzdelmeire van kihegyezve, de ... Többazért akció is van bőven. A film fele áldokumentarista, kézikamerás stílusban van leforgatva, ezzel akarták, gondolom ,elérni, hogy közel érezze a néző magát a történésekhez. Dwayne Johnson jól játssza a szerepét, a hangjával is sokat játszik, teljesen más stílusban szólal meg, mint eddig bármikor. A sírós jelenetek nem állnak jól neki, viszont a film felétől valódi félelem és aggódás van az arcán. Érdekes volt látni ebben a szerepben és úgy is teljesen lekötött, hogy előtte sosem hallottam Mark Kerr-ről.

Borzalmasan unalmas az egész. Bár én nem ismerem Mark Kerrt. Akik szerették őt, azoknak lehet, hogy tetszik valamiért még ez a film is.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Sajnos a Zúzógép egy teljesen érdektelen és felejthető film lett, ráadásul egy olyan emberről, akinek az élete nem is feltétlenül igényelt életrajzi filmet. Ha nem lett volna a 3 tartópillére a filmnek: az A24 stúdió, a rendező, Benny Safdie, és a ko... Teljes kritika

Egyszer meg lehet nézni, a színészek is jól játszanak, a képi világ is rendben van, viszont maga a sztori nem valami combos. A bunyók ugyan realisztikusan vannak ábrázolva, de pont ezáltal kevésbé látványosak, amolyan dokumentumfilmes jelleggel vanna... Többk ábrázolva. Két fő szálon megy a cselekmény, az egyik a már említett sportszál, a "torna", a másik pedig az érzelmi szál a feleséggel, meglepetésünkre pont az utóbbi volt az erősebb, pedig egy ilyen jellegű filmnél nem feltétlenül erre számítana az ember. A film végén olyan érzésünk volt, hogy egy bizonyos mellékszereplő (aki látta, az tudja, melyik) története sokkal érdekesebb lett volna, ahelyett, amit kaptunk. Ettől függetlenül rossznak nem mondanám, simán nézhető, de sokkal-sokkal többet vártunk tőle.

Kellemes meglepetés volt. Jó történetvezetés, Rocknak remekül állt a szerep.