Nacho Libre

Nagyon nem való mindenkinek, de nekem bejött. Az a titka, hogy nem szabad komolyan venni, ez egy idétlenkedő film és azt jól csinálja. Kicsit olyan volt, mintha Family Guy-t vagy hasonlót néztem volna. Annyira azért nem volt vicces, de ez is rendben volt.

Szokatlan, abszurd humorú sport-vígjáték Jack Black főszereplésével, amely egy mexikói árvaház séfjének titkos birkózóvá válását meséli el. A film stílusa slapstickre és vizuális humorra épít, szándékosan túlzó, színes, infantilis, időnként groteszk,... Több miközben a mexikói kultúrát és a pankráció világát parodizálja. A cselekmény egyszerű, szerethetően őrült, követi az örök vesztest, aki önmaga mellett a rászoruló kisgyerekeknek is segítene, miközben romantikus szál is fűszerezi a történetet. Jack Black energikus, túljátszott alakítása elviszi a hátán a filmet, a mellékszereplők, különösen Héctor Jiménez humorban és öniróniában partner. A forgatókönyv helyenként céltalanul bolyong, de a rendező Jared Hess sajátos, indie-jellegű képekkel és tempóval kísérletezik. Objektíven inkább megosztó, sokszor lapos, de néha szórakoztató; szubjektíven azoknak jelent igazi élményt, akik vevők a gyerekes, szerethetően idétlen humorra és Jack Black stílusára. Főként fiataloknak, családoknak vagy a könnyed vígjátékok rajongóinak ajánlott.

Azért annyira közel sem gáz ez a film, mint amennyire itt le van pontozva.

Olyan, mint a Boci, boci tarka c. gyerekdal: se füle, de farka. Lehetőleg messzire kerülje el mindenki ezt a filmet. Lapos, unalmas, idétlen, és egyáltalán nem vicces, azaz tipikusan Black Jack-nek való szerep. Ha mégis valaki kíváncsiság érezné kifejteném jobban: SENKI NE NÉZZE MEG!