A szabadság ötven árnyalata (2018)

Hát most erre mit lehet mondani? Ha az első két film rossz volt, akkor ez valami katasztrófa. Ennél inkoherensebb része nem volt a franchise-nak, béke poraira. Bár attól tartok, nem utoljára láttuk, és valami módon visszahozzák a Szürke50et.

Ez az első rész, amit megnéztem, de enyhén szólva sem hozta meg a kedvem, hogy megnézzem a többi részt. A romantikus szál, gondolom ott folytatódott, ahol abbahagyták az előző részben, semmi újat nem raktak bele, maradt a játékszoba és az eszetlen költekezés. Az üldözős rész miatt álltam neki, de kb. egy zs kategóriás thrillerben is több izgalom van és még lehet, hogy a színészek is nagyobb átéléssel adják ott elő a történetet. Arról már ne is beszéljünk, hogy a végén összevágott klipből kiderült számomra, hogy mindkét főszereplő mérföldekkel jobban nézett ki a kezdetekkor a sok máz és a csili-vili ruhák csak rontottak a képen.

A filmek színvonala éppen a könyvekével ellentétes arányban változott. Míg szerintem olvasva még messze az első rész volt a legélvezetesebb, a második-harmadikat már szenvedve küzdöttem végig, csak hogy elmondhassam, ez is megvolt, addig a filmek esetében az első rész gyötrelmei a második-harmadik etapra kissé enyhültek. Ez talán azon is múlott, hogy színészeink kicsit megízlelték a szakma szépségeit, s már Miss Johnson se nyekegett annyit, mint A szabadság ötven árnyalatában, sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy magához képest egész sokat fejlődött, s egy sokkal határozottabb és tökösebb Ana-t hoz, aki újdonsült férjecskéjét mostmár úgy irányítja, ahogy neki tetszik. Ami Jamie Dornant illeti, ... több»

Nos, én nagyon szeretem a filmeket a moziban megnézni, mert többször még a rossz filmet is kicsit jobbnak értékeltem. Ezen a filmen a világ összes vászna se segített volna. Soha nem mentem még ki a moziból filmről, ennél a filmnél már a felénél közel álltam hozzá. Kész szenvedés az egész, látszik, hogy maga Jamie Dornan és Dakota Johnson se vették igazán komolyan. Az előző két részben is voltak szürreális helyzetek, de ebben a részben bőven elrugaszkodtak a készítők a valóságtól. Teljesen természetellenes reakciói vannak a főszereplőknek helyzetekre, és itt most nem a megszokott Christian Gray félé elmebajra gondolok, hanem arra, hogy ezt a kórt Anastasia is kezdi elkapni. Őszintén szólva sok rész nem maradt meg a filmből, de az, hogy egy milliárdos felesége teljesen vakon legyen abban, hogy egy telefonos fenyegetésre hogyan is kellene helyesen reagálni, úgy, hogy Gray még a wc-t se engedi neki egyedül lehúzni, teljesen vicc. Kevés film után voltam ilyen csalódott, mert ebbe a egyáltalán nem gondoltam bele sokat és nem is vártam csodát, de az, hogy a rendezők sem, az meglepett.

A könyvből sem értem, hogy tudták trilógiává bővíteni ezt a történetet. Barátnő miatt mind a három résznél ott voltunk a premieren, de tényleg érthetetlenül állok a Szürke ötven árnyalata iránti hype körül. Hogy tudja ez megtölteni ilyen szinten mozi termeket? Miért öltöznek ki a tini lányok a film kedvéért úgy mintha discoba jönnének? Na de inkább a filmről: Szerencsére a játékidő a jó vastag könyvet kicsit lefaragta, és leegyszerűsítette. De annyira, hogy igazából nem tudom, ez a film miről is szólt? Szenvednek/rinyálnak (na és persze szexelnek) a szereplők közel 2 órán át. Eleve ez a giccses, amerikai multi milliomos idilli környezet rém erőltetett és nálam cseppet sem működik. A párbeszédek röhejesek, és Christian karakterét nem hiszem, hogy bárki komolyan tudja venni (18 év fölött). A szex jelenetek már nem tudják fent tartani felnőttek számára az érdeklődést, mert az első két részt ismétlik, aktuális mai zeneszámok feldolgozására. Az előző részektől eltérően egy kis krimi/thriller féle emberrablásos szálat is kaphatunk, ami a film utolsó 30 perce, és a megoldás pedig feszültség nélkül 2 perc alatt meg is lett. Bumm! Lezárult egy trilógia. Gratulálok. Férfi nézőként egyetlen pozitívot találtam a filmben, hogy ez volt az utolsó rész. Aki keservesen, vagy kíváncsiságból eljutott a lezáráshoz, készüljön: ez butább alkotás az elődeinél.