Dupla szerető (2017)

Számomra François Ozon a legkülönösebb rendezők egyike. Vannak remek, nekem is nagyon tetsző filmjei, ilyenek a „Frantz”, vagy „A házban”, de vannak a nézhetetlenség határait súroló munkái is, például „Vízcseppek a forró kövön”, vagy e vélemény tárgya, a „Dupla szerető”. Van egy éteri szépségű hősnő, Marine Vacth, akit az első percekben, közvetlenül a hajvágás után a legintimebb testrészébe behatolva ismerhetünk meg. A polgárpukkasztás tipikus esete, a rendező nem hátrál meg az ilyen és hasonló „merényletek” elől sem. Aztán van a szőke szakállas (sokkal szívesebben néztem volna a „mi” Szőke Szakállunkat, de ő teljesen más műfajt képviselt) ikerpár, homlokegyenest más jellemvonásokkal, nem tú... több»

Bravúrosan kivitelezett erotikus thriller, minden képe csodaszép, egy istennővel a főszerepben. Jó ideig nem enged el.

Zavarba ejtő film, az már biztos, nehezen tudom hova tenni, hogy stílusos legyek, az egyik részem kedvelte, a másik meg inkább valami másra ült volna be. Számoljatok a vegyes érzésekkel, ha rászánjátok magatokat a mozikban.

Korrektül összerakott filmről van szó, de mégis van némi hiányzérzetem. Úgy érzem, hogy komolyabban kellett volna venniük az alkotóknak a szándékot, ami egyáltalán ahhoz vezetett, hogy elkészítsék a filmet. Nem tudom, hogy annak, amit mondok mennyi értelme van annak a számára, aki még nem látta, de szerintem aki megnézte már, az nagyjából értheti, mire is gondolok.

Őszintén szólva gondban vagyok, annyira szép ez a film, kiváló az operatőri munka, hogy nehéz szívvel írnék róla bármilyen lesújtót, mégis azt kell mondjam, hogy szerintem szörnyen unalmas a története. Érdemes megnézni egyszer, nem fogja az ember megbánni, de türelem kell hozzá és nagyon hangulatba kell jönni.