A víz érintése

Annyi mindent lehetett volna még belevinni a történetebe, de a szerelmi szál eléggé elnyomta az egészet.

Érdekes volt a sztori, voltak benne egész jó jelenetek. Jó effektekkel. De igazából egyszer nézős film marad.

Azt mondják, hogy az egész több, mint részeinek összessége. Ha összességében nézzük, a Víz érintése jó benyomást kelt. A színészei, a története, a hangulata, az üzenete, a zenéje, a mozi imádata felé történő kikacsintásai mind szeretetre méltóak. Ami... Teljes kritika

Szigorúan csak felnőtteknek. Viszont remek mese. Hamisítatlan Guillermo del Toro alkotás. Sokszor kapunk tőle egy-egy gyengébb darabot, amik nem öregbítik a filmművészetet, de időnként meglepi rajongóit ilyen gyöngyszemekkel, mint ez a film. A rende... Teljes kritika

Számomra ez a film Guillermo de Toro teljesen öncélú "művészkedését" mutatta be, igazi és mély mondanivaló nélkül... Én sem a történetet nem éreztem kidolgozottnak, sem a szereplők karaktereit, amikben viszont teljesen indokolatlan jellemvonásokat ... Többlehetett felfedezni. Felnőtteknek szánt mesének szerintem nagyon gagyi, a gyerekeknek meg ugye korhatáros, ami szerintem szintén nem volt túl jó húzás az alkotóktól... Az ilyen filmeket én mindig felháborítónak találom, mert adni nem ad, viszont elvesz egy csomó időt az ember életéből...

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A víz rendkívül lényeges szimbolikus jelentésekkel rendelkezik a műben. Ennek példázására elsősorban az alkotás címet említhetjük meg. Az eredeti cím, vagyis a The Shape of Water (A víz alakja) magát az anyag formáját emeli ki, ami szorosan összefügg... Teljes kritika

Aranyos mese, jól összerakva. Bár kicsit aggasztó, ahány hasonlóságot mutat más filmekkel, darabokkal. Úgy gondolom, hogy Guillermo del Toro, képes magától is elképesztő dolgokra, nincs szüksége arra, hogy mások történetét dolgozza fel. Többször nem hiszem, hogy megnézem, felejthető darab.

Elég hullámzóan értékeltem ezt a filmet. Eleinte egy nézhető mesének, aztán egy gyenge, identitászavaros egyvelegnek tartottam. Végül a pro-kon mérlegelés után elkönyveltem egy közepesnek. Kezdjük a pozitívumokkal, szerencsére van belőlük néhány. Sal... Többly Hawkins és Michael Shannon játéka meggyőző volt, a karaktereik szerintem jól el vannak találva, még ha meglehetősen egydimenziósak is. Hawkins eddig nem volt ismert számomra, ezért duplán tetszett az alakítása. A propagált szépségideáltól messze van, a film kedvéért kicsit át is maszkírozták, mégis volt egy nagyon erős bája – amit elvesztett azzal, hogy hüllőemberrel szexel. Van pár jó muzsika, és a látványvilág is izgalmasra, szépre sikerült, ennek a korszakválasztás is jót tett. A mese része pedig tényleg jól indult. Egy csapat egyszerű munkás megszöktet a gonoszok karmaiból egy emberszerű, földöntúli lényt, és a nő még bele is szeret. Azt mondom, oké, de akkor legyen ennyi. Szerintem ebben a megvalósításban ez a formátum nem illik össze a hidegháborús felhanggal, se a néma mint fogyatékkal élő/fekete/meleg érdekvédelmet kihangsúlyozó jó oldalon álló sleppel, se a logikai katyvasz-kupaccá amortizálódó második 60 perc eseményeivel. Még a sokak által kritizált fajtalan szex a legmegbocsáthatóbb (szigorúan történetvezetés szempontjából), bár az elárasztott fürdőszoba már túl lett tolva. Annyira megpróbálja szerintem a film komoly köntösbe húzni a fikciót, hogy még a mesét is nehezen tudja komolyan venni az ember. Mert ha mesét nézünk, adott egy másik világ, ahol szabályok lefektetése nélkül is könnye(bbe)n elhisszük, bármi megtörténhet. Vagy legyen sci-fi, de akkor magyarázatot várunk, és reálisnak ható világot. A víz érintése ezeket kénye kedve szerint variálja, a konzisztenciát a forgatókönyv megírása előtt kidobták az ablakon. Én a Faun labirintusától sem vagyok annyira elájulva, de hogy az után Del Toro hogy tudott előrukkolni ezzel, az érthetetlen számomra. Az említett két szereplőn kívül a többi inkább zavaró volt, Octavia Spencer szerintem bele lett erőltetve a filmbe. Egy férfi takarító, akinek titokban bejön Elisa máris érdekesebbé tette volna szerintem a szitut. Összességében tehát átlagos, mert vannak erősségei, jó alapot hoztak össze, csak annyi mindent belepakoltak még, ami csak rosszul tudott rá hatni. Mindezt úgy, hogy naivan feltételezem, tényleg véletlen egybeesés a plágium-vád. Ha még az alapötlet se eredeti, egy csillagot kapna.

"Szerencsém" volt kétszer is látni, egyszer sem győzött meg. Annyira sablonos az egész film, hogy az már fájdalmas. De igazából valószínűleg nem érezném, hogy bármi baj van vele, ha nem lenne az év legjobb filmjének titulálva. Így viszont nem tetszik.

A hangulata és látványa nálam betalált. A romantikus szál előtérbe helyezése nem tetszett különösebben.

Guillermo Del Toro nem egy átlagos rendező és amit most kaptunk tőle, sem mondható átlagosnak. Ez a film inkább egy tündérmese, néha-néha már áthajolva a giccsbe, de mégis magával ragadó darab. Saját véleményem szerint nem Oscar díjas alkotás, én mégis élveztem mind a 123 percét.

Kellemes kis film, egyszer nézhető, nem láttam benne semmi különlegest. Nem értem miért kapta az oscar díjat, de ez vett rá hogy megnézzem a filmet. Mert az előzetes láttán sem voltam lenyűgözve.

Gratulálunk a rendezőnek! Így kell a zoofíliát eladni. Bravó! Mi lesz a következő témája a rendezőnek? Németjuhász és a gazdája? Áá, az túl direkt.

Annak, akinek tetszett Pán labirintusa, az biztosan szeretni fogja ezt a filmet is. Én legalábbis imádtam és nekem ennek az alkotásnak a hangulata is nagyon bejött. Nem mondanám nyomasztónak, de mindenképp erőteljes, aminek még órákkal később is a hatása alatt tudtam magam érezni.