Elég hullámzóan értékeltem ezt a filmet. Eleinte egy nézhető mesének, aztán egy gyenge, identitászavaros egyvelegnek tartottam. Végül a pro-kon mérlegelés után elkönyveltem egy közepesnek. Kezdjük a pozitívumokkal, szerencsére van belőlük néhány. Sally Hawkins és Michael Shannon játéka meggyőző volt, a karaktereik szerintem jól el vannak találva, még ha meglehetősen egydimenziósak is. Hawkins eddig nem volt ismert számomra, ezért duplán tetszett az alakítása. A propagált szépségideáltól messze van, a film kedvéért kicsit át is maszkírozták, mégis volt egy nagyon erős bája – amit elvesztett azzal, hogy hüllőemberrel szexel. Van pár jó muzsika, és a látványvilág is izgalmasra, szépre sikerült, ennek a korszakválasztás is jót tett. A mese része pedig tényleg jól indult. Egy csapat egyszerű munkás megszöktet a gonoszok karmaiból egy emberszerű, földöntúli lényt, és a nő még bele is szeret. Azt mondom, oké, de akkor legyen ennyi. Szerintem ebben a megvalósításban ez a formátum nem illik össze a hidegháborús felhanggal, se a néma mint fogyatékkal élő/fekete/meleg érdekvédelmet kihangsúlyozó jó oldalon álló sleppel, se a logikai katyvasz-kupaccá amortizálódó második 60 perc eseményeivel. Még a sokak által kritizált fajtalan szex a legmegbocsáthatóbb (szigorúan történetvezetés szempontjából), bár az elárasztott fürdőszoba már túl lett tolva. Annyira megpróbálja szerintem a film komoly köntösbe húzni a fikciót, hogy még a mesét is nehezen tudja komolyan venni az ember. Mert ha mesét nézünk, adott egy másik világ, ahol szabályok lefektetése nélkül is könnye(bbe)n elhisszük, bármi megtörténhet. Vagy legyen sci-fi, de akkor magyarázatot várunk, és reálisnak ható világot. A víz érintése ezeket kénye kedve szerint variálja, a konzisztenciát a forgatókönyv megírása előtt kidobták az ablakon. Én a Faun labirintusától sem vagyok annyira elájulva, de hogy az után Del Toro hogy tudott előrukkolni ezzel, az érthetetlen számomra. Az említett két szereplőn kívül a többi inkább zavaró volt, Octavia Spencer szerintem bele lett erőltetve a filmbe. Egy férfi takarító, akinek titokban bejön Elisa máris érdekesebbé tette volna szerintem a szitut.
Összességében tehát átlagos, mert vannak erősségei, jó alapot hoztak össze, csak annyi mindent belepakoltak még, ami csak rosszul tudott rá hatni. Mindezt úgy, hogy naivan feltételezem, tényleg véletlen egybeesés a plágium-vád. Ha még az alapötlet se eredeti, egy csillagot kapna.
Elég hullámzóan értékeltem ezt a filmet. Eleinte egy nézhető mesének, aztán egy gyenge, identitászavaros egyvelegnek tartottam. Végül a pro-kon mérlegelés után elkönyveltem egy közepesnek. Kezdjük a pozitívumokkal, szerencsére van belőlük néhány. Sally Hawkins és Michael Shannon játéka meggyőző volt, a karaktereik szerintem jól el vannak találva, még ha meglehetősen egydimenziósak is. Hawkins eddig nem volt ismert számomra, ezért duplán tetszett az alakítása. A propagált szépségideáltól messze van, a film kedvéért kicsit át is maszkírozták, mégis volt egy nagyon erős bája – amit elvesztett azzal, hogy hüllőemberrel szexel. Van pár jó muzsika, és a látványvilág is izgalmasra, szépre sikerült, ennek a korszakválasztás is jót tett. A mese része pedig tényleg jól indult. Egy csapat egyszerű munkás megszöktet a gonoszok karmaiból egy emberszerű, földöntúli lényt, és a nő még bele is szeret. Azt mondom, oké, de akkor legyen ennyi. Szerintem ebben a megvalósításban ez a formátum nem illik össze a hidegháborús felhanggal, se a néma mint fogyatékkal élő/fekete/meleg érdekvédelmet kihangsúlyozó jó oldalon álló sleppel, se a logikai katyvasz-kupaccá amortizálódó második 60 perc eseményeivel. Még a sokak által kritizált fajtalan szex a legmegbocsáthatóbb (szigorúan történetvezetés szempontjából), bár az elárasztott fürdőszoba már túl lett tolva. Annyira megpróbálja szerintem a film komoly köntösbe húzni a fikciót, hogy még a mesét is nehezen tudja komolyan venni az ember. Mert ha mesét nézünk, adott egy másik világ, ahol szabályok lefektetése nélkül is könnye(bbe)n elhisszük, bármi megtörténhet. Vagy legyen sci-fi, de akkor magyarázatot várunk, és reálisnak ható világot. A víz érintése ezeket kénye kedve szerint variálja, a konzisztenciát a forgatókönyv megírása előtt kidobták az ablakon. Én a Faun labirintusától sem vagyok annyira elájulva, de hogy az után Del Toro hogy tudott előrukkolni ezzel, az érthetetlen számomra. Az említett két szereplőn kívül a többi inkább zavaró volt, Octavia Spencer szerintem bele lett erőltetve a filmbe. Egy férfi takarító, akinek titokban bejön Elisa máris érdekesebbé tette volna szerintem a szitut. Összességében tehát átlagos, mert vannak erősségei, jó alapot hoztak össze, csak annyi mindent belepakoltak még, ami csak rosszul tudott rá hatni. Mindezt úgy, hogy naivan feltételezem, tényleg véletlen egybeesés a plágium-vád. Ha még az alapötlet se eredeti, egy csillagot kapna.