Azt mondják, hogy az egész több, mint részeinek összessége. Ha összességében nézzük, A víz érintése jó benyomást kelt. A színészei, a története, a hangulata, az üzenete, a zenéje, a mozi imádata felé történő kikacsintásai mind szeretetre méltóak. Amikor azonban a vége főcím után elkezdtem érlelni magamban, szétszedtem darabjaira, már nem volt ennyire egyértelmű a diadal.
A színészek bármennyire is szenzációsak, a női főszereplő Hawkins karakterét leszámítva sztereotípek és sablonosak. A történet építőkockái pedig, bár szintén alapvetően megkapóak, mégis, mintha már láttunk volna hasonlót korábban. Hiába minden fantasztikus hangulati és dramaturgiai elem, valahogy végig érezni, hogy mi lesz a történet kifutása. Ez nem feltétlenül hiba, nem lesz ettől rossz film, hiszen a mesék esetében általában tudni a végkifejletet.
Így itt nem is a cél, a vég lesz igazán fontos, sokkal inkább, a "hogy jutunk el oda" kérdése. Kedves és okos film a The Shape of Water, fontos gondolatokkal a kívülállóságról, másságról és a valakihez tartozni vágyás egyetemes érzéséről. A rasszizmusról és intoleranciáról szőtt gondolatai egyszerre rezonálnak a múltban és a jelenben. A film után érdekes módon az a benyomásom támadt, hogy mintha a "Testről és lélekről" testvérfilmjét láttam volna. Csak a magyar film szimbólumrendszere, drámaiságának súlya és eredetisége mélyebb nyomokat hagyott bennem. Del Toro filmje jó, de nem az a velőig hatoló, súlyos élmény, amire napokkal később is emlékszel. Kedveled, elvagy vele, de aztán elillan.
67 A víz érintése (2017)
dráma | fantasy | kaland | romantikus | thriller
Egy nem mindennapi tündérmese a hidegháború idejéből. Elisa takarítónőként dolgozik egy kormányzati intézményben, amely rendkívül szigorúan őrzött. A nő élete magányosan... több»
Szereplők: Octavia Spencer, Michael Shannon, Sally Hawkins, Richard Jenkins, Doug Jones
