2018.11.29 01:33 TribeBubu Olvasottság: <100x
0

Mese felnőtteknek

Szigorúan csak felnőtteknek. Viszont remek mese. Hamisítatlan Guillermo del Toro alkotás. Sokszor kapunk tőle egy-egy gyengébb darabot, amik nem öregbítik a filmművészetet, de időnként meglepi rajongóit ilyen gyöngyszemekkel, mint ez a film.

A rendezés a tőle megszokott, borongós hangulatot hozza, mégis legalább ennyire intenzíven színlik folyamatosan egyedi mesevilágának bája. (A 60-as éveknek pedig nagyon jól áll ez az elegy.) Ezekre még rátesznek egy hatalmas lapáttal Alexandre Desplat szívet melengető dallamai, és kész is a 2017-es év egyik legszebb műve. Mindemellett a csavaros forgatókönyv és a remekül kidolgozott karakterek is tolnak még egy nagyot a film szekerén.

Mese felnőtteknek

Megjegyzendő, hogy bár minden színész remek alakítást nyújt, Michael Shannon talán legördögibb játékát láthatjuk. Korábban Zod tábornok szerepében és a Fék nélkül Bobby Monday-eként is lenyűgöző gazember volt, de itt (talán az íróknak is köszönhetően) a néző minden porcikájában gyűlöli ezt a figurát. Magánál az Ördögnél is aljasabb, mert nem elég, hogy a gyengéket bántalmazza, hazudik, csal stb., de mindezt úgy teszi, hogy meg van róla győződve, hogy bizony ő a jó fiú a történetben. És persze ezt el is hiteti a nézővel. (Mármint azt, hogy ő így vélekedik magáról.)

Egyetlen mi-a-nyavalya jelenete volt a filmnek (legalábbis számomra), mégpedig a fekete-fehér musicalbetét. A maga nemében szép volt az is, de teljesen felesleges volt a sztori szempontjából, és túlságosan kontrasztos a többi részhez képest; erőltetett művésziességet éreztem benne. És volt még egy zavaró apróság: Zelda figurája. A kvázi pótanya szerepében tetszelgő, termetes afroamerikai asszony remek karakter, de hogy ennyi viccet adtak a szájába, az csak a régi „nagydumás feka” sztereotípiája. Bohócot csináltak szegényből. Már igazán elfelejthetnék Hollywoodban, hogy ha egy testesebb és/vagy alacsonyabb afroamerikai színész szerepel a filmben, akkor abból rögtön humorheroldot kell faragni. De szerencsére nem volt egy Martin Lawrence, és még éppen beleesett a vállalható kategóriába.

Ezen apró hibáival együtt egy rendkívül szép, keserédes, románccal ötvözött fantasy film A víz érintése, amit egyszer minimum látni kell, többször pedig érdemes.

dráma | fantasy | kaland | romantikus | thriller

Egy nem mindennapi tündérmese a hidegháború idejéből. Elisa takarítónőként dolgozik egy kormányzati intézményben, amely rendkívül szigorúan őrzött. A nő élete magányosan... több»

0