Oscar díjakkal jutalmazott, különleges film Guillermo Del Toro drámája, mely sokkal többet jelent annál, mint amit elsőre látunk. A történet egy emberszerű vizi lényről szól, melyet az Amazonasnál fognak el, és visznek az Egyesült Államok egy titkos katonai támaszpontjára. Miközben kísérletezni akarnak rajta és a szadista projekt-vezetőnek van kiszolgáltatva, egy egyszerű, magányos és néma takarítónő az egyetlen, aki barátságosan közeledik hozzá. A film kettejük kapcsolatát helyezi középpontba. Spoiler nélkül ennyi árulható el a sztoriról. Ám ami sokkal fontosabb: a történet a kiszolgáltatottak, kiközösítettek, fogyatékkal élők és lenézettek tanmeséje is, minden nyomorúságuk megjelenítésével. A központi figura egy lény, melyet külseje miatt ítélnek halálra és egy nő, aki némasága miatt kerül a társadalom perifériájára. Aztán ott van a nő barátja aki idős, homoszexuális és gondozásra szoruló, illetve a barátnő, aki egy férje által bántalmazott színesbőrű hölgy. Így szinte minden marginált réteg megszólításra kerül a filmben és mind össze is fognak a gonosz projekt vezető ellen. Utóbbi jelképezi a kiszolgáltatottakat bántalmazók archetípusát és magát a "rosszat". A script kitűnően felépített, a rendezés pedig úgy vezeti a nézőt a mondanivaló megértése felé, hogy közben felnőttként kezelve nem rágja szájába a lényeget, hanem hagyja "megvilágosodni". A jók csapatát segítő orosz kém alakja a társadalom segítő és jóindulatú tagjait szimbolizálja, megmutatva, hogy néha onnan érkezhet a megmentés, ahonnan nem is várjuk. A víz érintése egy sokrétegű dráma, mely rengeteg rejtett tartalmat ad számunkra, ha tudjuk dekódolni az üzeneteket. Jók a karakterek és elismerés illeti a főszereplőket is, leginkább Sally Hawkinst. Játéka színes, számtalan érzelmet megmutató és kivételes. Az Amerikai Filmakadémia arany szobrocskákkal jutalmazta Del Toro művét, szerintem nem érdemtelenül. Értékelésem erős 8 pont a 10-ből. Ajánlani tudom mindazoknak, akik értékelik az elgondolkodtató, bár elsőre nem annak látszó történeteket.
Oscar díjakkal jutalmazott, különleges film Guillermo Del Toro drámája, mely sokkal többet jelent annál, mint amit elsőre látunk. A történet egy emberszerű vizi lényről szól, melyet az Amazonasnál fognak el, és visznek az Egyesült Államok egy titkos katonai támaszpontjára. Miközben kísérletezni akarnak rajta és a szadista projekt-vezetőnek van kiszolgáltatva, egy egyszerű, magányos és néma takarítónő az egyetlen, aki barátságosan közeledik hozzá. A film kettejük kapcsolatát helyezi középpontba. Spoiler nélkül ennyi árulható el a sztoriról. Ám ami sokkal fontosabb: a történet a kiszolgáltatottak, kiközösítettek, fogyatékkal élők és lenézettek tanmeséje is, minden nyomorúságuk megjelenítésével. A központi figura egy lény, melyet külseje miatt ítélnek halálra és egy nő, aki némasága miatt kerül a társadalom perifériájára. Aztán ott van a nő barátja aki idős, homoszexuális és gondozásra szoruló, illetve a barátnő, aki egy férje által bántalmazott színesbőrű hölgy. Így szinte minden marginált réteg megszólításra kerül a filmben és mind össze is fognak a gonosz projekt vezető ellen. Utóbbi jelképezi a kiszolgáltatottakat bántalmazók archetípusát és magát a "rosszat". A script kitűnően felépített, a rendezés pedig úgy vezeti a nézőt a mondanivaló megértése felé, hogy közben felnőttként kezelve nem rágja szájába a lényeget, hanem hagyja "megvilágosodni". A jók csapatát segítő orosz kém alakja a társadalom segítő és jóindulatú tagjait szimbolizálja, megmutatva, hogy néha onnan érkezhet a megmentés, ahonnan nem is várjuk. A víz érintése egy sokrétegű dráma, mely rengeteg rejtett tartalmat ad számunkra, ha tudjuk dekódolni az üzeneteket. Jók a karakterek és elismerés illeti a főszereplőket is, leginkább Sally Hawkinst. Játéka színes, számtalan érzelmet megmutató és kivételes. Az Amerikai Filmakadémia arany szobrocskákkal jutalmazta Del Toro művét, szerintem nem érdemtelenül. Értékelésem erős 8 pont a 10-ből. Ajánlani tudom mindazoknak, akik értékelik az elgondolkodtató, bár elsőre nem annak látszó történeteket.