Nem szokványos Felkavaró sztori kiszolgáltatottságról, hitvány és jó emberekről, egy vak és mozgássérült, leépülő beteg nézőpontjából. A nézőpont itt nem a legjobb szó, de nem találtam jobbat. Nagyon ötletes a nyitó címfeliratozás, itt még azt hiheti az ember, hogy ez valami vígjáték lesz. Aztán inkább egy speciális körülmények között távkapcsolatban lévő pár romantikus története kezd kibontakozni. Újabb váratlan fordulattal ismét műfajváltozás történik, de nem akarom lespoilerezni. A végére kapunk egy kis feloldást a felkavaró fejlemények utánra. 82 perc, kompakt, tömör, üresjárat nélküli film. 4,5/5
Feszengve nézős Végig közel voltam hozzá, hogy leállítsam, de aztán csak végigment. Készüljetek gyakori kínos érzésre a film megtekintése közben. Mindennek ellenére azt kell mondanom, hogy jó volt. Még utána fogok olvasni kicsit, hogy másoknak mi jött le belőle, úgy látszik, ez az a film, amin utána még muszáj agyalni.
Csajosfilmes kliséparádé, csak most legalább jó színészek is voltak benne Kicsit kiborító volt Mila Kunist ilyenben látni. Azért többször elmosolyodtam, kétszer talán majdnem nevettem is. (OK, Hugh Grant is jó színész, aztán mégis sokszor mikben játszott, szóval ez nem volt teljesen igazságos.)
Ilyen lett volna egy Hallmark-vígjáték a '80-as években, ha Jirí Menzel rendezte volna Pane e tulipani, magyarul Tangó és tulipán. Ez adott a film közben némi fejtörésre alkalmat, hogy a kenyér hogyan lesz magyarul tangó. De nyugi, a film végére, ha nem is sikerül a két dolgot összekötni, legalább arról lesz elképzelésünk, hogy hogyan került a magyar címbe a tangó. Akinek tetszenek a Hallmark-vígjátékok (tudjátok, Mattel babaház-szerű környezetben bebárgyult, folyton indokolatlanul mosolygó, szép szereplők a szép és kiegyensúlyozott családtagok körében megoldják a cseppet se bonyolult szerelmi elakadásaikat, a lehető legkiszámíthatóbb módon, aminek a végén kiteljesedik a bárgyú és szép főszereplők szerelme, és jön a stáblista), és kíváncsi, hogy hogy festene mindez, ha cseh ví... több»
Közel három órás utazás az amerikai társadalom segglyukába Nem is tudom, hol kezdjem. Ez nem az a többször nézős film, de összességében nagyon jó, különösen, ha be akarsz pillantani olyan társadalmi rétegek életébe, amelyeket normál esetben nem lenne esélyed közelről megfigyelni. Mert ugye, ha az USA-ba utazol, akkor valószínűleg van szabadon elkölthető pénzed, és ezzel már igen messze is kerülsz a filmben bemutatott világtól. 20% road movie, 20% szociológiai bungee jumping, 20% történet és 40% „hülye emberek hülye dolgokat csinálnak” az összetétel. Ha mindent összeadok, akkor inkább örülök neki, hogy megnéztem, mint ha kihagytam volna.
Szórakoztató A maga olaszos módján egész jópofa történet, és rendhagyó ötlet. Műfajok közötti film, de alapvetően vígjáték, nem túl bonyolult, de emberi pszichológiai szállal.
Kösz, de nem az én filmem Nem tudtam kapcsolódni a főszereplőhöz. Attól függetlenül tisztességesen megcsinált kamaradarab, valamennyi csillag jár érte.
Erdei Sharknado Mackóval. Az „igaz történet alapján” eléggé félrevezető. Kb. annyiban kapcsolódik, hogy a megtörtént verzióban is volt medve meg kokain. De ha szereted néha Asylum-filmekkel csapatni magad, ezt is értékelni fogod.
89 A vak férfi, aki nem akarta megnézni a Titanicot (2021)
Felkavaró sztori kiszolgáltatottságról, hitvány és jó emberekről, egy vak és mozgássérült, leépülő beteg nézőpontjából. A nézőpont itt nem a legjobb szó, de nem találtam jobbat. Nagyon ötletes a nyitó címfeliratozás, itt még azt hiheti az ember, hogy ez valami vígjáték lesz. Aztán inkább egy speciális körülmények között távkapcsolatban lévő pár romantikus története kezd kibontakozni. Újabb váratlan fordulattal ismét műfajváltozás történik, de nem akarom lespoilerezni. A végére kapunk egy kis feloldást a felkavaró fejlemények utánra. 82 perc, kompakt, tömör, üresjárat nélküli film. 4,5/5